Nagy Antal: Lelki mindennapi-kenyér (Komárom, 1889)
Előszó
ELŐSZÓ. E könyvnek címe: „Lelki Mindennapi-kenyér.“ Miért ez éppen? Mivel imádságokat, lelki olvasmányokat és szent énekeket tartalmaz , már pedig mind az imádság, mind a lelki olvasmány, mind a szent ének olyan tápláló eledele a léleknek, mint a mindennapi kenyér a testnek. Maga isteni Üdvözítőnk mondta ezt, midőn negyvennapi imádkozása s böjtölése után az őt kenyér előteremtésére kisértő gonosz lélekhez így szólt: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igéjével. “ (Luk. 4, 4.) Ily tápláló »igének,« melylyel »élnünk« kell, tartották a lelki élet mesterei mindig az Isten dicsőítése és szolgálatára végzett ájtatoskodást, értvén ezalatt az imádságot, épületes olvasmányt és szent énekek zengését; azért is úgy vélekedtek, hogy az ily ájtatoskodás oly szükséges a lelki élet föntartására, mint akár csak a mindennapi kenyér a test táplálására. »Az imádság — úgymond arany szájú szent János — a léleknek mindennapi kenyere, a szellemnek lélekzése, az égből földre alányuló aranylánc, melyhez szorosan kell ragaszkodnunk, ha a kisértet hullámaiban elveszni nem akarunk.« Ugyanő másutt odanyilatkozik, hogy aki nem imádkozik, aki