Bőripari Dolgozó, 1952 (1-12. szám)
1952-01-25 / 1. szám
Budapest, 1952 január 25 Ára 20 fillér Új győzelmekért Január 12-én a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége által összehívott gazdasági vezetők országos értekezletén Gerő hlvtárs értékelte a múlt évi munkánkat és egyben megjelölte az új tervév legdöntőbb feladatait. A mi iparunkra is jellemzőek azok az eredmények és azok a hiányosságok is, melyeket Gerő elvtárs felsorolt. Éves tervünket, úgy a bőr-, mint a cipőiparban túlteljesítettük és a szocialista munkaverseny is komoly eredményeket hozott. Több, mint 11.000 dolgozó rendelkezik egyéni versenyszerződéssel és 624 brigádunk küzd a legjobb brigád címéért. A Gazda-mozgalom több, mint 2000 újítása is arról beszél, hogy a szocialista munkaverseny egyre mélyebb tömegmozgalommá válik. Sokat javítottunk gyártmányaink minőségén is, melyet joggal kifogásolt a vásárlóközönség az év folyamán. A fejlődő munkamódszerátadás és helyesebb műszaki szervezés eredményeképpen ma már arról is beszámolhatunk, hogy egy év alatt a 100 százalék alatt teljesítő dolgozók száma csaknem felére csökkent. Ezek mellett a nagyjelentőségű eredmények mellett azonban úgy, ahogy Gerő elvtárs rámutatott, jelentkeznek hiányosságok is. Az elmúlt évi tapasztalatokat ismerjük. Tudjuk, hogy milyen súlyos károkat okoztak népgazdaságunknak azok az üzemek, amelyek évvégi rohammunkával, túlórák ezreivel teljesítették terveiket, túllépve persze minden esetben a béralapot. , , Bár az év elején központi feladat volt a tervek óráról órára, napról napra való teljesítése, üzemeinkben január 2-án a vezetők, a dolgozók erre ünnepélyes ígéretet is tettek. Ezzel szemben mi az igazság? Az, hogy az első 10 nap kötelező 30.8 százalékos tervteljesítése helyett az Újpesti Cipőgyár 25.2 százalékos, a Déma 23.7, a Táncsics Cipőgyár 197, a Tatai Cipőgyár 10.6 százalékos eredménnyel »büszkélkedhet«. Mi lehet ennek az oka? Az Újpesti Cipőgyárban az, hogy ész nélküli órázás folyt 1951. utolsó heteiben, »durchmarsokat« csináltak a dolgozók és most mindenki úgy érzi, hogy feladatait elvégezte, lehet egy jó nagyot pihenni. Kb. ez a helyzet a másik három cipőgyárban is. De szembetűnő az is, hogy éppen ezekben a már első 10 napban lemaradó üzemekben van a legtöbb baj a munkavédelemmel, legkevésbbé törődnek a dolgozók egészségével. Rákosi elvtárs ezzel kapcsolatban így tanít bennünket: »Felhasználom a mi gazdasági vezetőink ez aktíváját arra, hogy nyomatékosan felhívjam a figyelmüket, itt is el vagyunk maradva ... meg kell javítanunk a balesetelhárítás, a munkavédelem minden ágát.« A fent említett 4—5 üzem dolgozói sokat tudnának arról be- szélni, vájjon a gazdasági és mozgalmi vezetők szemük előtt tartják-e Rákosi elvtárs tanítását. A rosszul fűtött, illetve fűtetlen és évek óta ki nem meszelt helyi régekben nehezebben megy a munka. . „ Persze nemcsak az előzetes túlórázások és munkavédelmi hiányosságok rontják az új tervév első tervidőszakának eredményeit. Beszélni kell itt a vállalatvezetés, műszaki vezetés és ipari szervek helyes kooperációjáról is. A Tatai Cipőgyár egyik dolgozója, Mátyás Vilmos munkáslevelező felhívta a figyelmünket, hogy a gyár export