Borászati Lapok – 19. évfolyam – 1887.
1887-02-19 / 9. sz
10. szám. 19-ik évfolyam. A filloxera elleni védekezés tanulmányozása czéljából Francziaországba kiküldött miniszteri közegek jelentése. (Folytatás.) Innét J. Sabatier Planchudes birtokára mentünk, mely Montpelliertől mintegy 11/ órányi távolságban fekszik és 85 hektárnyi területet képez. Ebből 4 hektár a direkttermő Jacquez és Othellóval van beültetve s gyönyörűen állott ugy erőben, mint termésben is; a telek többi része Solonisra van oltva 4—5 éves Arramont Carignan, Petit Bouschet és Alicante Bouschet oltványokkal. Az egész telep ugy van kiültetve, hogy minden 2 sor oltvány között egy sor direkttermő Jacquez foglal helyet. A közbe eső Jacquez-sorok buja vegetatiójuk, sötétzöld szinük és óriási termésük által vonják magukra a figyelmet; ellenben az oltványok az egész 81 hektáron pusztulásnak indultak s részben már el is pusztultak. Itt-ott a Solonis-alanyok kihajtottak ugyan a pusztuló oltványok alatt, de az ily kihajtott példányok az ültetvénynek alig 12 %-át képezik. Az oltás iskolában angol párosítással végeztetett és a kész oltványok ültettettek ki. A kiásott pusztuló oltványok gyökerein filloxera alig találtatott, a forradás tökéletesnek nevezhető, a fenésedés az oltási helyen csekély , de az idei gyökérképződések az elsatnyult 10 — 20 centiméter felső hajtásokkal, mintegy megfelelően elmaradtak. Egyébként a szőlő kisebb lejtős domboldalon fekszik és vörös színű murván márgás agyagtalajjal bir. Ezután Leonhard Pommier úr amerikai telepét látogattuk meg, ki tudvalevőleg részünkre az idén a venyigeszállitást eszközölte, s ki természetesen a filloxeravész ellen az egyedüli panaceát az amerikai szőlőfajok művelésében látja. Leenhard ur telepe 2 részre oszlik, egy része a 6 hektárnyi szőlőiskola a város közvetlen közelében van és 400,000 db. egyéves oltványt tartalmaz, melyek közben lettek gyökeres vesszővel február és márcziusban késszitve és áprilisban a szabadba kiültetve. Alanyul Riparia, Solonis, Vialla és Clinton használtattak és beoltattak azon főbb fajokkal, melyek e vidéken leginkább kerestetnek, u. m. Arramont, Carignan, Petit Bouschet és Alicante Bouschettal. Láttunk itt az iskolában egy igen érdekes Othello-változványt, mely a közönséges Othellotól eltérőleg épen semmi mellékízzel sem birt. Leonhard ur másik telepe a Chateau Verbant, Montpelliertől mintegy 1/4 órányira fekszik s 50 hektárnyi terjedelmű. Ebből 5 hektár Othello, 7 hektár Jacquezzal, a telep többi része 1 — 6 éves oltványnyal van betelepítve. Az oltványokhoz alanyul Riparia vétetett; a beoltott fajok, a már többször említett bőtermő fajokon kívül, az Oporto, Clairette, Gamay és ezeken kívül számos finom asztali faj. Az oltványok a hegyoldal alján ma még jól állanak, de a tetőn, hol az altalaj fehér murvában gazdag márga, már pusztul, sőt mintegy 5 hektár 6 éves oltvány ottlétünkkor már ki is volt irtva. Megerősítendőnek tartjuk mégr Leonhard úr szép európai szőlőgyüjteményét, mely amerikai alanyokra oltva, lugasban tartatik fenn. Ezen telepet, valamint az ezután felsorolandókat is már Planchon egyetemi tanár, a „Vigne americaine" főszerkesztőjének és Leonhard urnák kíséretében szemléltük meg, kik igazi franczia előzékenységgel és szívességgel jártak kezünkre, hogy a Héraultban levő nagyobb amerikai szőlőket, aránylag rövid idő alatt, bejárhassuk. Ezen kalauzolásnak előnye már azért is nagy érdekkel bírt reánk nézve, mert alkotnunk nyilt az oltványok tartósságának kérdésében eszmecserét és vitatkozást kezdeni, mi a helyzet tisztázásához nem kis