Récsey Viktor: Balaton-vidéki régészeti kutatásaim némi eredménye (Veszprém, 1895)
készíthették a veszprém-zala megyei távolabb parti utat, követvén, mint mindig a természet kimutatta vonalakat; de midőn később a Balatont a Sió-csatorna által lecsapolták, ezen útvonaluktól a tóig szélesebb partokat nyertek, a mint ez a mai parti lelethelyekből kiviláglik. Minthogy pedig a rómaiak előtt s alatt tudvalevőleg barbár népek is tanyáztak e partokon, beleveszem jelentésembe az illető helyeknél előkerült más korbeli leleteket is. Kezdem tehát Veszprémnél, a melynek határa annyira be van építve s újabb építkezések nem is dúlnak fel egész városrészeket, hogy ott jelentékenyebb leletről szó sem igen lehet. Egy érdekes leletre bukkantak ott. 1889. évi őszszel egy sziklának szétrepesztésekor, midőn hamuval telt nagy urnában (mely eltörött) játékszerekül készült, kis edénykék kerültek elő. Ezek egy része a nemzeti múzeum őskori gyűjteményének XXXVI. szekrényébe került, másik részét a tihanyi apátsági múzeumban szereztem meg. (Veszprémi lelet 1, 2, 3. sz. a.) Veszprémhez közel a káptalan birtokát képező Jutás pusztán sajátságos művü kapcsokkal ellátott sarkantyút, vas kötél alakú zablát és széles, lapos patkót találtak. Ezek a népvándorlás korából való emlékek. A Balaton partján lehaladva Palántákon két mellképet ábrázoló római féldombormű került nap