Borászati Lapok – 19. évfolyam – 1887.

1887-02-19 / 9. sz

10. szám. 19-ik évfolyam. A filloxera elleni védekezés tanulmányo­zása czéljából Francziaországba kiküldött miniszteri közegek jelentése. (Folytatás.) Innét J. Sabatier Planchudes birtokára mentünk, mely Montpelliertől mintegy 11/­ órá­nyi távolságban fekszik és 85 hektárnyi terü­letet képez. Ebből 4 hektár a direkttermő Jacquez és Othellóval van beültetve s gyönyö­rűen állott ugy erőben, mint termésben is; a telek többi része Solonisra van oltva 4—5 éves Arramont Carignan, Petit Bouschet és Alicante Bouschet oltványokkal. Az egész telep ugy van kiültetve, hogy minden 2 sor oltvány kö­zött egy sor direkttermő Jacquez foglal helyet. A közbe eső Jacquez-sorok buja vegetatiójuk, sötétzöld szinük és óriási termésük által von­ják magukra a figyelmet; ellenben az oltvá­nyok az egész 81 hektáron pusztulásnak in­dultak s részben már el is pusztultak. Itt-ott a Solonis-alanyok kihajtottak ugyan a pusz­tuló oltványok alatt, de az ily kihajtott pél­dányok az ültetvénynek alig 12 %-át képezik. Az oltás iskolában angol párosítással végezte­tett és a kész oltványok ültettettek ki. A ki­ásott pusztuló oltványok gyökerein filloxera alig találtatott, a forradás tökéletesnek nevez­hető, a fenésedés az oltási helyen csekély , de az idei gyökérképződések az elsatnyult 10 — 20 centiméter felső hajtásokkal, mintegy meg­felelően elmaradtak. Egyébként a szőlő kisebb lejtős domboldalon fekszik és vörös színű mur­ván márgás agyagtalajjal bir. Ezután Leonhard Pommier úr amerikai telepét látogattuk meg, ki tudvalevőleg ré­szünkre az idén a venyigeszállitást eszközölte, s ki természetesen a filloxeravész ellen az egye­düli panaceát az amerikai szőlőfajok művelésé­ben látja. Leenhard ur telepe 2 részre oszlik, egy része a 6 hektárnyi szőlőiskola a város köz­vetlen közelében van és 400,000 db. egyéves oltványt tartalmaz, melyek közben lettek gyö­keres vesszővel február és márcziusban kés­­­szitve és áprilisban a szabadba kiültetve. Ala­­­­nyul Riparia, Solonis, Vialla és Clinton hasz­náltattak és beoltattak azon főbb fajokkal, melyek e vidéken leginkább kerestetnek, u. m. Arramont, Carignan, Petit Bouschet és Ali­cante Bouschettal. Láttunk itt az iskolában egy igen érdekes Othello-változványt, mely a közönséges Othellotól eltérőleg épen semmi mellékízzel sem birt. Leonhard ur másik telepe a Chateau Ver­b­ant, Montpelliertől mintegy 1/4 órányira fek­szik s 50 hektárnyi terjedelmű. Ebből 5 hek­tár Othello, 7 hektár Jacquezzal, a telep többi része 1 — 6 éves oltványnyal van betelepítve. Az oltványokhoz alanyul Riparia vétetett; a beoltott fajok, a már többször említett bő­termő fajokon kívül, az Oporto, Clairette, Ga­may és ezeken kívül számos finom asztali faj. Az oltványok a hegyoldal alján ma még jól állanak, de a tetőn, hol az altalaj fehér mur­vában gazdag márga, már pusztul, sőt mint­egy 5 hektár 6 éves oltvány ottlétünkkor már ki is volt irtva. Megerősítendőnek tartjuk mégr Leonhard úr szép európai szőlőgyüjteményét, mely amerikai alanyokra oltva, lugasban tar­tatik fenn. Ezen telepet, valamint az ezután felsorolandókat is már Planchon egyetemi ta­nár, a „Vigne americaine" főszerkesztőjének és Leonhard urnák kíséretében szemléltük meg, kik igazi franczia előzékenységgel és szíves­séggel jártak kezünkre, hogy a Héraultban levő nagyobb amerikai szőlőket, aránylag rövid idő alatt, bejárhassuk. Ezen kalauzolásnak előnye már azért is nagy érdekkel bírt reánk nézve, mert alko­tnunk nyilt az oltványok tartósságának kérdé­sében eszmecserét és vitatkozást kezdeni, mi a helyzet tisztázásához nem