Bőripari Dolgozó, 1964 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
Új esztendő—új profil a Pannónia II-es telepén Az idén mindenki lép egyet előre — így jár a szóbeszéd a Csepeli Szőrmekonfekcióban. Mennyi ebben az igazság? — ezt tudakoltuk Gerzanics Józzseftől, a gyár igazgatójától. — Ha nem is mindenki, de igaz, hogy sokan valóban lépnek egyet a szakmai tudás ranglétráján. Az ez évi tervünk ugyanis olyan feladatok elé állít valamennyiünket, amelyet csak úgy oldhatunk meg eredményesen, ha átszervezzük az üzemet, továbbképezzük a szakmunkások többségét Ebben az esztendőben a tervek alapján, a tavalyinál négyszer több perzsa- és nerckabátot készítünk. Ennek a tervnek a teljesítését az is elősegíti, hogy egyesült a három gyáregység — Csepel, Újpest és Szeged — és Szegedre átadhattuk a sapkagyártást. Műhelyeink átépítését, a munka átcsoportosítását már tavaly, a harmadik negyedévben megkezdtük és arra törekszünk, hogy idén áprilisig befejezzük. Ezt a határidőt jelöltük ki a szakmunkások továbbképzésének befejezésére is. A gyár legjobb szakemberei vállalták azt a feladatot, hogy gondoskodnak a nemes szőrmegyártás tudnivalóinak elsajátíttatásáról. Többen már is az új munkaterületen dolgoznak, de még jó néhányan akadnak, akik később kerülnek új beosztásukba. Ez az új beosztás természetesen a perzsa- és a nercgyártás, amelyet panofixkészítők és szabászok tanultak és tanulnak meg. Bővülő profilunkat nemcsak a régi szakmunkásokra alapozzuk, hanem a fiatal, nálunk tanult és tanuló munkásokra is. Már most van néhány olyan fiatal szakmunkásunk, aki tavaly, illetve tavalyelőtt végzett és jelenleg a nemesszőrmegyártásban dolgozik — mondhatni, igen jól. A következő években egyre nagyobb részt szentelünk a tananyagban és a szakmai gyakorlati oktatásban a nemesszőrmegyártásnak. Jókor igyekszünk megalapozni az új profil fejlesztését — mindenekelőtt szakemberutánpótlással. Azt hiszem, ezzel nem is lesz baj, mert most például 78 I., II. és III. éves tanulónk van. S hogy korszerű, új gépekkel ellátott műhelyek is legyenek, az exportfejlesztési alapból körülbelül 800 000 forintot fordítunk beruházásra. Új vertikális műhelyt létesítünk a célnak legmegfelelőbb világítással, gépekkel. Ezt is ugyancsak április 1-én adjuk át rendeltetésének. — A nálunk történő nemesszőrme-gyártásnak nagy örömünkre már olyan híre — s talán azt is mondhatnám, hírneve — van, hogy újabb vásárlók jelentkeztek erre az esztendőre. Svédország, Németország és Svájc az új vevő. Az egyik svéd szakember megnézett egy nerckabátot, s megállapította, hogy angol rendszerben készítettük, de már sokkal szebb, jobb kidolgozásban, mint a külföldi. Azt mondta: ha tartani, esetleg fejleszteni tudjuk ezt a nívót, Európában hamarosan nem lesz konkurenciánk. Hát ennek szellemében láttunk az 1964. évi terv megvalósításához, s ez zömmel most már a nemesszőrme-gyártás köré csoportosul. A nagy feladat megoldásában tevékenyen részt vállalt a gyár szakszervezeti bizottsága is. A gyár műszaki fejlesztési tervéhez kapcsolódva, a szakszervezeti bizottság szintén készített egy fejlesztési tervet, amelyben kidolgozta: hol és milyen módszerekkel segíti a gyár tervét. Egész évre szólóan például a munkaverseny felülvizsgálatát, s azt, hogyan lehetne ösztönzőbbé tenni ezeket a versenyeket. Ebből a tervből nem maradt ki a gazdaságosság és a minőség javításának gondolata sem. Emellett már szervezik a szakszervezeti aktívák a „hibamentes munka” mozgalmat. Ezt megelőzően a szakszervezeti aktívák egyéni és csoportos megbeszélésen ismertették a gyár dolgozóival az új esztendei tervet, az azzal kapcsolatos tennivalókat, s megmagyarázták ennek a fontosságát is. — Molnár Károllyal, a szakszervezeti titkárral jó együtt dolgozni, mert maga is szakember — mondja az igazgató. Segítsége és az egész aktívahálózat segítsége — éppen ezért — olyan, hogy valóban előnyös, gazdasági és műszaki szempontból egyaránt hasznos. A szabászműhelybeli szocialista brigád például , a szakszervezet patronálása eredményeként is, nagyszerű munkát