Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
206 MIT KELLENE TEHÁT náci ‘hogy mit kellene Hazánkban tenni *s a’ t., csak akkor mutathatja következéseit ’s hasznát , ha képzeletünkben azt tesszük fel , hogy mindazon részek már állanak, és elejinten ugyan segítve, gyámolítva, támogatva, de már jó időtül fogva magok köztt mozognak. Ezt jobbára Olvasóm eszmélkedésére hagyom. Egy Tudós, egy Gazda, egy Mesterember, egy Szépművész se fejt ki semmit valamellyes tökélletességre, ha mástól tárgyát mechanice átveszi. A dolog új Feltalálójának kell neki lenni, ha annak velejét ■’s lelkét akarja kimeríteni. Nem fogok én azért ollyanokkal,hogy hány kanczából álljon egy ménes, mit egyék, hány ől mélységű legyen pajtája , hiányadik Mártiusban hágattassanak meg a kanczák, délelőtte, vagy délután is az t. unalmas lenni , hanem mint eddig gondolatimat csak Fővonásokkal fogom előadni. Kinek kinek tehetségében marad, a1 mi tetszik, elfogadni, a3 mi nem tetszik, visszavetni , és kiki jobban végben viheti a3 mondottaknak practicai életbehozását, mint én arra néki utat mutathatnék , mert természetesen mindenik jobban tudja személyes helyheztetését, szabad rendelésre lévő pénzét, határát , állandóságát 's azt, mint én. Csak arra a háromra kérem azonban Olvasómat mineklőtte ezen Szakaszt befejezném : Először, hogy illy kisded Intézetekből szerfelett való csudákat is kivált rövid idő alatt