Gróf Andrásy György és Gróf Széchenyi Istvánnak a' budapesti Hid-Egyesülethez irányzott jelentése midőn külföldrül visszatérének (Pozsony, 1833)
Azon szép remény, mellynél fogva sok azt hiszi ,még is el kelnek az actiák , ha csak 2, 3 percentet hoznak is, semmi egyéb mint gyönge velejű ábrándozás , melly a’ mostani számláló világban nemigen közönséges,’s melly, a’mi több, azon átkozott számok által, mellyeknek ellent nem mondhatni, tüstént semmivé válik. Ugyanis, ha 2 millió pengő forintba kerül egy hid, ’s annak rendbetartása, mint érintők, évenkénti 40 ezer forintot kíván, ’s a’ vámfizetési dolog mai lábon hagyatik, akkor a’ két millió kamatjának fizetésére nem marad több, mint azon, jövedelem, melly ama téli három hónapban kerekednék ki, melly most számlálva nincs, minthogy a’ hajóhíd télen vizen kívül van. E’ jövedelmet pedig legfeljebb ha 20 ezerre tehetjük; a’ mibűl mindent megczáfolólag az világlik ki, hogy a' részvényesek nemcsak 2 vagy 3 percentet se nyernének pénzeik után, de szinte egyet sem, ’s nota bene olly pénzeiktől, mellyeket soha vissza nem kapnának , minthogy amortisatióra egy garast sem tettünk ki. — Már illy féle speculatiókra 2 millió pengő forintot találnánk e, —· valóban nem hisszük , mert az szinte semmi egyéb nem volna·, mint ajándék,·—illy nagy sommákat pedig senki, 's kivált mi pénzetlen Magyarok, csak azért sem ajándékozhatunk semmire is , mert még más annyiakra is van legsürgetőbb szükségünk. “Actiákra, actiákra