Gróf Andrásy György és Gróf Széchenyi Istvánnak a' budapesti Hid-Egyesülethez irányzott jelentése midőn külföldrül visszatérének (Pozsony, 1833)

fizetni, mivel tagadhatóan, hogy még rég is jobb mint más rakta-suly viselése, habár ez magában csekély is ; hanem valamint önkény szabta azt könnyűre, úgy tűrhetetlen terhűre is szabhatja azt ismét önkény, — ’s ekép jobb a’ ‘Semmi. Hanem ha minmagunk hatá­rozzuk el a­ terhet, és az országgyűlés jö­vendőre nézve rendítlenil kijegyzi a’ várni tarifsát, akkor vajyon milly veszély lappang­hat ott? Nemcsak hogy nincs veszély illy or­szággyűlési elhatározások következésében , mellyek a’bel jobblét sikerét czélozzák csak, sőt illy hazai végzések’s törvények, mellyek egysulyuan is csak bizonyos időre rakják meg a’ honosiak vállait, a’ szabadság legszebb dia­dalmai, és egy nemzet valódi életerejét bizo­nyítják. Egysulyuan osztják el a’ terhet min­denkinek vállaira — a’ mi conditio sine qua non — egy máskép bizonyosan helyt foglaló dilemmának elkerülésére, mellynek egy oldala az , hogy vagy minden nagyobb tárgy eszköz­lése keserűn nyomja, sőt meg is rontja azo­kat, kik alatta állnak , vagy minden neveze­­tesb munkátul — mellyet nemcsak szójárás­­képen de valósággal is ‘Nemzetinek’’ lehetne nevezni — egyenesen mint ollyas valamitől visszavonulni kell, a’mi megronthatná a’sza­badságot , melly okból függetlenségünknek ed­digi gyakorta fonák keresése közt nem is igen dicsekedhetünk mi Magyarok mással, mint

Next