kis mérvben járult hozzá. Planchon úr szerint az oltványok ott pusztulnak, hol az altalaj köves fehérmárga vagy márgás agyag, szóval: hol a talaj mész és magnesiában gazdag; az ily talajodban, nézete szerint, beoltandó amerikai szőlőt nem kellene ültetni. A többi talajnemnél is ki kel­lene, nézete szerint, próbálni előbb kicsinyben a fajokat s azt választani nagyobb területek kiültetésére, a melyik az illető talajban leg­jobban díszlik. Egy második okát az oltványok pusztulásának abban is látja, hogy az oltvá­nyok rosszul készíttetvén, a forradás nem volt tökéletes s végül azt mondja, hogy sok helyen azért is pusztulnak az oltványok, mert mikor az oltás művelete a nagy gyakorlatban kezdő­dött, mindenféle, sokszor nem is ellenálló alanyba és magonczba beleoltottak s ezek ter­mészetesen még ellenállók sem lévén, kényte­lenek elpusztulni. A necroset, vagyis fenésedést csakis a rosszul végzett oltásnál ismeri el a pusztulás okának s azon véleményt, a mit Du­breuil és Reich a bogyároltványok csekély tar­tósságára nézve nyilvánítottak — téves nézet­nek nyilvánítja. További szemlénk tárgyát özvegy Saint­pierre Camillné asszony Rochelben levő sző­lője képezte, mely 45 hektárnyi területtel bir. Talaja 1 hektáron a völgyben, homokos s­eb. félgyérités mellett tartatik fenn, igen jó ered­ménynyel; a többi 44 hektár 3­6 éves Ripa­riára oltott Carignan és Arramonttal van be­ültetve olyképen, hogy minden 2 sor oltvány között egy sor Jacquez foglal helyet. Ez utóbbi faj tőkéi telve terméssel igen szépen állanak , míg az oltványok az idén már alig adtak ter­mést és nagy részük a jövő évre kiirtható lesz. A talaj valóságos homag, meglehetős mész­tartalommal , de különben rétege elég mély és gazdag. A kiveszett oltványok helyet 2 éves Jacquezzal és Othellóval foltoztatnak ki, me­lyek csakhamar elhagyják vegetáczióban a 6 éves oltványokat és urai lesznek a helyzetnek. Ezen szomorú látvány után utunkat des Hous urnak Mazeli birtokának vettük, hol 64 hektár oltványból álló s rendszeresen beállított szőlőt volt szerencsénk láthatni. Az oltványok 1 —11 évesek s kivétel nélkül igen szépek, egyenlőek, bár négyféle alanyra, u. m.: Clin­ton, Riparia, Herbemont és Solonisra lettek az Arramont, Carignan és Alicante Bouschetval oltva és pedig angol párosítás mellett, az is­kolában és gyökeres vesszőkre. Megjegyzendő, hogy a 11 éves erős és bő terméssel rakott oltványok Clintonra oltott tőkék, azon Clin­tonra, melynek ellenállósága még a francziák előtt is kétségesnek tartatik. A talaj itt teljes A „BORÁSZATI LAPOK" TÁRCZÁJA. Bor és borászat. Irta: Kőmáli Flandorffer Pál. (Budapesti 1885-iki országos kiállítás.) Kiváló szépen voltak képviselve az Erdély­ben nagy gonddal meghonosított külföldi sző­lőfajokból nyert faj borok, miért is Erdély borkiállítása nagyjában teljes sikerűnek mond­ható. A kiállított 281 féle fehér bor közül, a bíráló bizottság: 92 vagyis 32'75°/o-ot kitűnő­nek, 91 vagyis 32-40%-ot jelesnek, 63 vagyis 22-42°/o-ot jónak; a 20 vörös bor közül: 4 vagyis 20°/o-ot kitűnőnek, 5 vagyis 25°/o-ot jelesnek s 7 35°/o-ot jónak; a 12 asszú bor közül: 2 vagyis 16-66%-ot kitűnőnek, 4 vagyis 33-33°/o-ot jelesnek s 4 vagyis 33.33°/o-ot jó­nak minősített. Egyben tehát az Erdély részéről kiállított 281 fehér bor, 20 vörös bor, 12 asszú bor összesen 313 különféle bor közül: 98 vagyis 31-31°/o kitűnőnek, 100 vagyis 31-98°/o jeles­nek s 74 vagyis 23-66°/o jónak, tehát 272 vagyis 86-95°/o díjazhatónak találtatott, és csak 13­ 050/o minősíttetett nem díjazhatónak. A VI., vagyis a horvát-szlavóniai borke­rület borai következő eredményt értek el: 155 fehér bor