Borászati Lapok – 21. évfolyam – 1889.

1889-05-04 / 18. sz.

XXI. évfolyam. 18. szám. Budapest, 1889. május 4. BORÁSZATI LAPOK Előfizetési feltételek: Egéy évre . ... B­irt — to­réi évre 2 frt 50 kr. Negyed évre ... t frt 25 kr. A atanet birodalom állagaiba «­Ni­ím 6 frt. Karipa riszh állaaiaiba. lalamlat Afrika. Aaiarikaé. Auad­ráliába ZIH. SZŐLŐMŰVELÉSI ÉS BORÁSZATI HETILAP. —I» Megjelenik minden szombaton. -i— Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Engelbrecht Károly. A la­p szellemi részét illető közleményeit a. szerkesztősághoz, a.z előfizetési és h­ird­etési pénzek, a. kiadóhivatalhoz szírazendők. Szfrturtag | UIMPEST,­­.kiadékiutil Nádor­ n. 14. n. alap kiadóhivatala vesz fel Árjegyzék ugyanott kapható. Hirdetési airUrklatrk Jutáljoa irbaa foaadlataak al. Hirdetéseket Tartalom: Oldal A borügynöknek mint szakembernek álláspontja. Borovits Mór­tól 111 A tavaszi fagyok és az azok elleni védekezés. „B. L." 112 A szóló kötözéséről 113 A konyakfüzésre alkalmas anyagról és egyáltalá­ban valami a konyakgyártásról 113 Havi teendők 114 Kérdések és feleletek 114 (Kérdés: Minő mívelésben részesítendők a direkttermő amerikai szőlőfajok I­­s. Dániel-tól. — Kérdés: A tojásfehérnyet vagy a gelatint ajánlatosabb vörös borok derítésére használni ? B. .E.-tól.) Vegyes hirek . 114 (A sopron megyei gazdasági egyesü­let. — Amerikai szólóból nyert bor. — Száz akó bor — a sár­ban. — Hamisított franczia borok. — A mazsola­szőlő-bor ellen. — Ó-borok elárverezése London­ban. — Eredeti palaczk-czimlap.) Különfélék 115 (Üveggolyók kisebb boroshordók feltöltögetésé­hez. — Jó ragasztó­szer palaczk - czímlapok részére. — Belgium hajdani szőlőmívelése.) Termés és Üzlet 115 Szerkesztői Üzenetek 115 A borü­gynöknek mint szakembernek álláspontja. Már emberemlékezet óta szokássá vált a bortermelő és borkereskedő között megbízható ügynökök alkalmazása, ismervén ezek az ország minden részét és bortermelőit; ismerik a szőlők gondozását, a bornak kezelési módját, a ter­melők egyéb viszonyait, a borok megkülöm­böztetését és osztályozását azok ára szerint, a különböző vidékeken termesztett borok jellemét, tartósságát, azok fajbeli beosztását, ismerik a borok gyengéit és betegségeit, egyszóval min­dent, a­mi a bor raczionális megítélésére szol­gál, vagyis a szó szoros értelmében szakembe­rek, kik az említett ismereteknél és tulajdon­ságoknál fogva a kereskedelemnek ép úgy, mint a termelőnek előkelő szolgálatot tesznek a vételnél és eladásnál. Hazánkban a borkeres­kedők nagyobbrészt saját alkalmazottjaik által vetetik boraikat és ritkán szorítkoznak meg­bízható ügynökre. Teszik ez utóbbit csak akkor, ha a produkc­ió hazánkban oly nagymérvű, hogy rohamos bevásárlások folytán az árak emelkedni kezdenek és ilyenkor a konkurren­cziát féltők ügynökre vannak utalva, nehogy elkésve drágábban fizessék meg a szükséges borokat — ugyanakkor, midőn olcsóbban is hozzájuthatnának — mi leginkább közvetlen a produkc­ió után — késő őszszel történik. Miután azonban — majdnem kivétel nél­kül — mindenki így tesz, mégis tetemes át­lendülés áll be és ebből magyarázható meg azon körülmény, hogy szüret után két hónap­­pal mindig sokkal drágább a bor, mint tél utólján, mi tehát a kereskedelemre is — annak szempontjából ítélve — hátrányos. De a pro­dukc­ióra sem bír különös értékkel, mert ilyen­kor csak a kisebb és azon termelők adnak túl boraikon, kiknek sürgősen pénzre van szüksé­gök és boraikat ennélfogva kellően értékesí­teni nem tudják és későbben — különösen a nagyobb termelők teljesen elhanyagolvák, senki sem keresi fel őket — boruk árban veszit, részint megromlik a szükséges kezelés hiányá­ban, mit a termelők nagyobb része boraitól megvonni kénytelen. Ennek elkerülésére ajánlatos volna, ha a termelők cserélnének a vevő szerepével és ma­guk keresnék fel a megbízható ügynököket és ezek közvetítéséhez folyamodva jobban értéke­síthetnék terményeiket , mintha csak az el­vétve odavetődő egy-két vevőre volnának utalva otthonukban és a tout prix kényteleníttetnék terményeiknek eladására. Az