Bonitz Ferenc: Tatárjárás Magyarországon 1896-ban (Budapest, 1897)
Bevezetés
, mely mindenütt, ahol elharapódzott, csak a nép jogainak, a törvény, az alkotmány lábbal tiprásában nyilatkozott meg. Ez a szabadelvűség tönkre tette az országot előbb anyagilag, aztán erkölcsileg. A szabadelvűség nevében Magyarországon uralkodók előbb szegénynyé tették a nemzetet földi javaiban, aztán pusztítani kezdték erkölcseit, egyházát, vallását, és midőn néhány lelkes hazafi felébresztette a nemzetben az elkábitott tetterőt, midőn ezek az alkotmányos jogok gyakorlatának szentségére figyelmeztették a népet, és midőn a nép lelkesedéssel követni akarta e férfiak lángszavait, akkor a modern tatárok khánja, a szabadelvűség nevében kormányzó Bánffy Dezső báró irgalmatlan ökölcsapásokkal leverte a jogait gyakorolni akaró népet, megfosztotta választási jogától és csinált olyan választásokat, amelyek égbekiáltó ellentétben állanak azzal a szabadelvű táborban sűrűn hangoztatott frázissal, hogy Magyarország a legalkotmányosabb, a legszabadabb ország a föld kerekségén. Az 1896-iki választásokra sokáig fog visszagondolni a magyar nemzet. A szégyen érzetével fog viszszagondolni rájuk és e szégyenérzet annál nagyobb,, annál fájóbb, mert éppen Magyarország ezeréves fennállásának ünnepi esztendejében esett meg a gyalázat a nemzeten. E választások méltók arra, hogy emlékük fenmaradjon, intő jeléül a nemzetnek, hogy tőle telhetőleg mennél hamarább rázza le magáról a szabadságoló, vallásirtó és trónromboló szabadelvűség zsarnoki igáját. E czélból könyvbe foglaltuk össze a leghirhedtebb választások leírását. A leírt választásokkal, az ott történt hallatlan törvénytelenségekkel itt bővebben foglalkozni nem szándékunk; még az „izgatás“ czélja is távol áll tőlünk, s ezért egész szárazon, a különféle.