Dóczy József (szerk.): Európa tekíntete jelenvaló természeti, míveleti, és kormányi állapotjában 3. (Bécs, 1829)
Norvégia
112 Worvégi β. Az vadászat itt egészen szabad, 1730-ban bizonyos határokba szoríttatott, de a’vadállatok száma tsak hamar annyira nevelkedett, hogy azt ismét tellyes szabadságra kelletett botsájtani. A’ Norvégok azzal részint szükségből foglalatoskodnak , hogy az ártalmas vad állatokat kiirtsák, mellyek nyájaikra nézve veszedelmesek, részint nyereségért, hogy azok bő* rét használhassák , és eladhassák , részint a’ hús alatt, mivel az nékiek a’ szelíd állatok hiányában jó ízűen esik, részint tsupa mulatságból, mivel a’ vadászatot épen olly forrón szereti a’ Norvéga, mint a’ Helvéta a’ kövi-ketske hajhászatot. Innét a’ vadászat intéztetik minden hegyi, és erdei vad állatra , mivelhogy minden ollyas megfizeti a’ lövés értékét egy vagy más módon. A’ szokott eszköz a’ vadakat megölni a’ tüzelő fegyver, használják mindazonáltal a’ tőröket, és tsaptatókat is, és a’kissebb állatok ellen, mellyeknek drága bőrét nem örömest lyuggatják meg, ívvel élnek, tompa nyilakat vévén azokba. A’ Norvégok jó lövök, és merész vadászok. Legveszedelmesebb a’ medve vadászat; azért közönségesen egy egész vadász társaság megy egymással arra; nem is visznek oda magokkal nagy kutyákat, mellyeket a’ medve könyebben meg markol, és el szaggat. A’ medve húst megeszik , és a’ medve tzomb fő étel egy vendégségben. A’ farkasok kiirtására felkerestetnek azok keskét, ’s a’ véneknek tsaptatókat, ’s maga lövőket állítanak. A’ Rozomák szép szőre miatt, valamint a’nyest, hölgy, mókus is, ’s a’ t. nem golyóbittsal, hanem vagy tompa nyíllal lövetik, vagy tsaptatókkal, és törökkel fogattatik meg. A’ medvék, és farkasok kiirtására a’ kormány jutalom bért tett ki. A’ madarászat sokat hoz be, hanem részint nagy veszedelemmel van öszve kaptsolva, kivált azon madarakra tekintve, mellyek a’ tengeri kősziklákon, és szírtokon fészkelnek, főképen a’ hattyú hidakra nézve, mellyeket nem szabad meg ölni, de azoknak fészkeit annak finom béllete végett, melly a’ leggyengébb pel-