Gonda Béla: A Magyar Tengerészet és a Fiumei Kikötő (Budapest, 1906)

I. Fejezet. Történelmi bevezetés. Magyarország tengeri birtoklása a XII-XVI. századokban

I. FEJEZET. Történelmi bevezetés. Magyarország tengeri birtoklása a XII—XVI. századokban. Magyarországnak a tengerrel való összeköttetése sok százados múltra tekinthet vissza s a magyar tenger­mellék birtoklása nemzeti létünk legdicsőbb korszaká­val van egybeforrva. A világhatalomra való törekvés már Árpádházbeli nemzeti királyainkban megérlelte a meggyőződést, hogy a magyar birodalmat ki kell terjeszteni a tengerig s a magyar nemzeti hegemóniát ki kell vinni a tengerre, mert csak az az ország lehet igazán hatalmas és gazda­ságilag független, melynek tengere van. Ez vezette már Szent László királyunkat a dalmát tengerpartra, a­ki megszerezvén Chrobatiát, a horvát királyok egy­kori székhelyén, Biogradban (a mai Zara-Vecchiában, melyet a magyarok annak idején Tenger-Fejérvárnak is neveztek) felállítá a magyar tengermelléki kormány­zóságot. S amint az akkori időkből reánk maradt okmányok és följegyzések tanúsítják, Kálmán király menyasszonyát, Buzillát 1097-ben Nápolyból ebbe a Biogradba, a magyar kikötőbe hozták, hol őt és fényes kíséretét Vinkur gróf, a magyar tengermellék kormányzója fogadta. Kálmán király — miután Horvátország megszerzését befejezte — közvetetten a keresztes hadak átvonulása után hozzáfogott a dalmát tengerpart és a szigetek megszállásához. 1102-ben elfoglalta Zárát, majd Spala­­tót, Traut, Veglia és Osero 1105-ben szintén magyar uralom alá jutott, csakhamar Arbe is meghódolt .

Next