Nagy Antal: Lelki mindennapi-kenyér (Komárom, 1889)

Előszó

ELŐSZÓ. E könyvnek címe: „Lelki Mindennapi-kenyér.“ Miért ez éppen? Mivel imádságokat, lelki ol­vasmányokat és szent ének­eket tartalmaz , már pedig mind az imádság, mind a lelki olvasmány, mind a szent ének olyan tápláló eledele a léleknek, mint a mindennapi­ kenyér a testnek. Maga isteni Üdvözítőnk mondta ezt, midőn negyvennapi imádko­zása s böjtölése után az őt kenyér előteremtésére kisértő gonosz lélekhez így szólt: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igéjével. “ (Luk. 4, 4.) Ily tápláló »igének,« melylyel »élnünk« kell, tartották a lelki élet mesterei mindig az Isten dicsőítése­ és szolgálatára végzett ájtatoskodást, ért­vén ezalatt az imádságot, épületes olvasmányt és szent énekek zengését; azért is úgy vélekedtek, hogy az ily ájtatoskodás oly szükséges a lelki élet föntar­­tására, mint akár csak a mindennapi­ kenyér a test táplálására. »Az imádság — úgymond arany szájú szent János — a léleknek mindennapi­ kenyere, a szellemnek lélekzése, az égből földre alányuló arany­lánc, melyhez szorosan kell ragaszkodnunk, ha a ki­sértet hullámaiban elveszni nem akarunk.« Ugyanő másutt odanyilatkozik, hogy aki nem imádkozik, aki

Next