Kisbán Emil: A magyar pálosrend története 2. 1711-1786 (Budapest, 1940)
Előszó
Előszó. Ez a kötet a Pálosrend XVIII. századi történetét tárgyalja. A rendnek a barokk szellem teljes uralomra jutásával párhuzamos előretöréséről, anyagi és szellemi gyarapodásáról számol be. A pálos szerzetesek lélekgondozói, karitatív, pedagógiai és irodalmi tevékenységének ismertetésével a rendi szellem további fejlődésének szintetikus képét igyekeztünk kialakítani és hatásaira rámutatni. Az egyetemes rendi szellem fejlődésének főbb mozzanatait a rend történetének folyamán a XIII. században a tisztán kontemplatív remeteszellem elindulásában, a XV. században a kontemplációnak az idők követelményeinek megfelelő aktivitással való egyesülésében s a XVIII. században e két irány egyenletes érvényesüléséért folyó küzdelemben jelölhetjük meg. A rendnek az idők szükséglete szerint kialakult eme kettős jellege ugyanis a legritkább esetben volt egyensúlyban, mert a rendi élet zártságát mindig a nemzeti életben való részvétel szabta meg. A pálos szerzetes, ha kellett, a kolostor falai között élte le életét, de ha a magyar sors úgy kívánta, a gyóntatószékben és a szószéken mint népének lelkipásztora, a háborúban mint bátor katona, az ország érdekeinek védelmében nem egyszer mint kiváló politikus, a XVII. század közepétől kezdve az ifjúság nevelése és tanítása terén mint tudós tanár s a nemzeti nyelv és irodalom művelése terén mint lelkes író vette ki részét a magyar nemzeti élet munkaterületein. Míg az előző századokban a rend jellege inkább kontemplatív volt, a XVII. század közepétől, de főleg a XVIII. században fordítva alakult. Sőt a XVIII. század végén a kontempláció egyre inkább háttérbe szorulván, az aktivitás gyakran már a rend hagyományos szellemétől eltérő új területeken is keresett érvényesülést. A rendi szellem általában igazodott ugyan a XVIII. század barokk vallásosságához, de a nemzeti szabadság gondolatát vélve szolgálni, a rend egyes tagjai a felvilágosodás eszméitől sem idegenkedtek. Ennek az új szellemnek ellenhatásaként találjuk viszont az ősi szigor visszaállítását célzó rendi törekvéseket s e kettős irányzatot együtt tekintve, a rend jellege ebben a században is tulajdonképen kontemplatív-aktív. Az egyház kívánsága 5