Búsbach Péter: Egy viharos emberöltő 2. (Budapest, 1906)
I. rész. A néma ország - Ének - szuronykisérettel
I. RÉSZ. A NÉMA ORSZÁG. Ének — szuronykísérettel. Verőfényes őszi délután van; egyike azon szép napoknak, mikor az embert nem tűri a szobában, mikor önkénytelenül kimegy a szabadba elbúcsúzni a kedvessé vált lombos fáktól, bokroktól és virágoktól, melyek színei ez időben sokkal intenzívebbeknek látszanak a halványulni kezdő levelek közt. A magasabb rétegekben erős légáramlat sebesen hajtja az itt-ott alakuló fehér fátyol alakú párafelhőcskéket, míg itt alant csak kellemes hűvös szellő lengedez. Nyitott ablakomon kihajolva, egy irodámból imént elhaladó fiatal nő után néztem, kinek karcsú, magas alakja, sötét, hullámos fürtéi, mesés metszései finom arcza, hódítón behízelgő hangja és élénk szelleme boldogságra és boldogításra látszanak megalkotva. És mégis!... Egy előkelő polgári család sarja és ő e családból — kitaszítva; férje van és ő — nem osztja meg vele az életet; két gyermeke — és ő nem viseli a férje nevét; megigéző szépsége, elragadó bájai mellett sem keletkezik az a tisztultabb sóvárgás, vajha vele oszthatnám meg sorsomat. Élete tavaszán máris egy sivár jövő előtt áll! Alig- Busbach. Egy viharos emberöltő. II.