mérvben járult hozzá. Planchon úr szerint az oltványok ott pusztulnak, hol az altalaj köves fehérmárga vagy márgás agyag, szóval: hol a talaj mész és magnesiában gazdag; az ily talajodban, nézete szerint, beoltandó amerikai szőlőt nem kellene ültetni. A többi talajnemnél is ki kellene, nézete szerint, próbálni előbb kicsinyben a fajokat s azt választani nagyobb területek kiültetésére, a melyik az illető talajban legjobban díszlik. Egy második okát az oltványok pusztulásának abban is látja, hogy az oltványok rosszul készíttetvén, a forradás nem volt tökéletes s végül azt mondja, hogy sok helyen azért is pusztulnak az oltványok, mert mikor az oltás művelete a nagy gyakorlatban kezdődött, mindenféle, sokszor nem is ellenálló alanyba és magonczba beleoltottak s ezek természetesen még ellenállók sem lévén, kénytelenek elpusztulni. A necroset, vagyis fenésedést csakis a rosszul végzett oltásnál ismeri el a pusztulás okának s azon véleményt, a mit Dubreuil és Reich a bogyároltványok csekély tartósságára nézve nyilvánítottak — téves nézetnek nyilvánítja. További szemlénk tárgyát özvegy Saintpierre Camillné asszony Rochelben levő szőlője képezte, mely 45 hektárnyi területtel bir. Talaja 1 hektáron a völgyben, homokos seb. félgyérités mellett tartatik fenn, igen jó eredménynyel; a többi 44 hektár 36 éves Ripariára oltott Carignan és Arramonttal van beültetve olyképen, hogy minden 2 sor oltvány között egy sor Jacquez foglal helyet. Ez utóbbi faj tőkéi telve terméssel igen szépen állanak , míg az oltványok az idén már alig adtak termést és nagy részük a jövő évre kiirtható lesz. A talaj valóságos homag, meglehetős mésztartalommal , de különben rétege elég mély és gazdag. A kiveszett oltványok helyet 2 éves Jacquezzal és Othellóval foltoztatnak ki, melyek csakhamar elhagyják vegetáczióban a 6 éves oltványokat és urai lesznek a helyzetnek. Ezen szomorú látvány után utunkat des Hous urnak Mazeli birtokának vettük, hol 64 hektár oltványból álló s rendszeresen beállított szőlőt volt szerencsénk láthatni. Az oltványok 1 —11 évesek s kivétel nélkül igen szépek, egyenlőek, bár négyféle alanyra, u. m.: Clinton, Riparia, Herbemont és Solonisra lettek az Arramont, Carignan és Alicante Bouschetval oltva és pedig angol párosítás mellett, az iskolában és gyökeres vesszőkre. Megjegyzendő, hogy a 11 éves erős és bő terméssel rakott oltványok Clintonra oltott tőkék, azon Clintonra, melynek ellenállósága még a francziák előtt is kétségesnek tartatik. A talaj itt teljes A „BORÁSZATI LAPOK" TÁRCZÁJA. Bor és borászat. Irta: Kőmáli Flandorffer Pál. (Budapesti 1885-iki országos kiállítás.) Kiváló szépen voltak képviselve az Erdélyben nagy gonddal meghonosított külföldi szőlőfajokból nyert faj borok, miért is Erdély borkiállítása nagyjában teljes sikerűnek mondható. A kiállított 281 féle fehér bor közül, a bíráló bizottság: 92 vagyis 32'75°/o-ot kitűnőnek, 91 vagyis 32-40%-ot jelesnek, 63 vagyis 22-42°/o-ot jónak; a 20 vörös bor közül: 4 vagyis 20°/o-ot kitűnőnek, 5 vagyis 25°/o-ot jelesnek s 7 35°/o-ot jónak; a 12 asszú bor közül: 2 vagyis 16-66%-ot kitűnőnek, 4 vagyis 33-33°/o-ot jelesnek s 4 vagyis 33.33°/o-ot jónak minősített. Egyben tehát az Erdély részéről kiállított 281 fehér bor, 20 vörös bor, 12 asszú bor összesen 313 különféle bor közül: 98 vagyis 31-31°/o kitűnőnek, 100 vagyis 31-98°/o jelesnek s 74 vagyis 23-66°/o jónak, tehát 272 vagyis 86-95°/o díjazhatónak találtatott, és csak 13 050/o minősíttetett nem díjazhatónak. A VI., vagyis a horvát-szlavóniai borkerület borai következő eredményt értek el: 155 fehér