Borászati Lapok – 21. évfolyam – 1889.
1889-05-04 / 18. sz.
XXI. évfolyam. 18. szám. Budapest, 1889. május 4. BORÁSZATI LAPOK Előfizetési feltételek: Egéy évre . ... Birt — toréi évre 2 frt 50 kr. Negyed évre ... t frt 25 kr. A atanet birodalom állagaiba «Niím 6 frt. Karipa riszh állaaiaiba. lalamlat Afrika. Aaiarikaé. Auadráliába ZIH. SZŐLŐMŰVELÉSI ÉS BORÁSZATI HETILAP. —I» Megjelenik minden szombaton. -i— Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Engelbrecht Károly. A lap szellemi részét illető közleményeit a. szerkesztősághoz, a.z előfizetési és hirdetési pénzek, a. kiadóhivatalhoz szírazendők. Szfrturtag | UIMPEST,.kiadékiutil Nádor n. 14. n. alap kiadóhivatala vesz fel Árjegyzék ugyanott kapható. Hirdetési airUrklatrk Jutáljoa irbaa foaadlataak al. Hirdetéseket Tartalom: Oldal A borügynöknek mint szakembernek álláspontja. Borovits Mórtól 111 A tavaszi fagyok és az azok elleni védekezés. „B. L." 112 A szóló kötözéséről 113 A konyakfüzésre alkalmas anyagról és egyáltalában valami a konyakgyártásról 113 Havi teendők 114 Kérdések és feleletek 114 (Kérdés: Minő mívelésben részesítendők a direkttermő amerikai szőlőfajok Is. Dániel-tól. — Kérdés: A tojásfehérnyet vagy a gelatint ajánlatosabb vörös borok derítésére használni ? B. .E.-tól.) Vegyes hirek . 114 (A sopron megyei gazdasági egyesület. — Amerikai szólóból nyert bor. — Száz akó bor — a sárban. — Hamisított franczia borok. — A mazsolaszőlő-bor ellen. — Ó-borok elárverezése Londonban. — Eredeti palaczk-czimlap.) Különfélék 115 (Üveggolyók kisebb boroshordók feltöltögetéséhez. — Jó ragasztószer palaczk - czímlapok részére. — Belgium hajdani szőlőmívelése.) Termés és Üzlet 115 Szerkesztői Üzenetek 115 A borügynöknek mint szakembernek álláspontja. Már emberemlékezet óta szokássá vált a bortermelő és borkereskedő között megbízható ügynökök alkalmazása, ismervén ezek az ország minden részét és bortermelőit; ismerik a szőlők gondozását, a bornak kezelési módját, a termelők egyéb viszonyait, a borok megkülömböztetését és osztályozását azok ára szerint, a különböző vidékeken termesztett borok jellemét, tartósságát, azok fajbeli beosztását, ismerik a borok gyengéit és betegségeit, egyszóval mindent, ami a bor raczionális megítélésére szolgál, vagyis a szó szoros értelmében szakemberek, kik az említett ismereteknél és tulajdonságoknál fogva a kereskedelemnek ép úgy, mint a termelőnek előkelő szolgálatot tesznek a vételnél és eladásnál. Hazánkban a borkereskedők nagyobbrészt saját alkalmazottjaik által vetetik boraikat és ritkán szorítkoznak megbízható ügynökre. Teszik ez utóbbit csak akkor, ha a produkció hazánkban oly nagymérvű, hogy rohamos bevásárlások folytán az árak emelkedni kezdenek és ilyenkor a konkurrencziát féltők ügynökre vannak utalva, nehogy elkésve drágábban fizessék meg a szükséges borokat — ugyanakkor, midőn olcsóbban is hozzájuthatnának — mi leginkább közvetlen a produkció után — késő őszszel történik. Miután azonban — majdnem kivétel nélkül — mindenki így tesz, mégis tetemes átlendülés áll be és ebből magyarázható meg azon körülmény, hogy szüret után két hónappal mindig sokkal drágább a bor, mint tél utólján, mi tehát a kereskedelemre is — annak szempontjából ítélve — hátrányos. De a produkcióra sem bír különös értékkel, mert ilyenkor csak a kisebb és azon termelők adnak túl boraikon, kiknek sürgősen pénzre van szükségök és boraikat ennélfogva kellően értékesíteni nem tudják és későbben — különösen a nagyobb termelők teljesen elhanyagolvák, senki sem keresi fel őket — boruk árban veszit, részint megromlik a szükséges kezelés hiányában, mit a termelők nagyobb része boraitól megvonni kénytelen. Ennek elkerülésére ajánlatos volna, ha a termelők cserélnének a vevő szerepével és maguk keresnék fel a megbízható ügynököket és ezek közvetítéséhez folyamodva jobban értékesíthetnék terményeiket , mintha csak az elvétve odavetődő egy-két vevőre volnának utalva otthonukban és a tout prix kényteleníttetnék terményeiknek eladására. Az