Rómer Flóris: Árpás és a móriczhidai Szent Jakabról cimzett prépostság története (Pest, 1869)
Átalános tájékozó eszmék a honi szerzetek történelméhez
nek elő ezen vagy azon területen, kérdezik mily befolyással bírt bizonyos korszakra a vallás, a tudomány, a közművelődés, a szomszéd népek és az átalános szellem, a feudális rendszer, a családos életről való fogalmak s az; mennyire hatottak ki e tényezők a városi, megyei, országos életre és szomszéd népekhez való visszonyainkra? — Itt készül egy vár, ott egy kolostornak, itt egy igénytelennek látszó falu — vagy ismeretlen nevű járásnak, vagy épen az egész megyének kimerítő egyedirata; készül pedig azon pontossággal és lelkiismeretességgel, melyet kicsinyesnek lehetne mondani — a szervező történelmi ész, mely alkotói rendeltetéssel bir, mindezekből magasabb szempontjából csak a kitűnő oldalakat szemlélvén és kiszemelvén, a távolból nem is látható csekélyebb részleteket elhanyagolja; a feltűnőbbek közt a hasonlókat fűzi össze, és von belőlök következtetéseket, az eltérő momentumokat pedig maga helyén kivételképen állítja fel. Világosság és árnyéklat, természetes csoportozás és okadatolt rend egymásután egygyé olvasztják a képet — és előttünk áll egy bizonyos időszaknak vagy egy nemzetnek világos, beszélő, harcias képe, egy nép válságos percének felfogása és megállítása néhány négyszögölnyi falon vagy vásznon; vagy egy elragadó csendéletű tájkép, Istennek egy gyönyörű „nefelejtse,“ egy kies paradicsom kicsided keretbe foglalva. Egyátalán semmi sem oly csekély, oly parányi a földön, mi történeti remek képeinkre befolyással nem lehetne, s minek, ha helyesen egyenesítetik, az egészre hatása ne lenne. Ki egyedül száraz adatokat gyűjt, és letenyeszerüleg egybefűz, épen oly élvezhetlenné teszi a történetet, mint az, ki a legnagyobb férfiakat vagy nőket arcképileg bűn ugyan, de mereven szobrok gyanánt egymás mellé állítja, az élet, a mozgás, a tény minden jelei nélkül, a ki így dolgozik, az kézműves; ki az egészbe életet lehel, mely művét önbeszélővé, mindenki által érthetővé teszi, az a művész, kit a kitörő lángész teremtésre késztet, s ki a bámuló nézőt magával elragadja! A remekműveket megelőzi a szükséges anyag előteremtése; hol ez nincsen, a másik is lehetetlenség. Ezen szempontból tekintem, és szeretném tekintetni az