Koltay-Kastner Jenő: Iratok a Kossuth-emigráció történetéhez 1859 (Szeged, 1949)
ELŐSZÓ: Kossuth Lajos „Az 1859-ki olasz háború korszaká“-t „Irataim az emigrációból“ (fr. Em.) című nagy művének mindjárt első kötetében tárgyalta, mert úgy érezte, hogy ez az év volt a legfontosabb a szabadságharc bukása után kifejtett politikai működésében; ez hozta legközelebb nagy álmának, Magyarország felszabadulásának megvalósításához. Emlékirataiban azonban a maga és száműzött társai tevékenységére vonatkozó okmányoknak és levelezéseknek csak egy részét közölte, s gyakran csak kivonatosan vagy, az idegen nyelven írottakat, a maga magyar fordításában. Hosszú ideig Nemzeti Múzeumunk kézirattárában volt elhelyezve, most pedig Országos Levéltárunk őrzi azt a felbecsülhetetlen értékű anyagot, melyet a húszas évek végén volt alkalmam átvizsgálni, s melynek egy töredékével Kossuth elbeszélését szeretnék kiegészíteni a jubileumi év szerény adalékaként. A tulajdonképeni Kossuth-iratok (O. L., N. M. Kossuth-i.) mellett a kormányzó leghívebb barátjának, Ihász Dániel ezredesnek irataiból (O. L., N. M. Ihász-i.), az 1848-49-es iratokból, valamint az úgynevezett „Törzsanyag“-ból merítettünk. • Ha okmányközlésünk nem is helyezi új megvilágításba Kossuth szerepét az 1859-i eseményekben, tevékenységének jellemét több oldalról domborítja ki erősebben az eddig ismertnél. Megmutatja elsősorban Kossuth igazát, hogy a III. Napóleonnal és Cavourral való tárgyalások alkalmával mindig a bizalmatlanság álláspontjára helyezkedett és csak úgy volt hajlandó hazája számára részt kérni a háborús eseményekben, ha előbb határozott garanciát nyer a hatalmak komoly felszabadító szándékáról. Hogy mennyi beugrató próbával és rosszindulatú intrikával kellett ezért megküzdenie, arra élénk fényt vet az általunk itt közölt iratok első csoportja. De fontos felvilágosításokat kapunk bennük Kossuth nagylelkű erőfeszítéséről is, mellyel a Dunavölgy népeinek megbékélését és politikai együttműködését akarta minden erejével előmozdítani. Végül úgy az ő, mint emigráns-társainak eddig kiadatlan leveleiből jobban kitűnik a nagy ügy vezéreinek és katonáinak önzetlen fáradozása, reményeiknek lelkesedése és csalódásuknak keserűsége a maga benső, emberi mivoltában. Úgy gondoltuk, hogy a kép teljességéhez hozzátartozik annak megismerése, milyen konkrét lehetőségeket nyújtott volna a környező (román, szerb) népek lelkülete és az itthoni hangulat Kossuth