ügynök feladata a termelőt a vevőnek bemutatni és a viszonyoknak megfelelőleg barát piaczi áron eladni, mely szolgálatáért a termelő az ügynököt az eladási ár arányában egy negyed vagy félforintjutalékkal(provizió)honorálja hektóként. Ügyel egyszersmind, hogy a bor az értékének megfelelő lehető legmagasabb árat elérje olyképen, hogy a vevő és átadó között állandó üzleti összeköttetés fejlődjön, mely a kereskedelemre is hasznossá váljék. Borovitz Mór. * * * Készséggel adtunk a közleménynek e rovatunk alatt helyet, mert benne borkereskedelmünket felette közelről érdeklő oly eszme van megpendítve, melylyel mi is behatóbban szándékozunk foglalkozni s csak örömünknek adhatunk kifejezést, hogy ez azon oldalról vettetett fel, melynek tagja a közlemény írója. A szakértő borügynökök alkalmazásának eszméje ez! Kétséget nem szenved, hogy a legnevezetesebb bortermelő országok borkereskedelmében a szakértő ügynökök jelentékeny, nőt fontos szerepet játszanak, mert tény, hogy ezek közvetítik nemcsak a bel-, de a külföldi borkereskedelmet is. És szerencsésnek mondható azon bortermelő ország, melyben jól szervezett ügynöki intézmény van és működik. Csakhogy nem így van ez nálunk, ahol a közönség a borügynökök iránt (tisztelet a nagyon kevés kivételnek) bizalommal egyáltalában nem viseltet , és méltán, mert nálunk u. n. szakértó borügynök alig, vagy egyátalában nincs. Igazolják ezen állításunkat a tények, az egyes vidékeken működő ügynökök. Nézzük csak ezeket, várjon mi jogosítja fel őket, hogy magukat ,szakértőknek" nevezzék • mi módon és hol szerezhették meg maguknak az alkalmat, hogy szakértőkké képeztessenek ? Hisz akár a kereskedelem vagy a szorosabb értelemben vett borászat terén a legprimitívebb eljárásokkal sem ismerősek, mert ügynökeink legnagyobb része főleg a vidéken saját falujából alig mozdult ki s a borügynökséget a kaptafa mellett privátpasszióból űzi. Hogy ilyenek közbenjárását csak a kényszerhelyzet veheti igénybe ugy a termelő, mint a kereskedő részéről, az aligha szenved kétséget és mégis épen ez az elszomoritó, hogy nagyon sok vidéken az ilyen minden csak nem „szakértői ügynök nagyon gyakra uralja a helyzetet. Nem lehet tehát csodálkozni, ha a nagykereskedő ezeket igénybe nem veszi, hanem a maga megbízható embereivel eszközli a bevásárlásokat. És így van ez nemcsak bent, de a külföldi kereskedelemmel is. Nagyon sok alkalmunk volna ezekről számos adatot közölni, kik nagyobb részben a kereskedelem kárára, mint előnyére működnek, mert nemcsak, hogy nem „szakértők"de kevés kivétellel megbízhatatlanok és a szolid kereskedelem alig megengedte fogásaival képesek csak imigy-amúgy üzleteket kötni. A termelés bármely ágának meg vannak ügynökei, kik az illető ágban képzett és intelligens szakemberek és csak a borkereskedelemnek nincsenek meg. Azt hisszük, hogy egy oly üzlet megkötésénél, ahol egy franczia és egy magyar borügynök egymás mellett próbál szerencsét, nagyon ritka eset lesz az, midőn az utóbbi felé fordul a szerencse kereke, mert a franczia ügynöknek, ha egyéb tulajdonsága nem is, de műveit megjelenése és tapintata, magatartása, jártassága mindig bizalomgerjesztőbb lesz, mint a mi ismert borügynökeink fellépése. Nézzük csak bornagykereskedőinket, ezek kevés kivétellel, mindnyája kiválóan műveit több nyelvben jártas és szakemberek is ! Várjon az említett tényezők, t. i. a műveltség, bármily sajátságosnak tűnjék is fel e csekélynek látszó tényező, nem-e nagy faktor volt abban, hogy ,nagykereskedőkké lehettek,mert ismeretes, hogy legnagyobb részük saját személyes fáradsága és utánjárásának köszönheti, hogy üzletének a külföldön piacot és vevőket szerezhetett. Az említett tényező pedig szintén hiányzik borügynökeinkben, a szakértelem teljes hiánya mellett. Mindezekből röviden tehát azt kell következtetnünk, hogy igenis a jól szervezett ügynöki intézmény úgy termelőink, mint kereskedőink részére csak áldásos lenne, ha előbb ezen intézmények intelligens és szakértő tagjai képeztetnének. Szerk.