Borászati Lapok – 75. évfolyam – 1943.

1943-05-08 / 19. sz.

ELFIFIZETÉ­SI DÍJAK: Egész évre 22 — P Fél évre ... 11*— P Negyed évre ... 6' 60 P Egyes szám ára 44 fillér A MAGYAR SZŐLŐSGAZDÁK ÉS HEGYKÖZSÉGEK ORSZÁGOS EGYESÜLETE HIVATALOS LAPJA FŐSZERKESZTŐ: PÁ­LI­N­KÁ­S GYU­LA Budapest, 1943 május 8 Szerkesztőség és kiadóhivatal­­ Bu­dapest V., Báthory­ u. 22., II. em. Telefonszám: 111-175 FELELŐS SZERKESZTŐ : RÓNAY ERNŐ A MAGY. SZŐLŐSGAZDÁK ÉS HEGYKÖZSÉGEK ORSZ. EGYESÜLETE IGAZGATÓJA S­vájci borkivitel írta : Zsigmond Ferenc kereskedelmi tanácsos A magyar bor előkelő helyet foglal el a világ borai között. Különösen tokaji borainkat ismeri Európa már­évszázadok óta. De egyéb boraink is kedveltek és azok különleges zamata, valamint tüze, de különösen lágy­sága az, ami a külföldnek tetszik. Borkivitelünk évszázados múltra tekint vissza. Vevő­ink elsősorban északi és nyugati szomszédaink voltak. Főleg a lengyelek rajongtak a magyar borért és azt ál­lították, hogy a magyar bor kezelését ők jobban érzik maguknál a magyaroknál is. „Hungaria nata Polonia educata" — Magyarország termelte, Lengyelország ne­velte, — így szólt a régi mondás. A Svájcba irányuló magyar borkivitel azonban nem ilyen régi keletű. Ez a kis, német-francia-olasz törzsek­ből álló, de mindezektől különböző, egyéni jellegű köz­társaság ugyanis a­ legnagyobb európai bortermelő or­szágok, vagyis Olaszország és Franciaország között fek­szik, de földrajzilag nem nagy távolságra van tőle a szintén bortermelő két állam: Spanyolország és Portu­gália sem. Ez az előnyös földrajzi helyzet lehetővé tette, hogy Svájc mindig onnan vegye borát, ahol ab­ban az évben jó termés és következésképpen olcsó árak voltak. Ha meg éppen több országban volt jó termés, ugyancsak módjában volt a központi fekvésű ügyes Svájcnak olcsó és jó bort vásárolnia. Kereskedői értet­ték a módját —­és értik ma is, — hogy az egyes borex­portáló országok egymás közötti versenyét, fokozzák és azokat újabb és újabb áldozatok hatására serkentsék. Svájcért érdemes volt áldozatokat hozni. Ez az ország kifejezetten borfogyasztó állam, mely a belső termelést az éghajlati és talajviszonyok miatt fokozni nem tudja. Miután pedig lakóinak száma és azok általános jóléte az ország kitűnő politikai helyzete miatt állandóan emelkedett, Svájc biztos, állandóan erősödő, teljesen ko­moly és pontosan fizető üzletfélnek számított. Svájc főleg a genfi tó partján termel bort, melynek minősége azonban a rövid tenyészidő miatt — kevés ki­vételtől eltekintve — gyenge. Terméseinek összmennyi­sége évi 500.000—700.000 hl. körül mozog és csak jó évek­ben közelíti meg az egymillió hl-t. Miután az évi szük­séglet IV2—2 millió hl. körül van, a bevitel állandóan egymillió hl körül szokott lenni. Nagy mennyiség ez, különös tekintettel arra, hogy nem sokféle minőségből adódik, hanem úgyszólván egy-két fajta vörösborból áll, mert az ország fogyasztóközönségeinek ízlése csodálato­san egybehangzó. Fehér bort a belső termelés érdekében nem engednek be, mert Svájc maga kizárólag fehér bort termel. Az aránylag óriási méretű svájci borbevitelt egy tu­catnál alig több nagy importőr cég bonyolítja le. Ezek kitűnően kiépített szervezettel és összeköttésekkel néha szőlő- és üzleti telepekkel rendelkeznek Francia -Olasz- és Spanyolországban és így állandóan pontosan tudják, hogy hol milyen termés várható, milyenek a készletek, milyen a kínálat és kereslet egymáshoz való viszonya és hogy alakulnak az árak. Mindegyik cégnek nagy befogadóképességű, villanyerővel működő korszerű gépekkel felszerelt pincéi vajrnak és hatalmas saját vas­úti bortartány-parkja. Mihelyt