Pauer János: Az egyházi rend érdeme Magyarország történetében (Székesfehérvár, 1847)
Előszó
Midőn a’ pestikirályi egyetem hittudományi kara, a’ „magyar kath. clerus érdemeiről“ szóló kérdést, meg· fejtés végett kitűzte, korunk legkiáltóbb szükségeiből szakító azt ki. Tapasztaljuk ugyanis, hogy a’clerus sokféle oldalról támadtatik meg. —· Tudja ugyan ő, mikép a’ vélemények vihara magától elenyészni szokott, de igazai védelmében fölszólalni mégis szent kötelessége, mert egyébként az volna ellene, és méltán, legigazságosabb váda, ha ezt tenni elmulasztaná. A’ megtámadás legfőbb oka a’javak birtoka. Midőn Borsod országgyűlési követe, ezen tárgyról országgyűlési tudósításait olvasá, a’ megye teremében, mikép nyilvános lapok értesítenek, síri csend vala, ’s az eredmény az lett, hogy: „alszik az most, és aludni is fog még sok időig, de fel fog köttetni országgyűlésről országgyűlésre, és ha a’ kezdemény dicsősége e’ pontban Borsódé, a’ kivitel diadala az egész honé leend.“ — Ha világ-eseményekből, a’népek életében fölmerűlt hasonló lépések eredményeiből következéseket lehet hozni, úgy illy dicsőséget hazánknak mi csak akkor tudnánk óhajtani, ha romlását szeretnék látni. ·— A’ kor szüksége kívánta tehát, hogy a’ clerűs ellen gördített kíméletlen vádak irányában, részéről kimutattassék: mit tett ő hazai alkotmányunk hajnalától kezdve, nemcsak egyházi körében, hanem a’ nevelés és oktatás, polgárzat és irodalom, szóval hazánknak minden tekintetbeni jólléte ’s fölvirágzására nézve. E’ kérdés roppant