Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A' Lóállapotja Angliában, annak eredete és történetei, és a' Lótenyésztés által való nyereség
40 A’ LÓÁLLAPOTJA keresni, mellyek által Hazánkhoz és az egész emberiséghez szorosan kötve vagyunk. A’ Gazdaságban csak a’ nyereség mennyiségét kell tekintetbe venni; itt az a’ legbecsültebb gazda, a’ ki caeteris paribus a’ földből legtöbb és legjobb terméket tartósan tud kitermeszteni. A’ haszon és a' nyereség keresése és annak lehető és várható elérése tehát azon báj, melly az Angolt ménestartásra, lónevelésre ösztönözi. Hazájában ugyan sok ménes nincs, nem is azok nevelik díszét é s divatját lovának, hanem azon a’ lovakhoz való elterjedett szenvedelem, hogy ottan alig van valaki, ki csak egy kis tulajdon vagy bérbe felvett földet bir, ki egy két csikót ne nevelgetne. Száz ollyan Ménest feltévén, mellyek közül mindeggyik esztendőnként 50 és 50 jó lovat adna, az egy esztendőben 5000 lovat tenne ; de az a’ szám még mi volna teszem Magyarországra nézve ? mert nem csak belső szükségeinkre kellene lovakat nevelni, hanem kereskedésre és külföldre való kivitelre is ; és melly messze vagyunk még attól is, hogy ollyan száz ménesünk legyen, mellyek esztendőnként 50 és 50 jó és tökéletes tehetségű lovat állíthatnának ki ? Ha a’ most fenn álló Ménesek mellett még mindazok , a’ kiknek tehetségekben van, egy néhány csikót esztendőnként nevelgetnének, mi jó haszna következnék abból az Országnak. De hogy lehet azokat a lótenyésztésre ösztönözni és bírni.