az állandóan résen lévő megbízottak révén megállapították, hogy melyik ország­ban lesz nagy szüret és így olcsó árak, rögtön távirati­lag és telefonon nagy kötéseket létesítenek és a boros­tartányok végnélküli sora elindul Svájcból, hogy a mus­tot ,,azon melegében" hozza a nagy egységesítő pin­cékbe. Később, amikor a borok kiforrtak, megkövetelik az eladótól, hogy a vagonok százai által szállított borok színre, foktartalomra, savtartalomra, zamatra és vonat­anyag (extract) tekintetében azonosak legyenek és a vé­teli mintának, valamint a szigorú svájci élelmiszertör­vények következményeinek teljesen megfeleljenek. Ők ugyanis 1 dl-es apró minták alapján adják el a bort nagy vevőiknek és a feladóállomásról közvetlenül irá­nyítják azt a vevő svájci állomására. A svájci bornagykereskedelemnek ez a nagy fejlett­sége nagy feladat elé állítja a szállító cégeket is. Nem kis dolog 1000 és 1000 hl olyan bort szállítani, mely haj­szálra azonos egymással, hiszen sokszor még a termelő­nek sincs (különösen nálunk) két tökéletesen egyforma bora. Feltétlenül szükség van nagy műszaki felkészült­ségre, szakértelemre és nagy tőkére.­­ •­­ V . : A magyar borkereskedelem bizony sokáig nem ren­delkezett a svájci értelemben vett műszaki felkészült­séggel és tudással, de földrajzi helyzete miatt is nehéz volt versenyezni a Svájccal közvetlenül szomszédos, fej­lett borgazdasággal rendelkező Francia- és Olaszország­gal. Néhány olyan évnek kellett jönnie, mikor ezek a szomszédos államok gyenge termésük miatt nem tudtak, vagy csak drágán tudtak volna szállítani. Ugyanekkor a jó magyar termés lehetővé tette a magyar bor svájci kivitelének megkísérlését. Az első háború után az ön­állóvá lett magyar pénzügyi gazdálkodásnak szüksége volt a nemes valutát jelentő svájci frankra. Így maga az állam ösztökélte a magyar borkereskedelmet minél jobb berendezésre és a svájci piac állandó ostromlá­sára. A magyar borexport-kereskedelem rátermettségét di­cséri, hogy ez a munka nem maradt eredmény nélkül. Svájc megismerte és megkedvelte a magyar bort. Külö­nösen az alföldi kadarkákat becsülik nagyra, melyet ők „rosó"-nak hívnak. Az évenkénti kivit­el 100—200 ezer hektoliterre is rúg, ami szívós munkával és a minősé­gek fokozásával feltétlenül emelhető. 1940. és 1941. évben — sajnos —­ Magyarorszának rossz bortermése volt és így kivitelre alig jutott. 1942-ben végre jó minőségű és a közepesnél nagyobb mennyiségű borunk termett úgy, hogy a háború nehézségei ellenére újból felvehettük kapcsolatainkat régi, kedves svájci vevőinkkel. A kötéseket megkönnyítette, hogy Francia­ország mai állapotában a versenyben nem tud részt venni és Olaszország is csak kisebb szállításra vállal­kozik. A legteljesítőképesebb pillanatnyilag Spanyol­ország, mely a polgárháborúk következményeit lassan leküzdve, az újjáépítéshez fogott, amihez nagy szüksége van nemes valutára. Szüret óta közel 400.000 hl bort adott el Svájcnak. A szállítás a megszállt Francia­országon keresztül kissé vontatottan történik ugyan, de eddig még meg nem akadt. Mindezek ellenére az óvatos svájciak minden eshe­tségre számítva, a lényegesen drágább magyar borbóv­e­dtek nagyobb mennyiséget, nehogy a spanyol szá­r m­egakadásával végleg bor nélkül maradjanak. Az 1942. évi magyar ír kitűnő minőségű, szép színű és bizonyára újabb níveket szerez a magyar bor­nak. Egyre szaporodik tehát a magyar borok külföldi kedvelőinek száma, amire nagy szükségünk lesz. Ha ugyanis a háború befejezése után ismét lesz bőven réz­gálic és munkáskéz, a magyar bortermelő bizonyára hatalmas termésrekordokat fog­ elérni. Ebből a nagy többtermelésből csak