Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)
Harmadik könyv a Babilon tornyáról
144 Η ARMADIK KÖN γ V. al vélekedésben voltának némellyek, hogy ha néha napján ismét egy víz-özön ütne a’ világra , hogy , mondok, épűletjek tetején meg menekedhetnének a’ szerentsétlenségtől , mert tudták, hogy ama’’ közönséges árvíz tsak tizen-öt könyökűi magassággal haladta vala meg az hegyek felső karimáját, de ettől ar kába vélekedőitől legalább az építők Fejedelmi távól volának , holott tudták , hogy ha csak az holdvilágig akarnák is nyújtani magasságát , be nem érnék mindazonáltal az egész világ tengerével, erdeivel, hegyével , völgyével, ha azt az épület számára mind kifaragnák is. * A’ mi a Torony építésének valóságos okát illeti: én a’ Sz. Írást adom olvasóimnak eletben. Ottan azt olvassuk, tegyük hiressé nevünket. A nagy ditsőség reménsége indította tudni-illik szíveket a’ nagy goromba épületnek felemelésére, hogy tudni illik méltóságokat, ’s ditsőségeket a’ jövendő emberi nemzet az épűletnek pompájából megesmérné. Akár mit mondjon pedig Tortátus, akár miképpen mentegetbe Nemród Király tselekedetit , vétek nélkül nem fogta kezéhez a’ Torony építését, mert bátor az írásnak más egyéb szavait más felé tekerjék is , kik ama’ vélekedésben megállanak i de az Úr igéjét, mely bölcseség könyvének tíze # Aihanas. Kircher, Archomologij, L. a. pag. 39.