Borászati Lapok – 32. évfolyam – 1900. 27-52. sz.
1900-11-04 / 45. sz
43. SZÁM. 32-IK. SÍVFOLYAM. arányszáma még folyvást emelkedik, 1894-ben a teljes termésben levő immúnis talajú szőlők 150,882 hektárt tettek, az összes szőlőterületnek 45 2°/o-át, 1899-ben pedig 53,806 hektárt, a területnek már 56,1%-át. Mindezek az adatok csak a magyar anyaországra vonatkoznak, az immúnis talajú szőlőkre vonatkozólag Horvát-Szlavónországra adataink nincsenek is, de a többi kategóriákról, az elvénült szőlők kivételével a társországokról is beszámolhatunk. Az átültetésű szőlők területe itt is örvendetesen emelkedik, 1894-ben még csak 2241 hektárt tett, az összes szőlőterületnek 40°/o át, 1899 ben ellenben 7580 hektárt, az összes szőlőterületnek már 18 7%-át. Emelkedett a termésben lévő, elvénült szőlők, mert a horvát adatgyűjtés az utóbbi csoportot is idefoglalja, területe 26,781 hektárral (58 8%), 27,413 hektárra (67 8%). Igen nagy arányban fogyott azonban a filloxeralepett szőlők területe, mely 1894-ben 16,543 hektárra rúgott, az összes terület 36*3°/o-ára, 1899-ben ellenben már csak 5445 hektárt tett, az összes szőlőterület 13 5%-át. Úgy látszik a filloxeravész itt rohamosan befejezi munkáját és a meglepett szőlőterületek mihamar teljesen el is pusztulnak. A magyar anyaországban 1898 ban a szénkéneggel fentartott szőlők területe a megelőző évi 3443 hektárról 5075 hektárra emelkedett. 1899-ben e tekintetben még erősebb volt az emelkedés, mert a szénkéneggel gyérített szőlők területe ez évben már csak 9361 hektárt tett. Horvát-Szlavónországokban a szőlőknek szénkéneggel való védelmezése ebben az évben sem volt alkalmazásban. Hatalmasabb volt az amerikai szőlőveszszökkel való védekezés. A magyar anyaországban 1899-ben 46 állami amerikai szőlővesszőtelep állott fenn, 1012 hektár területtel, melyből 660 hektár tényleg már be volt ültetve. Egyéb közérdekű telep még 500 működött s állított elő részint vesszőket, részint oltványokat, 460 hektár területen. Az 1899—1900. évi időszakban az állami telepeken rendelkezésre állott több mint 18 millió amerikai vessző és több mint 1 millió ojtvány. Horvát-Szlavonországokban 8 országos és 46 egyéb közérdekű amerikai szőlővesszőtelep működött, előbbi 63*3, utóbbi 18*4 hektár területtel, az állami szőlőtelepeken 4—5 millió vessző állott rendelkezésre. Az állami szőlőtelepek amerikai vesszőtermelésének 62 67%-a ripária portalisra esett, mi eléggé mutatja, hogy ez az amerikai alany az, amely az igényeknek legáltalánosabban megfelel. A vesszőtermelésből 13'56°/o ripária monticolára, 9 95% vitis solenisra, 13*82% egyéb fajtára esik. Az állam a szakképzettség előmozdításával is igyekszik szolgálni hazai szőlőmivelésünk érdekeit, különféle tanfolyamokat tart, melyek száma 1899-ben a Magyar birodalomban 753-ra rúgott, mely tanfolyamokon nem kevesebb mint 31,119 egyén vett részt. Óriási is a haladás, mely a szőlőnek okszerű mívelése és különböző szőlőbetegségek ellen való megvédelmezése tekintetében mutatkozik, ez már magában véve egy jobb jövő záloga, úgy hogy teljes bizalommal tekinthetünk szőlőmivelésünk jövője elé. Nemcsak a szőlőterület növekedett örvendetesen 1899-ben, hanem a szüret is elég kedvezően ütött ki. Az egész magyar birodalomban 2.041.000 hektoliter új bor termett, jó hétszázezer hektoliterrel több, mint a megelőző évben. Nem lehet azonban azt mondani, hogy ezen eredmény is kielégítő volna, nemcsak a régibb évek termése mögött marad el messze, mielőtt a filloxerának a peronosporával karöltve történt pusztítása egyszerre oly rohamosan