akkor nem származik árzuhanás, ha az értékesítés útjai készen állanak. Ilyen szempont­ból van nagy jelentősége a magyar borkereskedelem svájci munkájának is. —­­ •••••—• ifTiwik. m hihihi — — — .. A pince felmelegedésének hatása a borokra irta : Szabó István kísérletügyi igazgató. A pince tavaszi, illetve nyári felmelegedése többféle kihatással van a benne raktározott borokra. Ezek közül a következők érdemelnek említést: 1. Térfogatnövekedés a bor felmelegedése következ­tében. Hogy ennek nagyságáról megfelelő képet alkot­hassunk magunknak, közlöm a Kurmann által talált számadatokat, amelyek egy 9'14 súly­százalékos, 2'02 gr extrakttartalmú és 0'996 súlysúlyú borra vonatkoznak. Ezen bor 1 hl-ének térfogata a következő mértékben növekedett: 0 fokról 6'25 C°-ra való felmelegedésnél 201 cm3-el, 0 fokról 12'5 C°-ra való felmelegedésnél 8679 cm3-el, 0 fokról 187,') C°-ra való felmelegedésnél 209'47 cm3-el, 0 fokról 25.00 C°-ra való felmelegedésnél 357 91 cm3-el, 0 fokról 31'25 C°-ra való felmelegedésnél­­ 539*47 cm3-el. Minél magasabb egy bornak alkoholtartalma, annál nagyobb a kiterjedési különbség. A boroknak ezt a térfogatnövekedését tekintetbe kell venni olyan rossz pincékben, melyek levegője télen erő­sen lehűl, nyáron viszont erősen felmelegszik. Fontos ennek figyelembevétele a nyári melegben történő bor­szállításoknál is, amikor tanácsos a hordókban pár liter űrt hagyni a bor kiterjedésére. 2. Szénsav elillanás. Tudjuk, hogy az erjedés alkalmá­val a cukorból szesz és szénsavgáz keletkezik. A szén­savnak egy része eltávozik, más része a borban oldva marad. A folyadékokban oldott gáz mennyisége függ a hőmérséklettől és a nyomástól, mégpedig alacsonyabb hőmérsékleten több gázt tud oldani a folyadék, mint magasabban és magasabb nyomás mellett többet, mint alacsonyabban, így könnyen érthető, hogy a felmele­gedő pincében a magasabb hőmérsékletet átvevő bor­­i hól a fölöslegben lévő szénsav eltávozik. Ha tehát azt­­ látjuk, hogy borunk a melegebb idő beálltával nyugta­lankodik, megmozdul, nem kell mindjárt erjedésre gon­dolni. Emelkedő hőmérsékletű pincében vagy alacso­nyabb légnyomás mellett ne fejtsünk, mert a szénsav eltávozása folytán borunk mozgásba jön, felkavarodik S nem lesz fényes és tiszta. A borok derítésénél ugyan­­ csak figyelemmel kell lenni erre a körülményre s ilyen­­ mozgásban levő bort ne derítsünk, mert a derítési csa­­­padék nem ülepszik le. Várjuk meg, míg a bor meg­­­nyugszik. 1 . 3. Utóerjedés. A zajos erjedés befejeztével, ami jelen­­­tékeny melegfejlődéssel igen rövid idő alatt játszódik­­ le, a korban még csekély, 100 cm 3­ kint kb. 0'4—0'5 gr,­­ de néha 1—2 gr cukor is marad. Ez a cukormaradék az­­ utóerjedés folyamán tökéletesen ki szokott erjedni. Az­­­ utóerjedés rendesen közvetlenül követi a zajos erjedést, csak annál lényegesen lassúbb. Ha a pince lehűlése miatt az utóerjedést nem követi közvetlenül a zajos erjedés, vagy ami már rosszabb eset, maga a zajos erjedés valamely okból megakad, akkor a pince felme­legedésénél el lehetünk rá készülve, hogy a ki nem erjedt cukor újra erjedésnek indul. Ez esetben igyekez­zünk a bor erjedését megkönnyíteni, mert az ilyen 1—2 százalékot tartalmazó bor mindig kellemetlen. Megköny­nyíthetjük az erjedést olyan módon, hogy a bort nyíl­tan átfejtjük, amikor is a szénsav egy része eltávozik s a bor oxigént vesz fel. A szénsav kismértékben aka­dályozza az erjedést, az oxigén ezzel szemben elősegíti azt. 4. Ez utolsó pontban röviden megemlékezem azon két borbetegségről, amelyek fellépésének egyik tényezője a­­ felmelegedett pincelevegő. Ezek a virágosodás és az­­ ecetesedés.

Next