Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A Lóállapotja Magyar Országban
32 A LÓÁLLAPOTJA nem volna. Ha megmutathatom, hogy a’ Lódolga legnagyobb sikerbe jöhet, ha azáltal ‘bizonyosan nem nyer is kiki, hanem ha csak ‘kiki nyerhet, azt gondolom, hogy semmit nem rontok, és annál több érdeme lessz annak, a’ ki még azt is meg fogja mutatni, hogy mindenik , a’ ki lovat nevel, az által bizonyosan nyerni is fog ; a’ mi. Hazánkban talán nem is lehetetlen. Csak arra kérem Olvasómat , hogy azon határt, mellyet a’ bizony és lehető között vonok, a' tévedés elmellőzése miatt mindég szeme előtt tartani méltóztassék, mert mindennek, a’ mit még mondani fogok, ez a’ fő kulcsa. De gyerünk vissza. Vizsgáljuk meg mindenek előtt, a’ lótenyésztés által nyerni miképpen lehet; továbbá hogy abban a’ lehetőségben—jutalmasan nyerhetni — van e olly erő elrejtve, mint én azt állítani bátorkodom ; és végtére olly jutalmas nyereséget lehetővé tenni vallyon miképpen kelletik, hogy abban a’ nagy és kicsiny, a’ tehetős és a’ nem éppen olly tehetős szinte egy formán részesülhessen, és ahhoz kiki szabadon járulhasson ? A’ lótenyésztés által nyerni úgy lehet,ha a’ tenyésztő , lovainak azon árán kívül , mellyet reményben még jutalmakat is nyerhet. Mennél nagyobbak , számosabbak ’s állandóbbak azon jutalmak, annál tetemesebben nyerhetnek természetesen a’ tenyésztők. A’ munka folytában mindazonáltal ki fog tűnni, hogy ezen lehető