Justh Zsigmond: Művész szerelem (Budapest, 1888)

28 JUSTH ZSIGMOND egy történeti compositióba merültem — de itt van minden, majd meglátod. Mert itt maradok most veled, az ám . . . na, ölelj meg hát. Ugy­e okos gondolat volt visszajönnöm? Olyan szépen beosztjuk majd az időt. Reggeltől délután négyig munka. Aztán hangulatos séták mindig másfelé. Czinkota, Rákos, Péczel, Svábhegy, Promon­­tor. Majd meglásd, addig míg ... Te, én most va­lami igen-igen érdekes dolgot mondok el ne­ked . . . ! — Érdekes dolgot ?.. És mi az ? — Házasodom. — Te! És az első pillanatban arra gondolt, hogy még ezt is el fogja veszíteni. Csak másod sorban ju­tott eszébe, hogy barátja így tán eléri azt a boldogságot, a­mely után ő, úgy látszik, hiába rohan. — Én, én. Mit bámulsz hát úgy magad elé ? — s eszébe jutott : hát ha arra gondol, a­kit csak pár napja vesztett el ? ! — Igen, fiam — folytatta — megházasodunk, én ma, tán holnap meg te. Ne keseregj olyan nagyon, csak azért, mert szép Helenad elhagyott. Tán csak nem akartál Páris helyett Menelaus lenni Annácska oldalán ? De elég a tréfából. Egy művész-estélyen... tudod a télen, Münchenben, láttam meg legelőbb. A terem egyik sarkában állva a bál egész közön­

Next