Borászati Lapok – 55. évfolyam – 1923.

1923-03-22 / 12. sz.

LV. évfolyam, 13. szám. Budapest, 1923. márczius­ 22. Előfizetési dijak: Negyedévre 800 K. Egy hóra ... 200 . Tekintettel a lényeges portó­különbözetre, lapunk előfize­tési dija külföldön 50°/o-kal magasabb (900 K.) Egyes lappéldány ára 50 K. A „FRUGTUS" a gyümölcsé­rt­ékesítő és szeszfőzőszövetkezetek központja mint szövetkezet­nek hivatalos lapja. Mefítledik minden csütörtökön. Laptulajdonos és szerkesztő-tan : Szerkesztésért és kiadáson felelős: Dr. BABOSS EKDRS. í>r. ÜBDCKEE ÍENÓ. Telefonszám: József 99—28. Szerkesztőség és ki­adó­k Ivata­ IX., VIWI­it 25. (Köztelek) Hirdetések és mellékletek felől a kiadóhivatal ad felvilágosítást A zöldoltás. irta: Dr. Zongor János. Budapest, márcz. 19. A zöld oltás terén szerzett tapasztalataim szerint ez az eljárás mint szőlőtelepítési mód kevésbbé, ellenben mint a hiányzó tőkék pótlására szolgáló eszköz, teljes sikerrel alkalmazható úgy, hogy a hiányzó tőke helyére erőteljes gyökérzettel bíró amerikai alanyt ültetünk, amelyet azután akkor, ami­kor fejlettségi foka megengedi, zölden beoltunk és a megeredt oltványt ősszel, vagy tavasszal helyben eldöntjük. Eddig azonban a zöldoltás még a fentebb ismer­tetett vonatkozásban is csak gyéren nyert alkalma­zást azon körülmény folytán, mert a szokásos ki­vitel mellett a mi égalji viszonyaink közt az az összmeleg-mennyiség, amely az oltás ideje után a hajtások beeresztésére elegendő volna, csak egész évi normális időjárás mellett áll rendelkezésére. Ha a tavasz és ezzel párhuzamban a szőlő faka­dása későn veszi kezdetét, ez a körülmény már kétségessé teszi a zöldoltás eredményességét, mert ehhez képest az amerikai arany hajtása később éri el azt a magasságot, amelyben a később megjelö­lendő kívánalmak biztosíthatása végett a hajtást be­oltanunk kell. Ugyanezt eredményezi normális idő­ben történt fakadás esetén is, az oltás eszközlését megelőző időszak kedvezőtlen időjárása. Ha úgy a fakadást, mint az oltást megelőző idő­szak normális volt, úgyhogy az oltás rendes idő­ben eszközölhető, az ezt követő évszak kedvezőt­lensége zavarhatja meg a zöldoltás eredményessé­gét. Végül, ha mindezek kifogástalanok voltak, a korán beálló ősz, a levelek lehullását okozó egyet­len korai bér tehetik tönkre reménységünket Az oltás évében jelentkező ezen tényezők száma és mérve szerint a beoltott és megeredt oltványok­ból több, vagy kevesebb, esetleg az egész mennyi­ség válhatik, a hiányos beérés folytán értéktelenné, ahhoz képest, hogy az oltás későbben, vagy koráb­ban történt, vagy hogy a kellő időben eszközölt és megeredt oltás később indult fejlődésnek. Ezen körülmények folytán a zöldoltás kockázatos dolog és az esetek nagy számában sikertelen lévén, ritkán nyer alkalmazást, holott abban az esetben, ha a fentemlített tényezőkkel együttjáró sikertelen­séget kiküszöböljük, tőkepótlás céljára tökéletesen alkalmassá válik. Az új hajtásnak, legyen az bár a beoltott szem­ből, vagy közvetlenül a tőkeagyból, vagy a csapból eredő, vagy a hajtás alsó részéből folytatódó, hogy beérhessék, bizonyos melegmennyiségre van szük­sége. Ha ez rendelkezésére nem áll, éretlenül ma­rad, a tél folyamán elfagy, új hajtás fejlesztésére képtelenné válik. Ebben a vonatkozásban nézve a zöldoltás sike­rességét veszélyeztető tényezőket, ezek megegyeznek abban, hogy mindegyik ezen melegmennyiség csök­kentését eredményezi; a késői fakadás és az oltás előtti időszak kedvezőtlen időjárása az oltási idő hátratolásával; a korai bér a beérést eszközlő leve­lek funkc­ionáló képességének megszüntetése által ; az oltási munka utáni kedvezőtlen időjárás és a korai ősz, a beérésre szükséges melegmennyiség közvetlen elvonása által. A zöldoltásnak a tőkepótlás eszközéül leendő felhasználásával kapcsolatban a tényezők sora még