Pulszky Ferencz: Életem és korom 2. (Budapest, 1884)
Számkivetés alatt Amerikában és Angolországban - Kossuth Amerikában
72 KOSSUTH AMERIKÁBAN, lent a szalonban elbeszélte feleségemnek menekülésének regényes történetét. Világos után soká Csernovics Péternél volt elrejtve, ki oly sok menekülőt mentett meg azon időben; itt hallotta szomszéd szobában való beszélgetésből az októberi vérnapokat s gyermekeinek elfogatását. Itt azonban nem maradhatott, Pestre is vetődött, végre Wagnerné, egy honvédtiszt anyja, ki Kossuthéknak régóta lekötelezve volt, szerzett útlevelet, melylvel Szlavónián keresztül nagynehezen Belgrádba jutott, hol őt a kormány minden tisztelettel fogadtatta; így jutott végre férjéhez s vele a ciliciai várba, hová később három gyermeke is megjött. — Kossuth a hajón fogalmazta azon beszédét, melyet New-Yorkban a népnek elmondandó volt; sokat beszéltünk az európai politika constellátióiról, semmiképen nem tudta elhinni, hogy Napóleon Lajos képes volna a franczia köztársaságot császársággá átváltoztatni, ő jobban bízott a nemzet szabadságszeretetében s lelkesedésében, mint én, mert ismertem a vagyonos osztályok azon félelmét, melyet a vörös kísértet ügyes feltüntetése keltett bennök, s az alsóbb osztályok közönyösségét, mely mindig a nagy lelkesedés után beáll, mert amint Börne egyszer megemlítette: «a lelkesedés ragadós ugyan, mint a nátha, de nem lehet besózni s eltenni, mint a heringet.» Tizenhárom napig tartott utazásunk Southamptontól a new yorki kikötőig, szélben, esőben, ködben, kellemetlen volt minden tekintetben, végre éjjel jelezték Staten Islandot. Éjfél volt, midől horgonyt vetettünk, de azért mégis előnkbe jött a mayor, s az előkelőbb polgárokkal együtt az összes népség. Lelkesedéssel fogadták Kossuthot, s megkérték, maradjon itt egy napig, hogy New-York, mely megérkezésünket csak e pillanatban tudhatja meg, megtehesse az előkészületeket az ünnepélyes fogadtatásra. Szívélyes beszélgetés következett erre, a major hozzám is fordult s tábornoknak czímezett; s megjegyeztem, hogy nem vagyok tábornok. — Tehát ezredes úr. — Az sem vagyok, nem voltam soha katona. — Tehát kedves count Pulszky------— Az sem vagyok, nem egyéb, mint Mr. Pulszky, sem több, sem kevesebb. — Már ez lehetettem, olyan férfi, akinek nevét itt Amerikában már hallottuk, nem lehet egyszerű mister. Bárhogy szó