Borászati Lapok – 1. évfolyam – 1874.
1874-10-10 / 19. sz
Egy kis törkölyünk lesz tehát még ez idén is, de miszerint életerejükben megingatott szőleink a jövőben jó kiképzett fürtöket is szolgáltassanak arra csoda kivántatik, melyet azonban teljes biztonsággal várunk, mi, kik a természet csodaerejét már számtalanszor csodáltuk, s tapasztaltuk. Borúra derü. Egy rendkívüli nedves tél küszöbén állunk. S mivel úgy látszik, mintha a panaszló Jeremiástól kölcsönöztük volna ezúttal tollunkat, legyen helyén ennek előpostájául annak fölemlítése is, hogy itt-ott az idén is akadnak nálunk egyes, kisebb területű borvidékek, melyek szintén jó és bő termésnek örvendhetnek, de ezek úgyszólva csak virítópárok a Saharában ! annál is inkább, mivel kénytelenek vagyunk, még két csapásról említést tenni, melyek az idén szőllőinket elég sűrűen érték, és ezek a jégverés és csataszáradás. A jégverésekről fölösleges volna bővebben szólni, de a csuta száradásról szükségeseknek tartjuk egyéni nézeteinknek helyet engedni. Szőllős gazdáink eléggé ismerik azon bosszantó látványt, melynél fogva egyszerre csak azt tapasztaljuk, hogy a legszebb fürtök félérett korukban fonnyadásnak indulnak. Csutájuk lassan úszni és száradni kezd, és ha tartós szárazság van, leperegnek azok a legközelebbi szél alkalmával sorra. Tudok esetet, melyben egy szomszédos fekete burgundi ültetvényben pár hét alatt 5 puttony szőllő mint csutaszáradás tarkázta a földet. A kár annál is érzékenyebb, mivel a lepergett szőllő fél értéken vált el a tőkétől, minélfogva kevés haszon van benne, ha azt borcsinálásra alkalmazzuk. Az ember gondolkodó teremtés lévén, szereti és törekszik az előtte felmerülő tünemények és leginkább káros eseteknek okait fürkészni, s méltán, mert el szereti azokat kerülni. A csataszáradás már régóta magára vonta szőllőszeink figyelmét, s mindnyájan törekedtek annak okát kitalálni, de eddig kevés szerencsével és eredménytelenül. Rendesen azt fogták reá, hogy a szőllőt valami kis jég érhette, mely a fürtök csatáit megsérthette, s azok elszáradását okozta. Ámde a jégverésnek oly nemét nem tapasztalta még senki, mely csapásainak csak bizonyos tárgyakat kiszemelne, és a szomszédban levőket végkép kikerülné. Ahol jég esik, ott észrevenni annak pusztitó nyomait kivétel nélkül az egész területen, következőleg kell, hogy annak nyomait nemcsak a szőllő csatáján, hanem a fürtökön, leveleken stb. észre vegyük. E magyarázat megnyugtathat tehát többeket, de meg nem fejti a tüneményt, mely, mint számtalan más, csak a természeti tudomány kincstárában lelheti fel valódi kulcsát. Köztudomású dolog, hogy a természet parányi, sokszor microscopikus lények segélyével óriási sőt csodaszerű eredményeket hoz létre, mik a büszke ember czéljait hol előmozdítják, hol dugába döntik. Magasztos és előttünk többnyire mély, titkos czéljai eléréséhez sokszor a fáradhatatlan rovarvilág legparányibb alakjait használja fel. A Phylloxera lakik s működik a szőllőző hajszál gyökereiben, fáján a cocus vitis, levelein lakik és élődik az eszelény és Eomolpus vitis, és fürtjei csatáiban végezteti egy piczike, a szúnyog családjába tartozó (Cecidonia féle) apró állatka petéinek, pondróinak átváltozásait. A parányi üregecskék, melyek a pondrók laktanyáját képezik, behegednek ugyan a szőllő csatáján, de sebhelyeket hagynak maguk után, melyek utóbb annak elszáradását és töredékenységét eredményezik. S mindezek után, miután már most tudjuk, hogy hol kellessék keresni ezentúl a csataszáradás valódi okát, felmerül bennünk önkéntelenül a kérdés : hogy váljon nyertünk-e valamit ezen felvilágosításokkal? azt merjük állítani, hogy valóban nyertünk, mert ahol már valamely bajnak valódi okát ismerjük, nem esik már távol orvosolhatásának valószínűsége sem. Be kell ugyan vallanunk, hogy a küzdelem, melybe a tudatlan ember, képzelt fölényének büszke mámorában, az előtte ismeretlen rovarvilág miliárdjaival bocsátkozik, rendesen kudarczczal végződik, de csak addig, mig magát arra le nem alázza, hogy megvetett, de sokaságukban félelmes, apró ellenségeinek természeti tulajdonságait tanulmányozza, s azokkal alaposan megismerkedik. Így ismerjük ugyan tárgyunkra vonatkozólag a kivitel nehézségeit, de azért mégis merjük azon állítást kockáztatni, hogy a Creosor, petróleum, kénkő virág stb. az összes rovarvilágnak ellenszere. De van még ezeken kívül az egyenetlen harczokban, melyeket a gyarló ember a hatalmas rovarvilág pusztításai ellen kénytelen küzdeni, egy még hatalmasabb szövetségese is, és ez a még eléggé nem ismert cosmicus befolyások omnipo-