Pauer János: Az egyházi rend érdeme Magyarország történetében (Székesfehérvár, 1847)

Előszó

Midőn a’ pesti­­királyi egyetem hittudományi kara, a’ „magyar kath. clerus érdemeiről“ szóló kérdést, meg· fej­tés végett kitűzte, korunk legkiáltóbb szükségeiből szakító azt ki. Tapasztaljuk ugyanis, hogy a’clerus sok­féle oldalról támadtatik meg. —· Tudja ugyan ő, mikép a’ vélemények vihara magától elenyészni szokott, de iga­zai védelmében fölszólalni mégis szent kötelessége, mert egyébként az volna ellene, és méltán, legigazságosabb váda, ha ezt tenni elmulasztaná. A’ megtámadás legfőbb oka a’javak birtoka. Midőn Borsod országgyűlési köve­te, ezen tárgyról országgyűlési tudósításait olvasá, a’ me­gye teremében­, mikép nyilvános lapok értesítenek, síri csend vala, ’s az eredmény az lett, hogy: „alszik az most, és aludni is fog még sok időig, de fel fog köt­tetni országgyűlésről­ országgyűlésre, és ha a’ kezdemény dicsősége e’ pontban Borsódé, a’ kivitel diadala az egész honé leend.“ — Ha világ-eseményekből, a’népek életé­ben fölmerűlt hasonló lépések eredményeiből következé­seket lehet hozni, úgy illy dicsőséget hazánknak mi csak akkor tudnánk óhajtani, ha romlását szeretnék látni. ·— A’ kor szüksége kívánta tehát, hogy a’ clerűs ellen gördített kíméletlen vádak irányában, részéről kimutat­­tassék: mit tett ő hazai alkotmányunk hajnalától kezdve, nemcsak egyházi körében, hanem a’ nevelés és okta­tás, polgárzat és irodalom, szóval hazánknak minden tekin­tet­beni jólléte ’s fölvirágzására nézve. E’ kérdés roppant

Next