programmját négy ízben változtatták meg borjúboxról marhaboxra, marhaboxról újra borjúboxra, stb. Ez komoly termelés-kiesést okozott, s mindez azért, mert az üzemi vezetők az ipari szervek megkerülésével, a szervekkel egyezi kereskedelmi szervekkel egyeztek meg. Hogyan küszöbölhetjük ki az új tervévben ezeket a már kezdetben jelentkező hibákat? úgy hogy szilárdabb állami fegyelmet , bér- és tervfegyelmet valósítunk meg és ehhez a mozgalmi szervek segítségét kérjük. Ez jó esetben nem történik meg. Nem hajtják végre üzemeinkben a minisztertanács rendeletét, amel előírja új normák bevezetését a új gyártási feltételek mellett A Herkules Cipőgyárban pl. vállalatvezető elvtársnak komolyondot okozott az, ha kézi kalapálásról áttérnek a gépi kalapálásra, akkor elvehet-e a kéz kalapálás normaidejéből. De előfordult a másik véglet is, ám a Bőrkonfekcióban és a Börte Cipőgyárban történt, hogy a mozgalmi szerveket kész helyzetek állították, mert egyszer csak a műhely falain megjelentek az új normák. Milyen segítségre számíthatunk mindezen hibák felszámolásánál? Elsősorban arra a határtalan lelkesedésre, mely megmutatkozik népünk szeretett vezérének Rákosi evtársnak 60-ik születésnapja tiszteletére szervezett munkaverseny-szakasz kiszélesítésében. A Táncsics Bőrgyárban napok alatt több mint 400-an tették meg vállalásukat, a fegyelem megszilárdítására, a minőség javítására, önköltségcsökkentésre. Tudósítónk, Horváth József jelenti, hogy a Bonyhádi Cipőgyár 23 sztahanovistája vállalja a 100 százalékon alul teljesítődolgozóknak megsegítését. A felajánlások mellett egyre erősebben jelentkezik a dolgozók forradalmi kritikája és önkritikája. A Tisza Cipőgyárban Csik Rozália szaktársnő élesen bírálta az üzemi bizottságot, azért, hogy a bizalmiakkal ne öt perc alatt akarják feladataikat ismertetni, mert akkor nem tudják a szocialista munkaverseny sikerét elősegíteni. A Herkules Cipőgyárban pedig Szabó Gyuláné szaktársnő dolgozótársait bírálta, akiknek csak egyharmada jelent meg a tüzöde termelési értekezletén. Biztató jelek ezek. Azt mutatják, hogy a bőripari dolgozók is forró lelkesedéssel készülnek Rákosi elvtárs születésnapjára. Azt jelenti, hogy ez a versenyszakasz elősegíti hibáink felszámolását. Persze ehhez sok mindent meg kell javítani. Meg kell javítani a vezetés színvonalát, a vállalatok igazgatói támaszkodjanak a mozgalmi szervekre, csak így lehet felszínre hozni, elősegíteni a dolgozók újabb és újabb kezdeményezéseit. Segítsük elő, hogy a bőripar dolgozói úgy ünnepeljék Rákosi elvtárs születésnapját — hogy az a legszebb ajándék legyen számára —, a tervek részleteiben és napról napra való rendszeres teljesítésével, túlteljesítésével. Nagy Pál, a bér- és termelési osztály vezetője Üdvözöljük a ttri Minisztertanács vándor zászlajáért folyó versenyben a könnyűipar harmadik legjobb üzemét, a Táncsics Bőrgyár dolgozóit A minisztertanács vándorzászlajáért folyó versenyben az 1951. évi eredmények alapján az egész könnyűiparban, a Szegedi Textilművek első, a Budapesti Porcellángyár második, a Táncsics Bőrgyár harmadik helyre került. Nagy dcsőség a 111. helyezés elérése, melyért dicséretet érdemelnek az üzem dogozói, de 20.000 Ft pénzjutalmat