Falk Miksa: Széchenyi István gróf és kora (Pest, 1868)
Falk Miksa: Bevezetés
Az értelmes bíró súlyt szokott fektetni arra, mily viszonyok közt született és nevelkedett fel az, aki felett ítéletet kell mondania. Az író nem tarthat igényt hasonló kedvezményre. Mind az olvasó, mind a bíráló a könyvet csak úgy nézi, amint van, nem törődvén azzal, hogy miként lett. És helyesen! Magam is úgy vélekedem, hogy magának az írónak kötelessége, saját munkájának, még a közrebocsátás előtt, legszigorúbb bírálója lenni. Ha úgy találja, hogy elmeszüleménye nyomorék, ne magyarázhassa hosszasan, hogy miért az, hanem tegye le spártai kérlelhetlenséggel valami magános helyre és ott engedje át a feledésnek. E szabály alól azonban tán szabad lesz kivételt tenni, midőn oly munka, mely bizonyos alkalomra és külön közönség számára volt írva, rögtön más közönség elé lép. És ez az, ami arra indít, hogy legalább néhány szóval adjam elő az itt következő lapok genesisét. Midőn a magyar történetírás héroszát, felejthetlen Szalaynkat, a halál kiragadta sorainkból, az „Österreichische Revue“ szerkesztője, ki folyóiratában mindig oly kiváló helyre állítja hazánk ügyeit, az elhunytnak élet- és jellemrajzát kívánta adni. Pestre ment, tanácsot kérendő azon jelesektől, kik Szalayval együtt a magyar liberális párt diszei voltak. Ezek hozzám utasítók a keresőt és én elfogadtam a missiót. Elfogadtam nemcsak azért, mert jól esett szívemnek, lelke egész nagyságában, jelleme egész tisztaságában, szive egész nemességében feltüntethetni a német közönség előtt is azon férfit, kinek nevét soha legmélyebb