megapasztotta Magyarország bortermését, hanem a 90-es években is volt év, mely valamivel kedvezőbb termést mutat fel az 1899-ik évinél, 1895 ben ugyanis már 2.191,000 hl. borunk termett. A termett uj borból 1899 ben 1.726,000 a magyar anyaországra, 315,000 hl. pedig Horvát-Szlavonországokra esett. Hektáronkint átlagos bortermésünk az egész magyar birodalomban 801 hektolitert tett. A magyar anyaországban valamivel magasabb volt az átlag, 805, mint Horvát- Szlavónországokban, hol csak 7*80 hektoliter újbort szűrtek átlagosan egy hektárról. Az ország egyes részeinek termése között igen nagy eltérést látunk, a Tisza jobb partján mindössze csak 479 hl. termett hektáron- csak az adó ügyében, honnan veszi tehát magának az ennél is nagyobb hatalmat a bizottság, mely csakis a helytartótanács kegyelméből működhetett. Az útlevelek kiadása ugyan ingyenesnek terveztetik, de jól sejtik a szabolcsi urak, hogy a taksaszedés nem fog soká késni s a révészek és vámosok sem fogják elengedni a borravalót se úrtól se paraszttól. Az emberek eszejárása mindjárt kész azzal a következtetéssel, hogy a tiszántúli borokat rettenetes silányságukért kellett háttérbe szorítani, holott csak a múlt esztendőben is a Hegyalján járt rosz idő és nagy szárazság miatt, azok mind mennyiségre mind minőségre vetekedtek a hegyaljai borokkal. És ha — mint a bizottság állítja — a tiszántúli borok jóval hátrább állanak a hegyaljainál, savanyúságuknál fogva pedig amazokkal össze nem téveszthetők, mire jó az a mindenáron való elkülönítés ? Az, hogy a tiszántúli bort csak bizonyos megszabott időben legyen szabad szállítani s akkor is a gönczinél nagyobb hordóban s útlevéllel teljesen gyakorlatiatlan intézkedés, mert a bornak is, mint minden áruczikknek a maga idejében, a bornak éppen szüretkor van meg az ára s aki azt korlátozza, az a kereskedelmet teszi tönkre. Ki akadályozhatja a nemes embert, ezt a törvény által kiváltságolt személyt, abban, hogy a borát akár gazdasági szükségletére, akár kereskedés czéljából a tiszánineni vidékre, vagy ahová tetszik, ne szállíthassa, vagy akár szőlőt akár bort onnan vegyen, ahonnan akar. De a nemtelen embert se lehet a bor ide-oda szállításában korlátozni, mert a nyomorult kint, a Tisza-Maros szögében ellenben 14*37 hl., kedvező volt még Erdélyben is, 1059 hl. A Duna két partján és a Tisza balpartján többékevésbé meghaladta a 6 hl.-t, a Duna-Tisza közén a 8 hl.-t is. Még nagyobb eltéréseket látunk az egyes törvényhatóságok között. Ugocsa vármegyében még az 1 hektolitert sem érte el. Szeben megyében ellenben a 33 hektolitert is meghaladta. A városi törvényhatóságoknál szintén látjuk ezeket az éles ellentététeket, Hódmező-Vásárhelyt csak 0 76 hl. az átlagos mennyiség, Sopronban ellenben 30*23 hl. A vármegyék között a következők mutatnak fel kedvezőbb termést: a már említett Szeben megyén kívül Arad megye (20*16 hl.), Szerém (14*93), Verőcze (11 86), Bács (10*89), Torontál (10 86),Sopron (10 78), Moson (10 76), Pozsega (10*74) és Alsó-Fehér (10 05), a többi vármegye termése 10 hektolitert nem éri el. Vannak különben és pedig elég sajnos, a bortermelés szempontjából fontos vármegyék is, hol a termés rendkivül csekély volt, igy Baranya vármegyében hektáronkint nem termett több 3*97, Borsodban 4*51, Zemplénben 4*34 hektoliternél. Bor forgalom. TARCZA. A tokaji bor védelme 1737-ben. Irta : dr. Illéssy János. (Folytatás és vége.) Az érdekeiket sértve érző vármegyék is sorompóba léptek." Borsod vármegye csak röviden ír 1737. jan. 21-én a helytartótanácshoz, kérve, hogy a nemesség jogait