ügynök feladata a termelőt a vevőnek bemutatni és a viszonyoknak megfelelőleg barát piaczi áron eladni, mely szolgálatáért a termelő az ügynököt az eladási ár arányában egy negyed vagy félforintjutalékkal(provizió)honorálja hek­tóként. Ügyel egyszersmind, hogy a bor az érté­kének megfelelő lehető legmagasabb árat elérje olyképen, hogy a vevő és átadó között állandó üzleti összeköttetés fejlődjön, mely a kereske­delemre is hasznossá váljék. Borovitz Mór. * * * Készséggel adtunk a közleménynek e rovatunk alatt helyet, mert benne borkereske­delmünket felette közelről érdeklő oly eszme van megpendítve, melylyel mi is behatóbban szándékozunk foglalkozni s csak örömünknek adhatunk kifejezést, hogy ez azon oldalról vet­tetett fel, melynek tagja a közlemény írója. A szakértő borügynökök alkalmazásának esz­méje ez! Kétséget nem szenved, hogy a leg­nevezetesebb bortermelő országok borkereske­delmében a szakértő ügynökök jelentékeny, nőt fontos szerepet játszanak, mert tény, hogy ezek közvetítik nemcsak a bel-, de a külföldi bor­kereskedelmet is. És szerencsésnek mondható azon bortermelő ország, melyben jól szerve­zett ügynöki intézmény van és működik. Csakhogy nem így van ez nálunk, a­hol a közönség a borügynökök iránt (tisztelet a nagyon kevés kivételnek) bizalommal egyáltalában nem vi­seltet , és méltán, mert nálunk u. n. szaké­rtó borügynök alig, vagy egyátalában nincs. Igazol­ják ezen állításunkat a tények, az egyes vidé­keken működő ügynökök. Nézzük csak ezeket, várjon mi jogosítja fel őket, hogy magukat ,szakértőknek" nevezzék­­ • mi módon és hol szerezhették meg maguknak az alkalmat, hogy szakértőkké képeztessenek ? Hisz akár a kereskedelem vagy a szorosabb értelemben vett borászat terén a legprimitívebb eljárásokkal sem ismerősek, mert ügynökeink legnagyobb része főleg a vidéken saját falujából alig mozdult ki s a borügynökséget a kaptafa mellett privátpasszióból űzi. Hogy ilyenek közbenjárását csak a kényszer­helyzet veheti igénybe ugy a termelő, mint a kereskedő ré­széről, az aligha szenved kétséget és mégis épen ez az elszomoritó, hogy nagyon sok vi­déken az ilyen minden csak nem „szakértői ügynök nagyon gyakra uralja a helyzetet. Nem lehet tehát csodálkozni, ha a nagy­kereskedő ezeket igénybe nem veszi, hanem a maga megbízható embereivel eszközli a be­vásárlásokat. És így van ez nemcsak bent, de a külföldi kereskedelemmel is. Nagyon sok alkalmunk volna ezekről számos adatot közölni, kik nagyobb részben a kereskedelem kárára, mint előnyére működnek, mert nemcsak, hogy nem „szakértők"de kevés kivétellel megbízhatatlanok és a szolid kereskedelem alig megengedte fogá­saival képesek csak imigy-amúgy üzleteket kötni. A termelés bármely ágának meg vannak ügynökei, kik az illető ágban képzett és intel­ligens szakemberek és csak a borkereskede­lemnek nincsenek meg. Azt hisszük, hogy egy oly üzlet megkötésénél, a­hol egy franczia és egy magyar borügynök egymás mellett próbál szerencsét, nagyon ritka eset lesz az, midőn az utóbbi felé fordul a szerencse kereke, mert a franczia ügynöknek, ha egyéb tulajdonsága nem is, de műveit megjelenése és tapintata, magatartása, jártassága mindig bizalomgerjesz­tőbb lesz, mint a mi ismert borügynökeink fel­lép­ése. Nézzük csak bornagykereskedőinket, ezek kevés kivétellel, mindnyája kiválóan műveit több nyelvben jártas és szakemberek is ! Várjon az említett tényezők, t. i. a műveltség, bármily sajátságosnak tűnjék is fel e csekélynek látszó tényező, nem-e nagy faktor volt­ abban, hogy ,nagykereskedőkké­ lehettek,mert ismeretes, hogy legnagyobb részük saját személyes fáradsága és utánjárásának köszönheti, hogy üzletének a külföldön piac­ot és vevőket szerezhetett. Az említett tényező pedig szintén hiányzik borügynökeinkben, a szakértelem teljes hiánya m­ellett. Mindezekből röviden tehát azt kell követ­keztetnünk, hogy igenis a jól szervezett ügy­nöki intézmény úgy termelőink, mint keres­kedőink részére csak áldásos lenne, ha előbb ezen intézmények intelligens és szakértő tagjai képeztetnének. Szerk.

Next