Borászati Lapok – 10. évfolyam – 1883.
1883-04-10 / 10. sz
79 - Martialis és a gazdasági író Columella. Ausonius költő a medulli borokat, Plinius az auvergneit, baeternait (Frontignan) és a viviersit. Horatiusból, Ovidiusból és Catullusból bor-anthologiát lehetne kiszedni. Az első azt írja, hogy a bor a bölcseségnek erőt ad; tőle való ama jellemzés, hogy a boros embert a bornak dicsérete árulja el, dicséri Maecenas asztala borait, poharazás közt vidámságra serkenti őt; írja, hogy a bor a parasztnak is megnöveli szarvát, azaz, bátorrá teszi, stb. Catullus a falernuminak keserűvel való vegyítését ajánlja a pohártöltőnek. Ovidius irja Tristiumkban, hogy a bor jókedvében sirásra fakasztja az embert s ilyenkor jól esik a köny. (Est quidam flore voluptas ) Ő irja, hogy mikor a bor fogy, következik a nevetés, fölemeli szarvát a paraszt s fokozott ereje harczba rohantatja a gyöngét. Julius Ageber szerint Odin, mithoszi hősnek étele itala bor volt. Valamennyi nép közt él a hagyomány, hogy a bor és barátság megédesítik az életet. A bor, ha érett, úgy jó, — azt tartották a régi népek. Aki a bort ivott, nem szívesen iszik ujat — az evangéliumi író mondja. A jó bor olyan mint az olaj ; lesimítja a homlok redőit, az értelemnek lámpása, erőt és lendületet ad a léleknek, életet és hangulatot a szellemnek. Róma, a hatalmas világváros és a Caesarok, a merre győzelmes légióik elhatottak, tehát az egész világra elvitték magukkal államuk s nemzetök czivilizáczióját is, nyomában uj jóllét forrásait nyitva meg. A bor a római czivilizáczióhoz tartozott. Fenn érinten Róma nagyjainak roppant kiterjedésű bortermő birtokait s azon pazar bőséget, a mivel uralkodóik bírtak s népszerüségöket nyilvános lakomákkal s a népnek rendezett ünnepekkel fentartani igyekeztek. A mely nemzet akkora jóllétet élvez otthonában, természetes, hogy annak szükségérzetét s kielégítési föltételeit mindenüvé magával viszi, meghonosítja a hol él, külső hatalmi tekintélyéért s önérdekében. Ó-Itália borai a salernumi, massiciai, formiani, pucini, caleni, tarentinumi, massaliai Campaniában, a salinumi Calabriában, a vatikáni Róma környékén, míg az emberiség az ókori classikus történetírók műveiben s költői dalában szellemének gyönyört, szivének élvezetet keres, ezek emlékezete mindig él és fennmarad. Galliában már Kr. e 600 évvel ismeretes volt a szőlő és bor. Strabo szerint a gallok találták fel a fahordót is. Domitianus harczászati okokból, hogy t. i. a gabina megdrágulását meggátolja, a galliai szőlők egy részét kiirtatta, de Probus császár e tilalmat megszüntette. Aurelián és az Antoninuisok a híres Cot d' Or hegységet is szőlővel plántáltatták be. A Rajna mellett Kr u. 280 évvel, Hispániában szintén ez időtájban ott tartózkodó római légiók plántáltak szőlőt, híressé azonban csak a 9 ik században lettek. A hagyomány szerint Magyarországon is a Szerémségbe Probus császár légiói hozták azt és a bortermesztést. A középkorból ránk vonatkozólag nevezetes azon hagyomány, hogy Lotharingiában az úgy nevezett Henniseli-szőlő hun eredetűnek tartatik. Spanyolország bortermesztése a görögök korába megy fel s már a rómaiak sok spanyol bort vittek magukkal Rómába. Portugallia és az atlanti szigetek bortermesztése is a középkorba megy fel. Francziaországba a keresztes hadakkal bejött zarándokok hozták be. Észak-Németországba a Karolingek és Hohenstaufok alatt terjedett ki a bortermesztés. Csehországban a XII. században vitetett be. Ausztriában oly régi, mint a rajnamelléki tartományokban. Tirol borát már Virgil megénekelte. Madeirát 1421 ben Henrik tengeri utazó krétai és cziprusi szőlővel ültette be. Malagába a Rajna mellől a XVI. században vitte Simon nevű német szőlőmives az első szőlőt, a mi most a legnemesebb spanyol bort termi. A porosz őrgrófságokban is a XVI. században sok bort termesztettek s Keresztély választófejedelem 1588 diki rendelete ezt hathatósan előmozdította. Magyarországról hátrább külön lesz szó. A pezsgőbor új korszakot jelöl a bortermelés történetében, az izlés elfinomodása, a változatosnak szeretete és a tudomány együttes találmánya ; a XVII-ik századból való; a feltaláló neve nem ismeretes. (E) Jalmir Elek Az orosz borokról Gellért Mór a következőket írja: Külföldön eddig az orosz bort nem igen ismerték , legfeljebb csak azt tudták, hogy a Kaukázusban és a Krímben van valami csekély területű szőlővidék, míg ellenkezőleg a kiállításon