Ambrus József (szerk.): Az 1848 és 1849-ik évi szabadságharczban részt vett római és görög katholikus paphonvédek albuma 1. (Nagy-Kikinda, 1892)
Előszó
ELŐSZÓ. Állítsunk emléket! . . . A kövek szétszórva elporlanak; a feledés egy nagy verem s ha emberekről van szó, nagy sírgödör, melynek legnagyobb réme az, hogy nincs fen emléke, sem fán, sem kövön. Állítsunk emléket a kath. magyar papság hazafiságának, emelkedjék ki magasan a mámor, a bátorságos megszólás, a frázis köréből, mely a közvélemény rövidlátó szemeire borulni készül. Hisz a köd majd szétfoszlik s az emlék annál ragyogóbban fog kibontakozni a ködfoszlányokból; az emberek, az évtizedek, vagy tán egész korszakok, melyek könnyelmű, ledér szólamoktól félrevezettetve, a tévedések homályában botorkálnak, megkapják korrektivumukat, s ha nem is most, de bizonynyal később — a pártszenvedélyek csillapultával—meglepetve ámulva veszik észre, hogy tévedtek, hogy igazságtalanul vádoltak. A kath. papságot hazafiatlanságról vádolják; ez már régen járja; ez most napirenden van. Tudós, tudatlan, hivatott, hivatatlan játszi- kedvteléssel dobálja e súlyos vádat oly testületre, mely egyidős a hazával, mely bölcsőjétől kezdve dajkálta, nevelte és piros vérével védte vész és vihar ellen. A kath. papság hazafiságát nemzetünk ezer éves története igazolja ragyogó nagy tettekben. Lassabban tehát azzal a kongó váddal! „Itt az irás, olvassátok“, s csodálva fogjátok látni, hogy akath. papság akkor volt magyar és hazafias, midőn a hazafiság a vérmezőn díszült s nem a kuczkóban. És ugyan, ki és mi az a kath papság? Nem-e gyermekei a hazának? nem-e hús a mi húsúnkból ? nem-e vér a mi vérünkből ? Mire való tehát a haszontalan beszéd? Avagy talánazért vagyunk hazafiatlanok, mert katholikusok vagyunk. Igaz, az el