Falk Miksa: Széchenyi István gróf és kora (Pest, 1868)

Falk Miksa: Bevezetés

Az értelmes bíró súlyt szokott fektetni arra, mily vi­szonyok közt született és nevelkedett fel az, a­ki felett íté­letet kell mondania. Az író nem tarthat igényt hasonló ked­vezményre. Mind az olvasó, mind a bíráló a könyvet csak úgy nézi, a­mint van, nem törődvén azzal, hogy miként lett. És helyesen! Magam is úgy vélekedem, hogy ma­gának az írónak kötelessége, saját munkájának, még a köz­rebocsátás előtt, legszigorúbb bírálója lenni. Ha úgy ta­lálja, hogy elmeszüleménye nyomorék, ne magyarázhassa hosszasan, hogy miért az, hanem tegye le spártai kér­­lelhetlenséggel valami magános helyre és ott engedje át a feledésnek. E szabály alól azonban tán szabad lesz kivételt tenni, midőn oly munka, mely bizonyos alkalomra és külön kö­zönség számára volt írva, rögtön más közönség elé lép. És ez az, a­mi arra indít, hogy legalább néhány szóval adjam elő az itt következő lapok genesisét. Midőn a magyar történetírás héroszát, felejthetlen Sza­­laynkat, a halál kiragadta sorainkból, az „Österreichische Revue“ szerkesztője, ki folyóiratában mindig oly kiváló helyre állítja hazánk ügyeit, az elhunytnak élet- és jellem­rajzát kívánta adni. Pestre ment, tanácsot kérendő azon jelesektől, kik Szalayval együtt a magyar liberális párt diszei voltak. Ezek hozzám utasítók a keresőt és én elfo­gadtam a missiót. Elfogadtam nemcsak azért, mert jól esett szívemnek, lelke egész nagyságában, jelleme egész tiszta­ságában, szive egész nemességében feltüntethetni a német közönség előtt is azon férfit, kinek nevét soha legmélyebb

Next