Andrássy Gyula: A magyar állam fönmaradásának és alkotmányos szabadságának okai 3. (Budapest, 1911)
I. Fejezet. A harmincz éves háború kora. Bethlen Gábor
I. FEJEZET. A HARMINCZ ÉVES HÁBORÚ KORA. BETHLEN GÁBOR. II. Mátyás koronázásakor a magyar nemzet vérmes reményeket táplált jövője iránt A mikor a nemzet jogaiért küzdött, Mátyás melléje állt és a rendekkel való szövetségnek köszönhette trónját. Joggal hihette tehát a magyar nemesség, hogy végtére szíve szerint való királya lesz, aki ugyanazt akarja, amit ő. Arra számított, hogy a Habsburgok védelmében fog részesülni a nélkül, hogy, mint eddig mindig, érte idegenek uralmát legyen kénytelen elviselni. De, mint láttuk, az események hamar megfosztották reményétől. Az új törvényeket, amelyeket Bocskainak és Illésházynak lehetett köszönni, amelyekért annyi vér omlott és a melyek egy jobb kor alapjaivá válhattak volna, sok részükben sohasem hajtották végre. A régi rendszer uralkodott Mátyás idejében is. A jogi állapot és a valóságos állapot egyetlenegy pillanatig sem volt ugyanaz. Mennél többet várt a nemzet, annál nagyobb volt a csalódása. E mellett a katholiczizmus rohama a protestantizmust veszedelembe ejtette és sérelmet szenvedett a nemzet többségének vallásos érzése. Elégedetlen és nyugtalan tehát a nemzet, a midőn Prágában az a zendülés támad, a mely a harmincz éves háború kiinduló pontja volt s a midőn II. Ferdinánd jut Mátyás örökébe. Gróf Andrássy Gyula : Fönmaradásunk okai.