Medicei Pál - Rosthy Miklós: A' zsidóknak szokási, és szer-tartási (Pécs, 1783)
XVII.§. A' Szombatnak Innepéről
fia ( a ) kövér, és jól hizlaltt állatot talált a’ Piatzon, azt mindgyár megvette, mondván: Ezt a’jövendő Szombaton fogom megenni, mivelhogy azt elhitetik magokkal a ’ Zsidók, hogy, a’ ki kövér hullal, Hnom válogatott borral vígan tölti, és igy megbetsítik a’ szombatot, nagy gazdagságokat, és minden féle áldásokat várhat az Istentől, a’ mint olvastuk a Talmudban: a) Monda R. Obaja: Én egykor Esper Várassában, Néntellyek Ladkiának nevezik , egy Kacubnál, vagy Mészárosnál haltam: íme vatsorakor hoznak eletbe egy oly nagy arany asztalt, a’ mellyen tizenhat Eros legényeknek volt mit emelni , és azon az arany asztalon volt tizenhat ezüstánc, volt azon kivül minden féle tiszta ezüst edény, úgy mint: Tálak , Tányérok, ka lángok , poharak , kupák, mindenféle jó ételekkel, és drága gyüimölcsökkel. Amint az Asztalt a Gazda elejébe lőttek; elkezdék, és áldá az Istent, mondván: b) Az Úré a’ föld, és annak telyessége, és mindenek, a’ mellyek a’ földön vannak. Mikor osztán az Asztalt fel szedték, és azt a szolgák fel emelvén elvitték. A házi Gazda dicseré újra ■azjjient, és monda : Az Egek ege az Úré , a’ földet pedig az Emberek fiainak adta. c) Akkor mondám én néki: Kedves Rabbi Uram! miképpen, és honnan lettél te oly igen gazdaggá ? és mi jót tsekedtél életedben ? Itten megfelel nékem a házi Gazda: Én egész életemnek napjaiban Mészáros voltam, ά valamikor valami jó kövér marhát kaptam, azt mindenkor szombatra megtartottam, hogy igy én a’ szombatot jó hujjal ülhessem, fi szentelhessemy és innen jó nékem az én Mámmonom, és ez én gazdagságom, wi?rí fogrm dz ipen megáldj mivelhogy én a szombatot mindenkor ilyen jól, és vígan ay-Traél Sabb, c. 16. Buxforf, cap. X Sinag. Jud, b) Pfalrn. 33. v. i. c) Pfalm. 113, v. 16*