Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)
Negyedik könyv a Babilon, és Ninive várossáról
Negyedik Könyv. 217 gát, de a’ város ékességét kivévén sem szemléltem egész Káldiában Babilon hajójinál ízeb’ jószágot. Hajójok, vagy is inkáb’ talpok, és tutollyok, merő fűzfából vágyon,úgymond, fűzve, és tekerve, se feje, se farka, eleje, hátulya mind egy, paiz módra kerekes mindenfelől. Az alját bevonyák vastag, erős bőrrel; a bor fölé pedig s zuppót, és tarlót bőven teríttenek, és a’ vásárra való jószágot azután rakják az hajóra. Evező nem kivántatik, mert elégsebesen hajtja az Eufrátes vize, a vissza jövetben pedig lehetetlen hajón járni, lehetetlen veszedelem nélkül az hab ellen törni. Alá tartván Babilon városa felől néki áll az hajó két kormányyának két jó erős legény ,’s egyik, úgymond Herodotus, hozzád, másik tőled tartván, úgy nyargalnak a víz hátán, mint a madár a’ levegőn. Az ilyen tutollyok közzt él ki nagyobb, ki ki£ sebb; némellykor öt egész tálentomot nyomó terhetis reá mertek rakni az hajóra. A’ kitől ki telhetik, egy két szamarat is beereszt a sátorfák közzé. Babilon városát elérvén, a’ Nyitra vármegyei kereskedők szokása szerint az hajók dorongjait egy szálig eladják, és az hajó bérlését a szamarak hátára kerítvén Örményország felé visszagyalogolnak. ÖTÖ-