végeztek a hagyományos és a panofixüzemben, így könnyebb lesz ez az esztendő, az átalakulás, amelyet az 1964. évi terv követel. T. I. Cereszki Pál brigádvezető átadja módszerét Gánczogi srácói kiwi utódai Ha a saruk, topánkák, cipők készítőiről hallok ▼agy olvasok, valahogy mindig József Attila Csoszogi bácsija rémlik fel előttem. Az elbeszélés egyik legkedvesebb olvasmányaim közé tartozik a jóságos Cipész bácsi miatt, meg a maga igazságáért feleselgető kis lurkó miatt is. Szívbemarkoló a költő és Csoszogi bácsi kora. Árasztja a csirizes, feslett cipőtalpú világot. A »suszter* világát. Mert ez volt a titulus, a rang a szakmabélinek: suszter. Azzal riasztották a gyereket a szülők: »ha nem tanulsz, elmegy majd suszterinasnak. Lenézett, alantas szakma volt ez a fényesen ragyogó kamáslis lakkcipők világában. Csak ott volt becsülete, ahol ünnepnapokon is mások által elnyúzott, megfakult, fejelt, vagy sarkalt cipő került a lábra. Csoszogi bácsi, amikor a kevésből többet adott vissza, jól tudta mindezt. Nemcsak ott voltak szűkében az örömnek, ahol nem tellett, de nála is. Csoszogi bácsit, a lakkcipőt, egy rövid híradás juttatta emlékezetembe, amit Martfűről olvastam. Látszólag nem sokat mond, érdektelenül át is siklottam rajta és csak később olvastam el figyelmesebben. A hír lényege: a martfűi Tisza Cipőgyárban közvélemény kutató lapokat bocsátottak ki az ott dolgozó kétezer asszony között, hogy számot adjanak anyagi helyzetükről, házkörüli problémáikról. A kérdőívekre írt válaszok tanulsága: az asszonyok több mint 50 százaléka gépesített háztartással — mosógéppel, porszívóval, televízióval, rádióval, villanyvasalóval — rendelkezik. Alig néhány esztendő múlt el Csoszogi bácsi világától, s már gépesített háztartásokról adhat hírt a krónikás. Mosógép ott, ahol tán még ingre, cipőre sem tellett. S több mint 50 százaléknál... Sokat mondó szám. Még a problémák, a gondok is azok. Mert mire panaszkodtak az asszonyok? Arra, hogy korszerűtlen a telep üzlethálózata, kevés az élelmiszerbolt — és hogy az ünnepeket idézzük — játékokért a városba kell menni. Sokszor mondjuk és írjuk ezt a frázisként ható mondatot: megváltozott az életünk. S természetesnek tűnik a takarékbetét, a televízió, a rádió, a porszívó, a gépesített háztartás, s hibának — a kevés élelmiszerbolt, az utazás a gyereknek szánt játékokért. Jó dolog, hogy ma már ez a természetes! —r. dr. Szakszervezetünk és a Könnyűipari Minisztérium közös fentívása aunkaverseny szervezésére, az 1964. évi tervek teljesítésére Szakszervezetünk Központi Vezetősége legutóbbi ülésén Horváth Gyula miniszterhelyettes beszámolója alapján elemezte az 1963. évi tervek teljesítését, a következő év előkészületeit és meghatározta a legfontosabb tennivalókat. Szakszervezetünk a Minisztériummal egyetértésben felhívással fordul ,a bőr, cipő,szőrme- és konfekcióipar öszszes dolgozóihoz: kövessenek el mindent, hogy már az év első napjaitól kezdve egyenletesen és tervszerűen teljesítsék a kirótt feladatokat. A korábbi évekkel ellentétben az éves terveket már a múlt év utolsó napjaiban kézhez kapták a vállalatok s ilymódon széles körben tanácskozhatnak azok végrehajtásáról a dolgozókkal. Legfontosabb tennivalók vállalatonként. Bőripari Vállalat: szükséges a termelés, mintegy 6,4%-os növelése a cipőipar exportjának figyelembevételével, valamint a termelékenység 4,5%-os fokozása. Fontos a felsőbőr és a bélésbőr termelésének üzemszerű biztosítása és a feldolgozó iparágak folyamatos anyagellátása, valamint a sima marhabox maximális előállítása. Alföldi Cipőgyár: a termelés mennyisége 17%- kal, a külkereskedelmi kiszállítás 18,5%-kal, a belkereskedelmi kiszállítás 25%-kal, a termelékenység pedig 2°/%-kal növekedjék. Mindezt az Intézkedési tervekben foglaltak végrehajtásával és a profilírozás előnyeivel lehet biztosítani. Minőségi Cipőipari Vállalat: a külkereskedelmi kiszállítás 22%-kal, a belkereskedelmi pedig 18%-kal, a termelékenység 5%-kal növekedjék. Itt is elsősorban a profilírozásra kell a nagy gondot fordítani, valamint a