Hegyi József: Hazánk történelmi nevezetességű helyei és meglévő müemlékei (Gyöngyös, 1903)

Előszó

fűződik, vagy ahol valamely megtekintésre méltó műemlék látható. Jelzem röviden a helyhez fűződő történelmi ese­ményt, a műemlékeknél pedig rövid áttekintését adom az illető műemlék múltjának, itt-ott hozzáfűzve — különösen a várromoknál — egy-egy kevésbbé ismert regét. A vár­megyék, városok és községek neveit a legújabb belügymi­niszteri rendelet által megszabott helyesírási szabály szerint írtam. Adataimat részint a munkámban megjelölt szakmű­vekből részint közvetlen tapasztalatomból merítettem. Mun­kámba csak oly műemlékeket vettem föl, amelynek múlt­ját legalább részben ismerjük, s amelynek legalább némi maradványa látható. Ha igaz az, hogy a nagy Napoleon a pyramisok tövében ama műemlékekre való hivatkozással egyszerű katonáit annyira föllelkesítette, hogy velök fé­nyes győzelmet aratott, — ha igaz Montalembertnek ama mondása : »A nagy emlékek teszik nagyokká a nemzete­ket.« — akkor szabad legyen remélnem, hogy a könyv lelkiismeretes összeállításával a hazai történet tanítása ér­dekében én sem végeztem fölösleges munkát. Hiszen a műemlékek és történelmi nevezetességű helyek szemlélése a szemlélő lelkét visszavarászolja a múltba, föl­­lebbenti előtte a múltak iratos fátyolét, s nem csak szó­rakoztat, de tanít, nemcsak tanít de lelkesít is Midőn a lélek az emlékezet angyalának szárnyain visszaszáll a múlt­ba, bűbájos fény aranyozza be a múlt a dicső esemé­nyeit és emlékeit, amelyek nemcsak az eszthetikai érzék felesztését mozdítják elő, nemcsak gyönyörűséget nyújtanak a lélek­nek a külömböző vidékek festői változatossága által, meg­nyitván előtte Isten remek alkotásainak tárházát, hanem tanítanak is. Megtanítanak arra, hogy minden múlandó és gyarló, egyedül Isten örökkévaló és tökéletes, csak­­ benne lehet bízni a gyarló halandónak, csak hozzá emel­kedjék a lélek az áhitat szárnyain, aki kezében tartja a múltat, a jelent és jövőt ; megtanítanak arra, hogy valódi értéke szerint tudjuk becsülni ezt ami véren szerzett, vér­­özönnel áztatva megvédett és megtartott édes hazát, mely-

Next