bor közül 8 vagyis 5-19°/o-ot kitűnőnek, 19 vagyis 12-26°/o-ot jelesnek s 51 32-90°/o-ot jónak, 122 vörös bor közül 7 vagyis 5-746/o-ot kitűnőnek, 19 vagyis 15-57°/o-ot jelesnek, 29 vagyis 23-77°/o-ot jónak minősíttetett. A kiállított 41 féle filler borból, 1 kitűnőnek, 2 jelesnek, 13 jónak, egészben tehát 16 vagyis 39'2°/o találtatott díjazhatónak, míg a kiállított 9 féle asszú-borból a bírálóbizottság 4 kitűnőnek, 2 jelesnek, 2 jónak, — összesen tehát 8 találtatott díjazásra érdemesnek. A horvát-szlavóniai borvidék részéről kiállított borok bírálati eredménye e szerint következőleg alakult: 155 féle fehérbor, 122 féle vörösbor, 41 féle sillerbor és 9 féle asszúbor, vagyis 327 minta közül 20 vagyis 6'16°/o ot kitűnőnek, 42 vagyis 12-84°/o-ot jelesnek, 95 vagyis 29-05°/o jónak, egyben tehát 48-05°/o-ot ítélt a jury díjazhatónak mig 51'95°/o-ot nem talált díjazásra méltónak. A VII. csoportozat a „magyarországi pezsgők-et foglalá magában. Tizenkét kiállító 37-féle pezsgőt mutatott be a bíráló bizottságnak, melyek közül : 5 kitűnőnek, 9 jelesnek, 11 jónak minősíttetett A magyar pezsgőgyártást, mint a bortermelés keretében egyikét a legfontosabb iparágaknak, úgy a szakértő körök, mint a fogyasztó közönség teljes figyelme illeti, s pedig anynyival inkább, mivel Magyarországnak e téren észlelhető haladása nagyon is említésre méltó. Pezsgőbor-gyártásunk, sajnos, az előbbi években oda törekedett, hogy gyártmányát valamely franczia etiquette alatt hozhassa a kereskedelembe, s ez által magának az ügynek tett kárt. Nem tekintve azt, hogy oly bortermelő országnak, aminő Magyarország, nem szabad ily nagyfontosságú iparágban közönséges utánzásokkal beérnie, hanem önálló jellegű árut kell teremtenie: a franczia pezsgőborok, mint ilyenek, semmiféle utánzás által utol nem érhetők, míg a magyar pezsgőbor saját jellege és minősége alapján megítélve, mint ilyen mindenkor meg fogja találni kedvelőit és fogyasztóit és igen nevezetes kereskedelmi czikké fejlődhetik. Nem fog eszébe jutni soha senkinek, hogy a frontignaci bor tokaji, az assmanshausi terményt egri- és a somlóii rüdesheimi bor gyanánt hozza forgalomba, s ép oly kevéssé érvényesítheti magát a magyar pezsgőbor bármely fogyasztóval szemben, mint franczia gyártmány. Nagy érdemére válik azért elsőrendű pezsőgyárosainknak, hogy új irányt követve, az utóbbi évek folyamán a valódi magyar pezsgőgyártást teremtették meg, terményüket olyanul saját cégük különleges czímeikkel hozván forgalomba, s úgy ezen ténykedésükért, mint azon számos áldozatokért, melyeket a magyar pezsgőbor megteremtése s érvényre emelése érdekében hoztak, feltétlen dicséretet érdemelnek. Valamennyi elsőrangú gyárban a franczia módszer szerint lehető legszakszerűbben berendezett gyártási móddal találkozunk; a feldolgozásra kerülő borok kitűnően megfelelnek a kitűzött czélnak, s a liqueur kifogástalan. Azon gyártmány, melyet pezsgőborgyárosaink a budapesti általános országos kiállítás alkalmából úgy a bíráló bizottságnak, mint a nagyközönségnek bemutattak , tetemesen előmozdította ezen iparág érdekeit, minthogy a magyar pezsgőbor gyártásra kiállításunk döntő befolyással bírt, mert fokozott mérvben megnyeri hazai fogyasztásunk rokonszenvét, s azt meg is fogja tudni tartani. Azért ismételten megelégedéssel hangsúlyozzuk, hogy hazánk elsőrangú pezsgőgyártelepei valóban nagyszabású és szakszerű módon vannak berendezve és szervezve, s méltán óhajtandó, hogy a hazai közönség kiérdemelt rokonszenve ezen vállalatoknak továbbra is megtartassák. (Folytatása következik.) 130 1887. február 26.