Gróf Andrásy György és Gróf Széchenyi Istvánnak a' budapesti Hid-Egyesülethez irányzott jelentése midőn külföldrül visszatérének (Pozsony, 1833)
66 megyek, — mert akár megyek akár nem, azért azokat elvesztem, ha igazam nincs, de bizonyosan meg is nyerem, ha nekem van igazam, csekély gabonámat Kanizsára, csekély gyapjúmat Sopronyba állítom ’s a’ t. Budapesti hid eképen rám nézve általányosan hasztalan; és ugyan a’ szabadságnak milly elvei szerint ítéltetném most arra , hogy 100 forint pengőt fizessek egy olly tárgyra, mellynek soha legkisebb hasznát sem veendőm; én ki rész ut miatt a’ legközelebbi vásárra alig tudok vergődni ? 's a’ t.. Valyon mit lehetne illy okoskodásra felelni ? Tán ezt “Ingyen akar élni az ur honunk javaival , és semmit sem adni vissza azon köz anyának, kitől mindent bir? 's rövid látása csak azt sem képes felfogni , milly erőre nevekednék hazánk elmulhatlanul, ’s az által a’ királyszék, ha Buda's 's Pest és honunk Duna szakította részei egybeforradnának, ’s a' haza szivében minden Szép, Nagy és Dicső versengve fejledne ki a’ Nemzetiség gyámistene alatt! 's a’/‘ — Valyon lehetne e illyesnél egyebet válaszolni ? mi azt hisszük: nem igen lehetne; ’s ez okbűl kényteleníttetünk e’ második módját a’ hídépítésnek , t. i. annak kirekesztőleg csak nemesektil vitelét, egyenesen kárhoztatnunk. Egyes esetekben a’ lappangó fallada nem szökik szembe, Tekintetes Egyesület, de az annál rutabbul világlik elé, minél több illy