Hamvay Ödön: Damjanich levelei (Budapest, 1910)
Függelék
Damjanich levelei nejéhez tésére. Édesanyámat is fölkereste ekkor, mint rokont, akkor ismertem meg őt. Ő tizenhat éves korban lett katona, pár évig Budán volt szolgálatban, aztán áttették Olaszhonba. Milánóban volt, 1846-ban tétette magát át Temesvárra a rezerv zászlóaljhoz. 1847-ben volt összeketésünk, rövid hét hónap után, Haynau parancsára, ki férjem előtt kifakadt dühöngve a magyarok ellen (férjem ingerülten mondta, hogy mint magyar nem tűri, hogy jelenlétében a nemzetet meggyalázza), erre Haynau megparancsolta, hogy este hat órakor (1848 április 4.) hitnak induljon Milánóba, ahol ezrede az ellenség előtt áll. — A többit tudni fogja. Meghatott érzéssel köszönöm lelkes Hamvay úrnak, hogy oly rajongó kegyelettel törekszik a tizenhárom vértanuk egyikének életrajzát hűen megörökíteni a nemzetnek. Köszönöm a megtiszteltetést, meleg érzéssel kezet nyújtva üdvözlöm hazaszeretettől átszellemült honfitársat. Fogadja, tisztelt Hamvay úr, szívélyes üdvözletemet és kiváló tiszteletem. 1903 nov. 18. özv. Damjanich Jánosné.