közül 8 vagyis 5-19°/o-ot kitűnőnek, 19 vagyis 12-26°/o-ot jelesnek s 51 32-90°/o-ot jónak, 122 vörös bor közül 7 vagyis 5-746/o-ot kitűnőnek, 19 vagyis 15-57°/o-ot jelesnek, 29 vagyis 23-77°/o-ot jónak minősíttetett. A kiállított 41 féle filler borból, 1 kitű­nőnek, 2 jelesnek, 13 jónak,­­ egészben te­hát 16 vagyis 39'2°/o találtatott díjazhatónak, míg a kiállított 9 féle asszú-borból a bíráló­bizottság 4 kitűnőnek, 2 jelesnek, 2 jónak, — összesen tehát 8 találtatott díjazásra érde­mesnek. A horvát-szlavóniai borvidék részéről ki­állított borok bírálati eredménye e szerint kö­vetkezőleg alakult: 155 féle fehérbor, 122 féle vörösbor, 41 féle sillerbor és 9 féle asszúbor, vagyis 327 minta közül 20 vagyis 6'16°/o ot kitűnőnek, 42 vagyis 12-84°/o-ot jelesnek, 95 vagyis 29-05°/o jónak, egyben tehát 48-05°/o-ot ítélt a jury díjazhatónak mig 51'95°/o-ot nem talált díjazásra méltónak. A VII. csoportozat a „magyarországi pezsgők­-et foglalá magában. Tizenkét kiállító 37-féle pezsgőt mutatott be a bíráló bizottságnak, melyek közül : 5 ki­tűnőnek, 9 jelesnek, 11 jónak minősíttetett A magyar pezsgő­gyártást, mint a bor­termelés keretében egyikét a legfontosabb ipar­ágaknak, úgy a szakértő körök, mint a fogyasztó közönség teljes figyelme illeti, s pedig any­nyival inkább, mivel Magyarországnak e téren észlelhető haladása nagyon is említésre méltó. Pezsgőbor-gyártásunk, sajnos, az előbbi években oda törekedett, hogy gyártmányát va­lamely franczia etiquette alatt hozhassa a ke­reskedelembe, s ez által magának az ügynek tett kárt. Nem tekintve azt, hogy oly bortermelő országnak, a­minő Magyarország, nem szabad ily nagyfontosságú iparágban közönséges után­zásokkal beérnie, hanem önálló jellegű árut kell teremtenie: a franczia pezsgőborok, mint ilyenek, semmiféle utánzás által utol nem ér­hetők, míg a magyar pezsgőbor saját jellege és minősége alapján megítélve, mint ilyen mindenkor meg­ fogja találni kedvelőit és fo­gyasztóit és igen nevezetes kereskedelmi czikké fejlődhetik. Nem fog eszébe jutni soha senkinek, hogy a frontignaci bor tokaji­, az assmanshausi terményt egri- és a somlóii rüdesheimi bor gyanánt hozza forgalomba, s ép oly kevéssé érvényesítheti magát a magyar pezsgőbor bár­mely fogyasztóval szemben, mint franczia gyártmány. Nagy érdemére válik azért elsőrendű pezsőgyárosainknak, hogy új irányt követve, az utóbbi évek folyamán a valódi magyar pezsgő­gyártást teremtették meg, terményüket olyanul saját c­égük különleges czímeikkel hozván forgalomba, s úgy ezen ténykedésükért, mint azon számos áldozatokért, melyeket a magyar pezsgőbor megteremtése s érvényre emelése érdekében hoztak, feltétlen dicséretet érde­melnek. Valamennyi elsőrangú gyárban a franczia módszer szerint lehető legszakszerűbben beren­dezett gyártási móddal találkozunk; a feldol­gozásra kerülő borok kitűnően megfelelnek a kitűzött czélnak, s a liqueur kifogástalan. Azon gyártmány, melyet pezsgőborgyáro­saink a budapesti általános országos kiállítás alkalmából úgy a bíráló bizottságnak, mint a nagy­közönségnek bemutattak , tetemesen elő­mozdította ezen iparág érdekeit,­­ minthogy a magyar pezsgőbor gyártásra kiállításunk döntő befolyással bírt, mert fokozott mérvben meg­­nyeri hazai fogyasztásunk rokonszenvét, s azt meg is fogja tudni tartani. Azért ismételten megelégedéssel hang­súlyozzuk, hogy hazánk elsőrangú pezsgőgyár­telepei valóban nagyszabású és szakszerű módon vannak berendezve és szervezve, s méltán óhajtandó, hogy a hazai közönség kiérdemelt rokonszenve ezen vállalatoknak továbbra is megtartassák. (Folytatása következik.) 130 1887. február 26.

Next