is kap az üzem, amelyből nemcsak a legjobbak, de az összes dolgozók is részesednek, kultúrotthon, vagy egyébb szociális létesítmény formájában. A bőriparban a Táncsics Bőrgyár után az Újpesti Bőrgyár és a Bőrkonfekció zárkózott fel. A cipőgyárak közül a Duna, a Szigetvári és az Ifjúsági Cipőgyár az első három helyezett. Január 19-én, mikor a sajtó közölte az eredményeket a Táncsics Bőrgyár dolgozói nagy örömmel tárgyalták az eseményt Ünnep volt ez a nap. A dolgozók arcáról sugárzott a boldogság és lelkesedés, mert valamennyien átérezték. Az elvtársak elgondolkoztak a kérdésen s először Harmath elvtársnő a vállalatvezető szólalt meg. »Amint most is láthatják az elvtársak — rendszeresen tartunk háromszög értekezletet. A feladatok megtárgyalása után, mindenki megkapja a maga részét. A feladatokat megbeszélem a műszakiakkal, s ők javaslataikkal, észrevételeikkel segítenek. Naponta figyelemmel kísérjük a fontosabb termelési mutatókat és ha valahol visszaesés mutatkozik hogy az eredmény az egész gyár kollektívájának munkájából jött létre. A vállalatvezetői irodában éppen együtt volt a »háromszög«, mikor beléptünk. Megkérdeztük az elvtársakat, azonnal a háromszög elé hívjuk azokat, akik a visszaesésért felelőssé tehetők és megbeszéljük a hiba kiküszöbölésének módját. Kőszegi Béla elvtárs a Táncsics Bőrgyár pártbizottságának titkára, most helyeslően bólint és közbeszól: »A pártvezetőség valamennyi ülésén, — bármilyen napirendről volt is szó — igyekeztünk azt öszszekapcsolni a termelés kérdéseivel. Nap közben az üzemrészeket járjuk és az ott észlelt hiányosságokra azonnal felhívjuk a vállalatvezető elvtársnő és az OB figyelmét.« A munkaidőt tökéletesen kihasználjuk. A mi műszakunkban ismeretlen későn jövő, vagy igazolatlan mulasztó. Nagy segítségünkre van az is, hogy a terveket egyénekre felbontották. De nagymértékben hozzájárul eredményeinkhez, hogy az ifi-műszak valamennyi dolgozóját több munkakörre is betanították műszaki vezetőink és sztahanovistáink, így az esetleges hiányzókat azonnal pótolni tudjuk saját dolgozóink közül és nincs fennakadás. Én pl. négy munkahelyen tudok dolgozni: spriccelek, vasalok, barkárok, stuccolok, átlag 120 százalékos a teljesítményem. Rákosi elvtárs születésnapjának tiszteletére célul tűztük ki, hogy sztahanovista műszakká fejlődünk. Valamennyien vállaltuk, hogy még több munkakörre kiképezzük magunkat. Én pl. szeretném megtanulni még az üveglapos szárítást, a gépfényezést, a kézitaszítást és az öttáblás gépen való taszítást is.« A talpműhelyben Szikora László sztahanovista művezető szaktárssal találkozunk. Mosolyogva mondja: »Valóban szép eredményeket értünk el az 1951-es évben. Meg kell azonban mondanunk őszintén, hogy még szép számmal akadnak hibák. Egyik legnagyobb hiba pl. a műszakiak munkájánál az, hogy a közel száz sztahanovistánk közül alig 25-nek van jelvénye, s ennek az az oka, hogy a műszakiak elhanyagolták a sztahanovisták patronálását.