sértő, az országos törvényszékbe ütköző s a közkereskedelmet veszélyeztető bizottsági határozatokat mellőzze. Szabolcs vármegye már sokkal hevesebben szállt síkra igazai mellett. A jelentés, melyet a vármegye képviselője Szunyoghy Ferencz a bizottság tanácskozmányairól 1737. jan. 26-án a vármegye közgyűlése elé terjesztett, nagy kedvetlenséget támasztott a szabolcsi urakban. Nincs kifogásuk a borpancsolók megrendszabályozása ellen, de amit a bizottság a tiszántúli boroknak a tiszáninneni részekbe szállításáról az időhöz kötöttségről, a hordók szabályozásáról és hitelesítéséről, az útlevelekről, a szőlőhegyek osztályozásáról, az asszuszőlőnek a Hegyaljára bevitele s a hegyaljai asszuszőlők vásárlása és eladása ellen szótöbbséggel határozott, az ellen tiltakozni kénytelenek. Maga Ő Felsége is éppen a nemesi jogok oltalmát czélozta a borpancsolók ellen, mikor a bizottságot kinevezte; a mikor a nemesség jogait sértő határozatot hozott (!). Az 1715. 8. t.-cz. értelmében maga az országgyűlés — pedig ez az ország egyeteme — sem határozhat az ország egyéb ügyeiben. Adataink szerint szőlő gyanánt 71,006 mm. adatott el, csaknem teljesen ugyannyi, mint a megelőző évben. A szőlő- és bortermés értéke megfelelőleg a jelentékeny nagyobb termésnek, értékben is nagyobb volt, 1898 ban 53 08 millió, 1899-ben pedig 73*51 millió koronát tett. Az érték kiszámításánál természetesen az uj bornak a mult őszszel volt ára vétetett alapul, de ha tekintjük, hogy az 1898 iki termés a következő év elején és folyamán hasonlíthatlanul jobb áron értékesült, mint az 1899 iki termés a folyó évben, kétségtelen, hogy az előny, amelyet a jobb termés nyújtott szőlősgazdáinknak, nem érvényesülhetett teljes mértékben és így a magyar bortermelők szempontjából az 1899 iki év sem mondható kielégítőnek. Ismeretesek az okok, melyek szőlő- és bortermésünk kedvező értékesítésének akadályául szolgálnak, s itt elég, ha a legfontosabbakra futólag rámutatunk. Csemegeszőlő termelő nép részben a borkereskedésből segíthet adóterhén, de még különben sincs hatályon kívül helyezve az 1681. 79. t.-cz., mely a szabad kereskedelmet biztosítja. A szőlők tervbe vett osztályozásával sincsen megelégedve Szabolcs vármegye. Tagadhatatlan, hogy a hely fekvése sokat határoz. De az még nem minden. A jó fekvésű helyen is rossz vesszővel beültetett, rosszul művelt szőlő, rosszabb bort adhat, mint a hitványnak kikiáltott borvidék gondozott szőleje. A borkezelés is lényeges dolog. Rossz pinczében, rossz kezelés mellett a hegyaljai bor sem érdemli meg azt a nagy hírnevet. A borok osztályozása szülte a hordók hitelesítésének eszméjét. Ebbe se nyugodhatik bele a vármegye. Először is ez a csalást nem fogja megakadályozni, mert a bor kiönthető és mással cserélhető fel, aztán még a kereskedő sem tartozik teljes bizalommal lenni iránta. A hitelesítők a szegényebb és gyöngébb szőlősgazdákat aprólékos bosszantásokkal megvesztegetésre fogják kaparni s ezen a réven aztán a hitvány bor előtt is szemet fognak hunyni, annál is inkább, mert szüretkor nem ehetnek mindenütt jelen, a hordóba szűrt bort pedig vagy nem értik, vagy nem akarják megbírálni. Attól is lehet tartani, hogy akadnak rossz lelkűek, akik bélyegzőt hamisítnak nem törődvén a bírsággal, csak jó vásárt csinálhassanak. Végigolvasva Szabolcs vármegye kifogásait és neheztelését a gálszécsi határozatok ellen, önkénytelenül is az a kérdés tolul előnkbe, hogy mikép gondolja hát a nemes vármegye a borhamisítás égető baját orvosolhatni ? A bizottság javaslatából csupán azt ?90 1900. október hó 21.