Késmárky István: Az esztergomi érseknek mint Magyarország primásának jogai és kiváltságai (Budapest, 1896)
Midőn szent István apostoli buzgalma következtében a magyar nemzet nagyobb része áttért a keresztény hitre, a bölcs fejedelem azonnal az egyház szervezéséhez fogott. Az országot tiz egyházmegyére osztotta s ezek közül az esztergomit, mint székhelyén létezőt, érseki rangra emelte, a többit pedig ennek suffraganeusává tette. Ezen intézkedést a pápa nemcsak megerősítette, hanem neki apostoli czímet és koronát is küldött. István ezen bölcs intézkedése mai napig is alapját képezi a magyar egyház szervezetének és kilencz évszázad gazdag tapasztalata tanúsítja annak helyes voltát. Szent István az esztergomi érsekségben mintegy természetes középpontját alkotta meg az egyházi szervezetnek olyképen, hogy annak mindenkori birtokosa legyen feje a magyar egyháznak. Hogy ennek mily nagy befolyást akart biztosítani hazánk alkotmányában, azt eléggé kivehetjük az ő Decretumaiból, melyekben általában első rendnek nevezi az egyházi rendet s így az esztergomi érsek első az elsők között. Szent István ezen intézkedése egyik leg-