« hogyan érték el az eredményt? Hogyan segíti az üzemi bizottság a feladatok megoldását? Erre az OB elnöke, Storcz elvtárs adja meg a választ: »Munkaidőm legnagyobb részét az üzemrészekben töltöm, így a dolgozók termelési és egyéb problémáit jobban megismerem és többet segíthetek azok megoldásában. Az üzemi bizottság hetenként rendszeresen megtárgyalja a soron következő feladatokat és értékeli az elvégzett munkát. Ha az OB a termelésben hiányosságot észlel, azonnal közli a vállalatvezetőséggel, hogy a legközelebbi művezetői értekezleten a műszakiak arról tudomást szerezzenek.« Harmathné elvtársnő itt közbeszól: »Az eredményeink elérésében oroszlánrészük van a művezetőknek, akik részt vesznek a versenyvállalások szervezésében, biztosítják a vállalások teljesítésének előfeltételeit és komoly segítséget adnak az eredmények értékelésénél is, különösen Szikora László a talpgyár műszaki vezetője, Porgányi Péter, a drómos üzemrész vezetője, Schmidt Károly és Malovecz Gyula művezetők.« Ismét Stolcz elvtárs veszi át a szót: »Az üzemi bizottság a fontos termelési kérdéseket összbizalmi értekezleten is megtárgyalja a bizalmiak a feladatok megoldására mozgósítják a dolgozókat. Miután a háromszög munkáját megismertük, szétnéztünk az üzem-Amint Szikora szaktárstól elbúcsúzunk szembe jön velünk Varga Károly az üzem bér- és termelési bizottságának elnöke. Varga elvtárs büszkén elmeséli,hogy a dolgozók máris gondoskodnak arról, hogy az eredmények tartósak legyenek. Január 10-én négy sztahanovista kereste fel az üzemi bizottságot azzal, hogy Rákosi elvtárs születésnapja tiszteletére a már teljesített régebbi versenyvállalásukat meg akarják újítani Ezek a szaktársak a hangosbeszélőn keresztül közölték az üzem dolgozóival is új vállalásaikat. Erre már jan. 12-ig 200 dolgozó tett új vállalást, 18-ig pedig 850 dolgozónak volt összesen megújított versenyvállalása. Ez a szám hatalmasat ugrott amikor a dolgozók tudomást szereztek arról, hogy üzemünk a könnyűiparban a harmadik helyezést érte el a minisztertanács vándorzászlajáért folyó versenyben. Az új vállalást tevők száma eddig 472-re emelkedett, a versenyvállalásoknál komoly segítséget adtak műszakjaink és bizalmaink. Még hozzáteszik, hogy legfontosabb feladatnak tekinti az aktíva hálózat segítségével a Rőder- és Deákmozgalom kiszélesítését. Ez utóbbi két mozgalom terén már vannak eredmények. 38 sztahanovista tett vállalást a 100 százalékon alul, vagy sztahanovista szint alatt teljesítő dolgozótársa segítésére. A Deák-mozgalomba már valamennyi művezető bekapcsolódott, s ennek eredménye már tapasztalható. Pl. decemberben a későn jövők száma 8, az igazolatlan mulasztók száma 39 fő volt dekádonként, s ez január első két dekádjában 2, illetve 10 főre csökkent. Abban a reményben búcsúzunk a Táncsics Bőrgyár dolgozóitól, hogy eredményeiket a Rákosi elvtárs születésnapja tiszteletére tett vállalásaik teljesítésével tovább növelik, hogy a tervek részletes teljesítésével segítik továbbra is ötéves tervünk megvalósítását Szászi József ben is. Az üzem eredménye felett érzett öröm és büszkeség fokozta a munkaverseny lendületét. Kovács Erzsébet, az ifi-műszak hidraulikus préselője, arra a kérdésünkre, hogy minek tulajdonítja az eredményt, ezt mondja: Rákosi elvtárs születésnapja tiszteletére 1. szám Bőripari Dolgozók: A termelési tervek állandó teljesítésével a munkafegyelem megjavításával készüljetek Rákosi elvtárs 60-ik születésnapjára