Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)
Hetedik könyv a Salamon templomáról
Hetedik Könyv, 515 Nem kesergem a’ roppant épűletnek szomorú pusztulását , elé nem számlálom a megromlott Országnak szörnyű kár-vallását, Szedecziásnak kivakitását, és fogságát, keservesebben nem írhatnék Jeremiás Prófétánál: oda igazítom olvasómat. Kó annak a’ szive, a ki annak panaszin, és siralmin meg nem keseredik. Vége szakadt a fogságnak Cirus Király kegyelméből Világ Teremtésének három ezer négyszáz negyven hatodik esztendejében, és szabadság adatott a templom felépitésére. De a ’Zidók ehez 'az építéshez két esztendővel utóbb fogtak. Formája hasonló volt az elébbenyihez; de ékessége amannak nyomába sem érhetett. A’ szegény öreg ’Zidók, kik amannak látták méltóságát , midőn emennek fundamentomát szemlélték , keserves sírásra fakadván kezdék nagy zokogással az elébbeni templomnak ékességét emlegetni, magasztalni, de mi haszna ? a’ rabságból kiszabadúlt árvák hol tettek volna szert arra a’ ki mondhatatlan gazdagságra , és kintsre, melly az első épűletre a’ két ditsőséges Királytól olly bőven költetett ? Heródes, ki Betlehemben az ártatlan kisdedeket felkonczoltatta, elrontotta ezt a’ szegény raboktól építetett templomot , és helyette ujjat, itt 2 és