Thirring Gusztáv: A magyarországi kivándorlás és a külföldi magyarság (Budapest, 1904)
adatok segélyével állapítsuk meg. Ez a feladat nem könnyű, mert a hivatalos statisztikának éppen az a része áll leggyengébb alapon, mely a vándorlásokkal foglalkozik, de a többrendbeli (hazai és külföldi) adatgyűjtés kritikai egybevetése mégis lehetővé teszi, hogy a kérdéshez az eddiginél nagyobb pontossággal szólhassunk hozzá, s így a kérdés taglalásában a puszta találgatások ingatag süppedékéből a pozitív tények szilárdabb talajára lépjünk át. Ez a munkának egyik czélja s ez határozza meg egyúttal jellegét is : statisztikai alapon igyekezvén a kérdés megoldásához hozzájárulni, felhasználja az egész statisztikai anyagot, mely úgy a hazai, mint a külföldi hivatalos forrásmunkákban rendelkezésre áll. Ezt az anyagot eddig csak kis mértékben aknázták ki íróink, ezért úgy gondolom, hogy a kérdés tanulmányozását elősegíthetem azzal, hogy ezen — különböző külföldi forrásmunkákban szétszórt és nehezen hozzáférhető, de a kérdés tüzetesebb méltatására felette becses — anyagot lehetőleg bő kivonatban bemutatom s megismertetem a hazai közönséggel s azokkal, kik a kivándorlás kérdésével hivatásszerűen foglalkoznak. De munkám csonka maradt volna, ha ennél tovább nem megyek. Hiszen világos, hogy nem annyira a külföldre kivándorlott honfitársaink mennyiségén, mint inkább a kinnmaradt s jelenleg is ott tartózkodó néprétegek életviszonyain s helyzetén fekszik a fősúly, s ezért a kivándorlás mozgalmának tárgyalása el nem választható a külföldi magyarság statisztikájától. Ezzel a témával eddig tudtommal nem foglalkoztak irodalmunkban, járatlan utakra lépek tehát, amidőn a külföldi magyarság statisztikáját összeállítani törekszem. Ez magyarázhatja ki és szolgálhat egyúttal mentségül is, ha a munkának ez a része — mint első kísérlet — sem nem teljes, sem nem elég kimerítő. A külföldi irodalom egyes forrásmunkái ugyan bő anyagot tartalmaznak, mely idegenbe szakadt honfitársaink életviszonyainak tanulmányozására szolgálhat (utalunk p. o. az osztrák, a német és a szerb statisztikának eddig jóformán figyelemre sem méltatott gazdag anyagára), de több ország hivatalos forrásmunkái cserben hagynak, amidőn ezekben kivándorlott honfitársaink felől felvilágosítást keresünk. Ily esetekben a külföldi statisztikai hivatalok igazgatói a hézagok pótlására ugyan szíves előzékenységgel bocsátották rendelkezésemre a kívánt adatokat, de mivel nem minden állam dolgoztatta fel népszámlálásai alkalmával a magyar honosokat külön kimutatásokban, a kép, melyet a külföldi magyarságról nyújtanom sikerült, bizonyos fokig mégis héza-