Táncsics Mihály: Életpályám 3. - Táncsics Mihály művei 6. (Budapest, 1885)
Táncsics Mihály rabságában irt kilenczedik levele feleségéhez, Budavár, junius 15-én 1847. keltezve
Rabságomban irt kilenczedik levelem. Budavár, junius 15-én 1847. E kérdés fölött: -A természetet kövessük-e inkább vagy a szokást ? Kedves feleségem ! Ritkán láttam, vagy helyesebben szólva, sohasem láttam, hogy egy apa csak néhány napig is keservesen siratta volna gyermekét, hanem egyszeri megindulással kitört könyeit letörli, s azzal vége a sirásnak: én ma, tehát már hónapok múlva, épen oly keservesen siratom Ilkánkat néha, mint akkor, midőn a gyermek haláláról tudósítottál. Természet-e ez, vagy szokás? E fölött elmélkedem e levelemben. Sokszor gondolkodtam már e fölött s nem bírom magamnak megmagyarázni; nem tudom valódi okát adni , mert nem tudom honnét a különbség köztem és más apák közt? Nem tudom eszemet megállapítani a fölött : melyik itt a természetes, az-e, mi bennem mutatkozik, vagy az-e, amit más apáknál látunk, és tapasztalunk ? Ha az én keservemet veszem természetesnek, akkor el kell borzadnom, s magamtól kérdeznem : miként térhettek el az atyák milliói a természetestől abban, hogy gyermekeiket vagy épen nem, vagy csak kevéssé tudják siratni? Ha pedig ellenkezőleg a többi apáknak meghalt gyermekeik fölötti maguk viselete a természetes , akkor nem tudom elképzelni , mi tehát az, ami bennem van? Akkor az én keservem nem egyéb, mint a természettől elütött korcs kinövés. Ebben meg kellene nyugodnom, de nem bírok megnyugodni; e gondolat nem elégít ki, és pedig azért nem, mert én sokban, igen sokban közelebb állok az Táncsics M. VI. köt. !