Medicei Pál - Rosthy Miklós: A' zsidóknak szokási, és szer-tartási (Pécs, 1783)
XVII.§. A' Szombatnak Innepéről
146 ( ° ) . Némelykor hellyed préd'kátzió vagyon, a* mellyután más szokott könyergések következnek ■, ki veszi újra a’ Törvény könyvet, és elé hiván három Ferdít ama hét közzűl, a’ következendő hétnek letkéjet olvadattyak, ezt a’ Sinagógában elvégezvén, a’ harmadik eveshez kapnak s onnét osztin sétálni mennek, ’Sebjekben semmi ollyad nem visznek, a’ mi vagy enni Való volna, vagy pedig terhet, és nehézséget magában foglalna. Ha pedig éppen ezekre valami szükségük volna, derekára kötve hordozza azokat kiki, mert igy mint egy öltözet gyanánt vagyon minden, sőt a’ kezkené is. Ellve felé, avagy mint egy hat óra után egy fertály tájban a’ Sinagógába öltve gyűlnek, a’ szokott edvéli könyörgésekhez rzmyos letzetéket, és akhabkit toldanak, és ezeket önként, és kész akarattal egy valamennyire tovább nyujtyák, mivelhogy azt tartyák , hogy a’ pólóiban szenvedő Zúdóknak Lelkei, valameddig a’ szombati Inneplés halad, minden kínoktól megszűnnek , és könnyebbülnek. Azért is boldogoknak lenni állítyák azokat, a’ lók pénteken edvélre meghalnak, mert nagy kínoktól szabadúlnak meg. Ezekhez adnak egy külön-való magános könyegéletskét, és ebben fen-szóval hívják Illyést, minthogy elhitetik magokkal, hogy Illyésnek a’ várván vártt Alejsiájjal szombaton ellve kelletik eljőni. Onnét haza érkezvén a’ lámpád legalább két mécsbélre meggyújtyák. És egygyütt a’ törvény szokása szerínt megszenteltt jó illatú fűszerszámokkal, és borral magokat megfrissitik , amazoknak ugyan cziglásával ama vezeték léleknek eltűnésével megbadggadott teddket felillesztik, imezt pedig az örömnek, és vigasságnak jelenségére kiöntik.