Szelényi Ödön: A magyar ev. iskolák története a reformációtól napjainkig (Pozsony, 1917)
Előszó
Előszó. Nem szorul bővebb indokolásra, hogy a reformáció négyszázados emlékünnepe alkalmából egy az ág. h. ev. iskolák munkáját méltató mű megjelenése nagyon is időszerűnek mutatkozott. Hiszen iskoláink napjainkban is jóhirnek örvendenek, pedig ez nem új keletű dolog, hanem viszonyulik a múltba. A legnehezebb viszonyok között is iskoláink nemcsak megtették kötelességüket, hanem jóval többet, különben nem irná Decsy Sámuel 1790. (Pannóniai féniksz Béts 1790. 216. lap.) „Minden iskolák között legjobb állapotban vagynak a tanításra és tanulásra nézve az evangélikusok iskoláik, a legrosszabban a Reformátusoknak felsőbb és alsóbb iskoláik_, mintegy 50 évvel később pedig Aoy András híres „Óramutatója“ több helyen (64, 67, 82, 122, 135, 148) szintén kiemeli az evangélikus iskolák kiválóságát. A mai nemzedék kötelessége tehát az ev. iskolák múltjával megismerkedni és buzdítást meríteni a jövő feladataira vonatkozólag. Ezt a célt akarja előmozdítani jelen munkám, mely ez időszerint első összefoglaló mű e téren, de ép azért fogyatékoktól éppen nem ment. Munkám közben legnagyobb fájdalmam az volt, hogy bár az anyag kezem között szemlátomást gyarapodott, a kiszabott kereteket nem volt szabad túllépnem és így folyton rövidítenem kellett (így pl. eredeti tervem ellenére az erdélyi szászok iskolaügyét teljesen elhagytam) megnyugvást pedig csak abban találtam, hogy egyes érdekesebb iskolák történetét, vagy egyes iskolatörténeti mozzanatok bővebb kifejtését külön tanulmányokra, esetleg egy pótkötetre hagyom. Némely, a történeti részben csak érintett tényt vagy jelenséget a „mellékletek“ illusztrálnak bővebben. Alább megemlítem azokat a nehézségeket, amelyekkel az anyag feldolgozása közben küzdenem kellett. Itt hadd említsem meg azokat a férfiakat, akik szívességekkel különös hálára köteleztek. Hála és köszönet illesse Imre Sándor és Payr Sándor tisztelt barátaimat, akik becses útbaigazításokkal támogattak, továbbá Bruckner Károly, Király Ernő, Németh Sámuel, Kovács Sándor igazgató, Márton Jenő, Neumann Jenő könyvtáros urakat, kik egyes könyvek kikölcsönzésében a legmesszebb menő előzékenységet tanúsították, és dr. Schmidt K. J. főesperes Urat, ki a dunáninneni kerületi levéltárt szabadon megnyitotta előttem. A helyszűke nem engedi, hogy mindazokat felsoroljam, kik egyes kérdéseimre szívesen válaszoltak, sőt esetleg bővebb