Borászati Lapok – 10. évfolyam – 1883.
1883-06-10 / 16. sz
Budapest, 1883. junius 10. 16. szám. X. évfolyam. Megjelennek minden hó 10-én, 20-án és 30-án. Előfizetési díj: Egész évre 4 írt. Fél évre 2 „ A Német birodalom államaiba egész évre Európa egyébb államaiba, valamint Afrika, Amerika és Ausztráliába egész évre .... Negyedévi előfizetők nem fogadtatnak el. Molnár István, a budapesti kir. vinczellérképezde igazgatótanára, Budapest, viziváros, kihez a kéziratok s a lap szellemi részét illetőösszes közlemények, valamint az előfizetési pénzek és a reclamatiók intézendők. Segédszerkesztő: Neiger Sándor. Budapest, szövetség-utcza 27. sz. Tulajdonos s főszerkesztő: Évközben belépő előfizetőknek az addig megjelent számokat utánpótoljuk. Legalább öt előfizetőt gyűjtőknek tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Hirdetéseket csak reális vállalkozóktól s csakis a borászati szakba vágó tárgyakról fogadunk el, s ezek díja a szerkesztőség által határoztatik meg. Az amerikai szőlőfajok és az adaptatió kérdése. Mai nap már semmi kétség többé, hogy oly szőlőhegyeken, hol sem elárasztásra, sem homokterületre gondolni nem lehet, nem marad egyéb hátra, mint az amerikai ellenálló szőlőfajokhoz fordulni és azok által biztosítani meglevő jelesebb borainkat. Lehetne ugyan még a gyérítést is mint mentő eszközt alkalmazni s talán vannak is értékesebb szőlők, melyekben a szénkéneggel való s éven kint ismétlendő gyéritési eljárás mellett a bortermelés kifizethetné magát; de ily szőlő nézetünk szerint nem nagyon sok lehet; aki a calculust megcsinálja s látja, hogy ez eljárás mellett még figyelmet érdemlő haszna marad, ám gyéritlen; azonban a nagyközönség oly eljárást keres, mely egyszeri befektetést szükségesjen s ne évenkint egy ujabb munkát tegyen állandóvá. Nem elég azonban csak annyit tudnunk, hogy mely amerikai szőlőfajok azok, amelyek ellenállók , mert az amerikai szőlőfajok a talaj minősége iránt egyáltalában igen érzékenyek. Valamely amerikai szőlőfaj szaporításának elfogadásánál az első kérdés továbbra is az marad ugyan,— hogy ellenáll- e az illető faj, vagy nem? — a második kérdés és pedig igen fontos kérdés az lesz, hogy valamely szőlőfaj hogyan alkalmazkodik valamely talajhoz, mily talajt kíván? Ez a második kérdés az adaptatió kérdése. Hogy conkrét példát hozzak fel, ám felhozom a budai saját esetünket. Nálunk az intézet telepén már sokféle amerikai faj van ültetve, van köztük ellenálló és kevésbé ellenálló. Az ellenállók közül pl. a Vitis aestivalis a budai márgás agyagban sehogy sem díszlik, bármily ellenálló is különben; a „Riparia sauvage" nem valami pompásan, de mégis elég jól díszlik; úgy hogy ha felvesszük, hogy a budai talaj csak egy fokkal jobb is a lehető legrosszabb talajnemeknél, akkor már elmondhatnók, miszerint a Riparia sauvagera hazánk kötöttebb talajú hegyoldalain meglehetős nagy jövő vár. Nálunk az adaptatió kérdésében még nem sok kísérletet tehettünk, de a francziák, kik már másfél évtized óta ültetgetik az amerikai venyigéket a legkülönbözőbb talajnemekbe, sokkal többet tudnak e tekintetben. Foex a montpellieri szőlészeti és borászati intézet igazgatója igen sok kísérletet tett e tekintetben s az adaptatió kérdésére nézve igen érdekes tapasztalatokat tett. Foex szerint alluviális, mély, termékeny talajba legalkalmasabb a Jaquez és a V. Solonis ; mély rétegű s vizáteresztő talajba a Jaquez, V. Solonis és a Riparia; a középkötöttséggel bíró, jól alagcsövezett s nyáron nem tulszáraz talajba a Jaquez, Solonis, Riparia Sauvage, és a Clinton Vialla. Könnyű, köves, de emellett mély, vízáteresztő s nyáron át nem tulszáraz talajban jól díszlenek a Jaquez, Cl. Vialla, Riparia sauvage és a V. rupestris; könnyű, laza, köves, kellő mésztartalommal bíró s száraz talajban a V. riparia, V. rupestris és a York-Madeira; vörös vagy krétás talajban, mely tájfaltalajjal bir, jól tenyészik a V. Solonis; könnyű s vizáteresztő homoktalajban a Jaquez, V. Solonis, a Riparia sauvage és a V. rupestris. Ezen fajok közül a Jaquez és York-Madeira