Gyürky Antal (szerk.): Borászati Lapok 1858
1858-05-16 / 20. sz.
154 fességgel nem kötöm magamat e vagy ama vidék terméséhez; küldjön mindenikből, a mely magában excellens, és a mire nézve bizni lehet, hogy némi mennyiséget a mustra minőségében lehet kapni. A mustrákat kísérőjegyzékben az árt hordóban és buteliában is kell kitétetni, vagy szinte a menynyiséget a mi mindenik féléből most kapható, és van-e kilátás, hogy ugyanefféléből folyvást kapni lehetend? Végre a hol lehet, a vidék és tulajdonos nevét is, meg az évet a melyben a bor szüretett. A mustrákat csak nagy üvegekben kell küldeni, mert a vám itt gallonszámra fizettetik, 3 oly üveget, mint a mi nagy üvegeink szoknak lenni egy gallonra számítva, s ha az üvegek kisebbek mint sem hogy 6 közülök a gallont megütné, a vám azért mégis ugyanaz. A szállítás Hamburg felé drága, Belgium felé még drágább. 48 üveg somjaiért melyet a télen kaptam, az előbbi úton mintegy 45 portot kellett fizetnem csupán vám és szállítás fejében, amiből csaknem a fele rész a szállításra esett. A duna- és fekete-tengeri út megnyitása borkereskedésünkre nézve életkérdés! Meg kell még jegyeznem hogy én hazánk borászati érdekeinek, borkereskedésének, s becses boraink megismertetésének előmozdítására, nem haszonvágyból, de hazafiúi kötelességből kívánok lépéseket tenni, s bár később fáradságomnak jutalmát óhajtom, mégis kezdetben áldozni vagyok kész. —y—a. * * * Fogadja tisztelt hazánkfia köszönetünket áldozatkészsége, s ezen becses adatok közléséért, melyeket az élet mezején oly választva szedett össze, s melyek oly gyakorlati tanokul szolgálnak nekünk. Mi csekély erőnktől telik, az ügy érdekében mindent meg fogunk kisérteni, s ha csak egy göröngyöt hárítunk is el a járatlan ösvényről, mégis könnyebben haladhatnak majd mások utánunk, s talán kiknek kocsiját is erőteljesebb lovak vonhatják. ESZMETÖREDÉKEK A SZŐLŐSZET ÉS BORÁSZAT KÖRÜL. Dr. Votnár Gyulától. III. Az elmélet ép úgy, mint a gyakorlat az emberi természetben gyökerezik. Már az ép szervezetű gyermek minden előtte újan felmerülő tárgy vagy dolognál ezek okát s összefüggését keresi. Az elmélet lelkesítő behatása nélkül a gyakorlat üres formaisággá válik, s a véletlen, önkény vagy tévedésnek áldozatul esik , hasonlóan az elmélet gyakorlat nélkül szinte képtelen a dolgok és viszonyok lényegét ott, ahol s úgy, a mint kell, felfogni. Innét a gyakorlat közvetítője a tudomány, az elmélet és az életnek, s ezeknek anyagot szolgáltatni, de magát a tudomány magasabb látpontjáról kelt szabályainak alávetni is kénytelen. A milyen sajnálatraméltó az ábrándjainak élő s minden gyakorlatot nélkülöző elméleti, és olyan a csupán gyakorlati ember is, ki elfogultság- és konokságában még a nap fényét is tagadni akarná. Azért az elmélet a gyakorlattal és viszont csak karöltve haladhatnak s áraszthatják a jót, a hasznosat. Ezen, az összes emberi tudásban érvényre jutott tételek álláspontomat s nézeteimben nyilvánuló irányt eléggé jellemezik. Szerintem a józan gyakorlat emberei nem csak az ügy, hanem a valódi tudományosságnak is napszámosai, s nem igényelhetnek észszerű melléknevet elméleti ismeretek nélkül. Ki ennek ellenkezőjét hinné, és ugy csalódnék, mint az, ki a vakok finomult tapintatával eszközlött olvasásokát az örökös homályfedte szemekben akarná keresni. Félre tehát a haszontalan szószaporításokkal az elmélet és gyakorlat felett, és menjünk ifjú erővel a munkára, haladjunk, de hassunk azokra is, kiknek rövidlátó szemeik az ész világító szövétnekét nemcsak nem keresik, hanem a meszsze távolból, hol állnak, nem is sejdítik! A tenger is csak cseppekből áll. Hordjunk mi is tehát az ismeretek és tudományok országában csak cseppeket össze, s tudományunk, ismereteink ha nem is tengerré, de mindenesetre oly gyógyforrássá válhatnak, melytől felüdülnek a gyengélkedők, s meggyógyulhat az uralkodó járványban sínylő sokaság. Ilyen összegyűjtendő cseppek azon észletek is, melyeket különbféle szőlőfajaink mustja s neve körüli meghatározás végett ajánlok, s melyről igénytelen nézeteim tüzetesebb előterjesztését jelen czikkemre szorítottam. Mindennek a világon valódi vagy képzelt belbecs ad értéket. Az ember, az állat, a növény, az érező ke stb. megnyerő, tetszetős külsővel lehet ugyan szeszély, előszeretet, elfogultság kegyeltje, de belbecs tartalom nélkül a szigorú igazsággal itélő értelemé soha! Innen első teendőnknek vélem szőlőfajaink belbecsét, vagyis azon sajátságait kikutatni, melyek, hogy úgy szóljak, a növény egyéniségétől elválhatlanok s mintegy jellemét képezik. Ezen vizsgálatoknál járt úton haladhatunk Francziaország, Rajna és Moselvidék, sőt a kis, iparos, derék Stájerben, nemcsak belföldi, hanem a kívülről behozott szőlőfajokat is jeles szakértői által régen megvizsgáltatta, s ezek tapasztalatai nyomán a legjelesbnek bebizonyult válfajok mellett megállapodván, egyedül ilyenek terjesztése ajánltatik s eszközöltetik úgy, hogy a nevezett országokban ma már két-három fajon kivül bornak mást alig ültetnek. Csak ilyetén vizsgálatok után fogjuk határozottan s biztosan elkülönözhetni a jelest a középszerű vagy résztól, s rendezhetni egyszersmind czélszerűen a névzavart oly sikerrel, mint azt óhajtanunk kell, mellőzvén egyelőre mindazt, mi ismert asztali vagy újan behozott kereskedelmi czikk. És mivel a hány a fő, annyi a nézet, részemről szükségesnek látom egy táblás schemának előre