Ambrus József (szerk.): Az 1848 és 1849-ik évi szabadságharczban részt vett római és görög katholikus paphonvédek albuma 1. (Nagy-Kikinda, 1892)
Előszó
indulatok lázas üteme, a lelkesülés zivatara elragadta a fölszentelt papokat is; nem törünk felettük pálczát, de ha ítéletet akarnánk mondani felettük, ez az ítélet bizonynyal nem vetne árnyat hazafiságukra. A hazafiságot jelenleg a torok és toll bérli s a közvéleményben is megszűnt a hazafiság a tettek dicséretes kiváltsága lenni. Keserű cseppeket kever a kiérdemült honfiak szívébe s hamuval hinti be borostyánjaikat egy kislelkü felfogás, mely magyarnak csak a nyelvet nézi s nem a szívet, mely előtt a tények nyelve ismeretlen, csak az ajkak mozgásából érti el az érzületet. Mi könnyebb, mint a szó, mi nehezebb, mint a tett és pedig a véráldozattal járó tett ?! Állítsunk fel emléket a magyar érzelmű szíveknek, melyek a tót, ruthén, horvát, német szóval ajkukon, tudtak a magyar hazáért vért ontani, életet áldozni; több ez, mint a ráfogás, hogy panszlávok, hogy orosz érzelműek. Álljon ki, aki többet tett s dobjon rájuk követ. Ne tapossuk a természet jogait,— ne az anyanyelv szeretetét — ne szentségtelenitsük meg az eredés forrásait; — saját jogainkat tapossuk, saját érzelmeinket szakgatjuk s dobjuk az utcza sarába. — A tót kath. papság magyar; a ruthén gör. kath. papság magyar; a dunántúli horvát papság magyar; a szerte-széjjel szórt német kath. papság magyar; hogy valóban az, megmutatta, bebizonyította, vérével van megirva bizonyítványa; a legmagasabb lelkesülés, a szabadságtárct mentője homlokukon csókolta őket; a somogyi, békési, hevesi magyar testvéreiként átkarolta őket; egymás mellett estek el a magyarság védelmében, egy tócsába folyt vérük, egy sírgödörben porlanak csontjaik s sírjuk felett nincs az a magyar költő, ki különböztetne hősi szellemük, lelkesülésük, magyarságuk közt .... egy az ő síri nyugalmuk. Búsulva s megtörve a fájdalomtól bujdostak együtt a fönmaradt tót, magyar, ruthén bajnokok s csendes plébániákon élnek most is őszbeborulva nagy emlékeikkel. — Ne bántsátok őket! Ne bántsátok dicső testvéreiteket, anyátoknak nálatoknál ugyancsak nagyobb fiait! Nemcsak ennyit . . . tegyünk többet! Íme azon jelesek sora, kiknek nevei mindmegannyi dicssugár a gyanúsítás, a ráfogás, a rágalom sötétségével szemben. Ez emlék először a kegyelet adója, koszorú, melyet a hősies