Zólyomi Lajos (szerk.): Magyar Helikon. Jeles férfiak életrajzai (Budapest, 1885)
Mátyás király
, melyet a klasszikus műveltségű Vitéztől tanult el, már mint gyermek többször szerepelt tolmácsul édesapja mellett, és anyanyelvén kívül idején beszélt németül s tátul is. A közéletben már zsenge gyermekkorában "bizonyos szerepet játszott. Hogy jelenlétével mintegy megpecsételje atyjának V. László királylyal való kibékülését, fölment az udvarba s dicsekedhetett a nála csak három évvel idősb király rokonszenvével. Már akkor megvetette az V. László erkölcseit megmételyező Cilley Ulrikot, ki pedig vele akarta elvétetni leányát, Erzsébetet. Kis jegyese azonban 1455-ben elhunyt s ezzel eltört a szeretetnek utolsó láncszeme is, mely őt Cilleyhez fűzheté. Volt elég önuralma, hogy tisztán tartsa jellemét az udvar fortelmeitől, ellenben a lángész türelmetlenségével használta föl a hasznos ösmeretek gyarapítására ott bővebben kínálkozó alkalmakat. Aránylag boldog gyermekkorának első nagy vesztesége az volt, hogy 1456. augusztus 11-én elvesztette édes atyját. S ez édes atya még halálos ágyán is a hazaszeretet nevében áldotta meg őt s akkor már nagy állást betöltő testvérbátyját, Lászlót. „Haldokló atyátok tettei s példája — szólt a hős — legyenek szíveitekben gyümölcsözők. Maradjatok meg és haladjatok előre szilárdul a becsület és érdem nem egészen tövistelen, de mindenesetre legbiztosabb ösvényén, melyen előttetek mennem földi életem legfőbb feladata volt. Isten félelme és a hazaszeretet az, mit maradandó örökségül szállítok rátok; a többi, mit tőlem nyertek, mind csak a szerencse múlandó ajándéka.“ Büntetéstől nem remegve kezdte most üldözni az árvákat Cilley s nemigen csinált belőle titkot, hogy ki akarja irtani e „kutyafajzatot.“ Pár hét múlva, színes módon, fiául fogadta ugyan a két Hunyadyt, ezzel azonban csaknem egyidejűleg írta apjának, Brankovics szerb fejedelemnek, hogy nem sokára olyan két labdát küld neki, amilyennel egy rác fejedelem sem játszott idáig. De nem válthatta be rút ígéretét. Nándorfehérvárott, 1456. november 10-én őt magát aprították össze a Hunyadyak barátjai. Mátyás, ki e napokban Temesvárott tartózkodott, alig bírta megnyugtatni az esemény következményeitől félő édesanyját. Mély gyászban fogadták a királyt, midőn ez Lászlóval együtt látogatásukra indult. A király azonban jó kedvet mutatott s az özvegy bús lakását zajos ünnepek színhelyévé alakította át. Bíbor ruhát ajándékozott a két fiúnak (kik közül Mátyásnak úgyis maga Kapistrán János jósolta azt, hogy király lesz) és november 23-án testvéreinek fogadva őket, anyjukat pedig anyjának, esküvel ígérte, hogy nem áll boszút Cilley haláláért.