Gróf Andrásy György és Gróf Széchenyi Istvánnak a' budapesti Hid-Egyesülethez irányzott jelentése midőn külföldrül visszatérének (Pozsony, 1833)

tán helyes , ’s nagy anomalia nélkül minden megmaradhat a’ régiben; ha ellenben a' két városnak mai egybekötésével a’haza meg nem elégszik , akkor a’sulyosbult hidtehernek vise­lésére több váll szükséges, mint ma áll alatta. E’ kettő közt legnagyobb ellenmondás és ano­malia nélkül nincs harmadik. — Több vállat pedig hol keresünk egyebütt mint hazánkban? El kell ezen okból fogadnunk azon igaz­sági princípiumot, hogy szabad határozás okozta nagyobb és új kellemekért, nagyobb és új terheket vennünk magyar nemesi vál­­lainkra nemcsak nem ellenkezik alkotmányunk valódi lelkével, hanem azt kifejtvén , az igazi szabadságnak legmélyebb talpköve. Ezen elvnek őszinte elismerése és életbe hozása nemcsak egy drágábbacska híd felál­­líthatására conditio sine qua non, mert ha csak egy hidat lehetne illy systema után épít­­ni, haszna nem volna olly óriási, hanem az által válik egy országnak valódi áldására, hogy általa szinte egy tárgy kivitele , melly nyereséget ads sem lehetetlen többé. ’S ekép ezen elv tökéletes elfogadta után csak kevés év leforgása alatt olly bámulandóki vitetnének végbe hazánknak ffljavításra olly igen fogé­kony határiközt, hogy azon a’ jövendőbe legrózsaszintíbben látó se csudálkozhatnék eléggé, —a’ mit az iránylag népetlen szövet­séges Amerika olly meggyőzőleg bizonyít,hol

Next