Bunyitay Vincze: A váradi püspökség története 3. Egyházak (Nagyvárad, 1884)
Bevezetés
BEVEZETÉS. FORRÁSOK. ---- A BÉCSI CODEX TARTALMA, KORA, HITELESSÉGE. — A VATIKÁNI TIZEDJEGYZÉKEK. — ADATBŐSÉGEK VILÁGÁNÁL AZ EGYHÁZMEGYE.— KÖZÉPKORI TÉRKÉP.----AZ EGYHÁZMEGYE HATÁRAI, TERJEDELME, FELOSZTÁSA. z alap, melyen Szent-László váradi egyházmegyéje áll, ugyanaz, mint nyolczszáz év előtt, de terjedelmében s kivált felosztásá-.ban annyira megváltozott, hogy régi alakja már csak szétszórt történeti emlékekből ismerhető meg s állítható vissza. Ez emlékek leggazdagabb forrása az úgynevezett pápai tizedjegyzék a XIV-ik század első feléből, mely eddigelé legrégibbnek is tartatott; de legújabban előtűnt egy más forrás is, mely nem oly bő ugyan, mint az előbbeni, de még sem kevésbbé becses, mert egy félszázaddal régibb amannál; még keresztény művelődésünk megalapítóinak, az Árpádoknak korából való. A bécsi udvari könyvtár egy kézirati hártya-codexet őriz, mely 119 fóliából áll s Salzburgból került a könyvtárba. Az írás rajta igen szép, néhány gyönyörű indiaiéval, az egyes szakaszok pedig váltogatva veres és kékre festett betűkkel, kötése bőr, renaissance nyomokkal. Első táblájának külső oldalán festett betűkkel e két sor áll: «liber qui incipit flecto genua et enchiridion beati Augustini». Ennél azonban jóval több tárgy van benne, de amelyek magukban véve nem érdekelnek minket. Annál érdekesebbek, sőt fontosak ! Könyvtári jegye: 1062. (Salisb. 227.) m. XIV. 119. 4°. Magassága 23'2, szélessége 15‘4cm.·—Tartalma: 1. la—45b Summa theologica. — 2.45b—48b Sententias quaedam ex Aristotele cum commentario. — 3. 48b De Prisciani definitione Bunyitay : A váradi püspökség. III. köt. ^ 1