Thury Etele: A Dunántúli Református Egyházkerület története 1. (Pápa, 1908)
Előszó
ELŐSZÓ Mire ezen sorok napvilágot látnak, húsz éve múlik el annak, hogy a dunántúli református egyházkerület történetének megirhatása érdekében, adatgyűjtés czéljából, egy felhívást tettem közzé, (Századok, 1887. évf. 287. lap.) mely ugyan, csak kiáltó szó lett a pusztában, mert reá még a visszhang sem felelt, de attól kezdve, fáradtságot nem ismerve, lankadatlan buzgósággal gyűjtögettem mindazt, amit a viszontagságos múlt emlékeiből találtam, s ezeket részint eredetiben közölgettem egyházi lapjainkban, részint kisebb-nagyobb tanulmányokat írtam s tettem közzé belőlük folyóiratainkban, mivel az eredeti czélt nagyon messze láttam, s úgy tűnt fel, mintha a hézagokat sohasem lehetne kitölteni. Midőn az Egyetemes konvent 1896-ban azon határozatot hozta, hogy minden egyházkerület írassa meg a maga történetét, hogy végre egyetemes magyar református egyházunk története megírható legyen, egy lépéssel előbbre haladt ezen ügy. Majd 1902-ben egyházkerületünk azzal bízott meg, hogy gyűjtsem össze a még összegyűjthető adatokat, így tettem kutatásokat az Országos Levéltár, Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar TudományosAkadémia, debreczeni református főiskola, a tiszántúli református egyházkerület könyv- és levéltáraiban, az esztergomi herczegprímási levéltárban és főegyházmegyei könyvtárban, mely oly gazdag eredménnyel járt, hogy megbízatásom eredményéül százhúsz nyomtatott ívnél többre terjedő, értékesnél értékesebb adatról számolhattam be. Ekkor 1904. évi közgyűlésünk 191. számú határozatával azzal bízott meg, hogy írjam meg egyházkerületünk történetét, két kötetben, összesen hatvan ívre terjedően. Ezen megtisztelő felhívásnak teszek eleget most, midőn munkámat sajtó alá bocsátom. Lelkiismeretes utánjárással felkutattam és összegyűjtöttem mindazt, ami egyházkerületünk múltjára világosságot vet s ha Katona nagy munkájának (Historia critica regni