egygyel szaporodik is, neveze­tesen a szomszédos kifejlett tőkék által történő be­árnyékolással. Ezeknek megállapítása után adva van a sikerte­lenséget okozó tényezők hatását megszüntető mód, amely abban rejlik, hogy az oltást olyan korán eszközöljük, hogy az új hajtásnak a beérésre szük­séges melegmennyiség minden körülmények között rendelkezésére álljon. A zöldoltások szokott kivitele mellett azonban ezen megoldás keresztülvihetőségé­nek útjában áll az a másik követelmény, hogy a ledöntésre való tekintettel az oltással okvetlenül várnunk kell addig az ideig, míg a vadhajtás olyan magasságára növekszik, hogy a ledöntés után az amerikai vesszőrész bizonyos mélységből kiindulva a földszin alá, az oltás helye pedig a földszinéig legyen sülyeszthető. A zöldoltásnak az általam már évek óta használt és tökéletesen bevált kivitelével ez a czél minden körülmények között elérhető anélkül, hogy a haj­tások megnövekedésére való várakozással a beérésre szükséges időszakot megrövidítenünk kellene. Az eljárás lényege az, hogy metszéskor az amerikai tőke múltévi vesszőjét a ledöntéshez kívánt magas­ságban vágjuk el, tehát 70—80 cm.-es tavalyi vessző­részeket hagyunk vissza a tőkén, amelyeknek sze­meit, a legfelső kivételével, tőből kicsípjük. Ugyan­ezt tesszük az esetleg megmaradt rejtett szemekből később előtörő hajtásokkal is. A felső szemekből rügyfakadáskor előtörő hajtásokat azután, kevéssel a növekedés megindulta után, amikor azok már kellőképpen megkeményedtek, módunkban lesz be­oltani, mert az oltásra alkalmas galyák szedését a korai kivitel semmi tekintetben sem akadályozza, miután ezek ebben az időtájban is rendelkezésünkre állanak. Ezzel az eljárással biztosítottuk azt, hogy az új hajtások még az ősz beállta előtt minden bizonnyal tökéletesen be fognak érni. Egyebekben az oltás keresztülvitele és kezelése teljesen azonos a szokott zöldoltási módoknál alkalmazásban lévőkkel. Az eddig eszközölt kísérleteim során az ily mó­don készült oltványoknak a megeredési hányada is mindig észrevehetően kedvezőbb volt, mint ugyan­azon évben, a szokott módon, később eszközölteké. Megfigyelésemet ez irányban nem terjesztettem ugyan ki, de nem tartom valószínűtlennek, hogy nem egy véletlen esetlegesség eredménye ez a kedvezőbb megeredési hányad, hanem azon körülmények következetes hatása, amelyek közt ez az oltási mód eszközöltetik, szemben a szokásossal. Ott ugyanis az oltás alatti hajtásrészen csak néhány levél lévén, ezeknek tovább növesztésére a gyökerek által össze­gyűjtött és a tőkerészek által tovább szállított anyagkészletből csak kevés vonatik el, az kis híjján egész mennyiségében a beoltott szem felé tárul, következésképpen erőteljesebben szolgálja az össze­forrasztást, gyorsabb növekedésre serkenti a szemet, mint az előbbi esetben. Az időjárás is akkor, ami­korra ennek az oltásnak ideje esik, kedvez a meg­eredésnek, mert az eredményességet lefokozó mele­gek akkor még nincsenek. A tél folyamán elraktá­rozott vízmennyiség ebben az időben szintén nagyobb mennyiségben rejtőzik a talajban, tehát a tápsók feloldása és szállítása is erőteljesebb tempó­ban történhetik. Nem tartom lehetetlennek, hogy ezen tényezők közül valamelyik, vagy valamennyi együttesen eredményeztek és eredményezni fogják a jövőben is, minden esetben, az oltások megere­dési százalékának emelkedését. De kikapcsolta az utóbbi, még meg nem állapí­tott feltevés helytállóságát, csupán azon pozitívum alapján is, hogy az ismertetett zöldoltási mód al­kalmazásba vételével teljesen kiküszöböltetik ennek az a hátrányos velejárója, hogy a hajtások bennem érése folytán az eljárásunk sikertelen marad, indo­kolttá teszi, hogy az általánosan használatba vétes­sék ott, ahol akár telepítési, akár tőkepótlási esz- Mai számunk 8 oldal. Egyes szám­ára pályaudvarokon 60 K.

Next