Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)
Negyedik könyv a Babilon, és Ninive várossáról
234 Negyedik Könyv. íon nem látott. Itt az épület erőssége az ő pompájával, a tarka virágok , zöldellő fák , vetemények különbsége, sokasága az ő tulajdon drága szépségével szemben állott, és mint egy vetekedett: nem tudnád a kertészeknek, vagy a kép faragóknak, és az építő medereknek munkájit kellene-é először dítsérned, ezüstre, aranyra é, föld feléé, vagy ég felé emelned szemeid. Innét az árnyékos folyosók, az apró garáditsok, a csüggó tornátzok,és a’ karcsú oszlopok ki metéltt karimáji arany szinnei tündöklének, tsillogának ; amonnan az ugró vizek cseppei harmatos gyöngybe borulván bugygyanó csattanással három négy ágon forgának, a’ förödó tollas népnek pedig friss szállást készíttenek : pásitos útzáji a’ szép szellő között emitt az udvarig, amott a’ szigetig, Eufrátes vizén túl, ki a’ sik mezőkig szép ki tekintettel szolgálának: ki fogynék a szóból, ha mind le rajzolnám. Gondollyon az elme mindenféle gyönyörűséget , valamit a’ kerti ékességre , ’s itten az idő töltésre, Királyi mulatságra ingyen ki gondolhat, ’s nem másutt, hanem itt keresse. Herodotus e’ kertről semmit sem szólt. Semiramis munkája közzé pedig se Kurcius, se Diodorus, se Strabó , se Rolinus , se Montfaukon nem számláljas mégis azt meri mondani Kirker, hogy a’