Andrássy Gyula: A magyar állam fönmaradásának és alkotmányos szabadságának okai 3. (Budapest, 1911)

I. Fejezet. A harmincz éves háború kora. Bethlen Gábor

I. FEJEZET. A HARMINCZ ÉVES HÁBORÚ KORA. BETHLEN GÁBOR. II. Mátyás koronázásakor a magyar nemzet vérmes reményeket táplált jövője iránt A mikor a nemzet jogaiért küzdött, Mátyás melléje állt és a rendekkel való szövet­ségnek köszönhette trónját. Joggal hihette tehát a magyar nemesség, hogy végtére szíve szerint való királya lesz, a­ki ugyanazt akarja, a­mit ő. Arra számított, hogy a Habs­burgok védelmében fog részesülni a nélkül, hogy, mint eddig mindig, érte idegenek uralmát legyen kénytelen el­viselni. De, mint láttuk, az események hamar megfosztották reményétől. Az új törvényeket, a­melyeket Bocskainak és Illésházynak lehetett köszönni, a­melyekért annyi vér omlott és a melyek egy jobb kor alapjaivá válhattak volna, sok részükben sohasem hajtották végre. A régi rendszer ural­kodott Mátyás idejében is. A jogi állapot és a valóságos állapot egyetlenegy pillanatig sem volt ugyanaz. Mennél többet várt a nemzet, annál nagyobb volt a csalódása. E mellett a katholiczizmus rohama a protestantizmust veszedelembe ejtette és sérelmet szenvedett a nemzet több­ségének vallásos érzése. Elégedetlen és nyugtalan tehát a nemzet, a midőn Prágában az a zendülés támad, a mely a harmincz éves háború kiinduló pontja volt s a midőn II. Ferdinánd jut Mátyás örökébe. Gróf Andrássy Gyula : Fönmaradásunk okai.

Next