gyártás-előkészítés és a munkairányítás jobb megszervezésére. Pannónia Szőrmekikészítő és Feldolgozó Vállalat: a termelés 5,3%-kal, az export 4,2%-kal növekszik. Törekedni kell arra, hogy a gyáregységek között véglegesen kialakítsák a profilokat, s ily módon az exporttermékek minőségeinek további javításával főleg a nyugati piacokat bővíteni. Duna Cipőgyár: a termelékenység 4%-os növelése, valamint a kül- és belkereskedelmi kiszállítások 4%, ill. 7%-os fokozása komoly feladat. Törekedni kell az anyaggazdálkodás megszervezésével a fajlagos anyagfelhasználás csökkentésére és az állóórák leszorítására, valamint az export biztonsági tartalék betartására. , Tisza Cipőgyár: a termelékenység növelése itt is megközelíti az 5%-ot. Ezt azonban a futószalagok leterhelési vizsgálatával segíthetik elő. Ebben az évben meg kell szervezniük a nagy igénybevételnek kitett lábbelik nagyüzemi gyártását Bonyhádi Cipőgyár: a külkereskedelmi kiszállítás 21,3%-kal, a termelékenység 3,5%-kal növekszik. Feladatuk a goyser technológia további könnyítése. Szombathelyi Cipőgyár: a külkereskedelmi kiszállítás meghaladja a 40%-ot, a termelékenység pontosan 5%-kal növekszik. Törekedniük, kell a gyermekcipők garanciavállalásai mutatóinak kidolgozására és előregyártott alacsonysarkú női szandálok készítésére. Pécsi Kesztyűgyár: Az exporttervük több mint 1© %-kal növekszik és ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha a siklósi telepen fokozzák a termelékenységet. Bőrkonfekciónálts az exportjuk növekedése meghaladja a 16%-ot, a termelékenység pedig naturális mutatókban a 8%-ot. A gépesítés fokozásával csökkenthetik a kézimunkák arányát, s így a termelékenység nagymértékben növekedhet. A szakszervezet és a Könnyűipari Minisztérium bízik abban, hogy a vállalatok dolgozói segítik a legfontosabb célkitűzések végrehajtását. Tutzó László s. k. mb. főtitkár Horváth Gyula s. k. miniszterhelyettes Felelősséget vállalnak a minőségért így látja az új évet az szb. titkár Az új esztendő küszöbén kerestük fel Farkas Józsefné szbtitkárt a Minőségi Cipőipari Vállalat szegedi gyárában. Milyen terveket készítettek az 1964-es esztendőre, s hogyan láttak munkához? — Január 1-től megszűnt a gyárban a minőségi ellenőrző állomás helyi megbízottjának ténykedése. Korábban a MERT kiküldötte döntötte el, hogy készítményeink megütik-e az előírt minőségi követelményeket, vagy sem. Gyakran megesett: a felülbírálás nemhogy segítette volna munkánkat, inkább akadályt jelentett. A kifogásolt gyártmányaink visszavetésével ugyanis nem minden esetben értettünk egyet. Legutóbb is döntőbizottsági tárgyaláson a külkereskedelmi szakértők véleménye alapján tudtuk csak kiharcolni igazunkat. Egyszóval, az egyszemélyi minőségi átvétel már a múlté. S mint ahogy mondottam, az év első napján már saját felelősséggel adjuk át a megrendelőknek cipőkészítményeinket. Magunk vállalunk felelősséget, hogy jó munkát végzünk, minőségileg kifogástalan gyártmányok hagyják el az üzemet — mondotta az szb-titkár. A továbbiakban arról beszélt Farkas Józsefné, hogy az „önkéntes” minőségi munkavállalás megszervezését előzetesen hosszas tanácskozás vezette be. A gyár vezetői és a szakszervezeti bizottság összehívta a szocialista brigádvezetőket, valamint bizalmiakat és közösen megtárgyalták, hogyan lehetne minőségileg kifogástalan termékeket gyártani. — A mi gyáregységünk kollektívája olyan, hogy bármilyen feladatot bízunk a dolgozókra, azok a legnagyobb tudásukkal igyekeznek helytállni. Biztosra veszem azt, hogy az új minőségi átvételi rendszer a jövőben feltétlenül öregbíteni fogja a gyár eddigi jó hírnevét. Nem lesz panasz a munkánkra. A jövőben is érvényben maraduak majd a minőségi premizálás, valamint a célprémiumok odaítélésének feltételei. A minőségi prémium igazságosabb elosztása érdekében nagyban javítani fogják a MEO munkáját. Ugyanis ez idáig gyakran megesett, hogy a hibás munkadarab „gazdáját nehéz volt megtalálni az üzemben. Ilyenkor az egész kollektívát sújtották prémiumcsökkentéssel. Az új esztendőben olyan ellenőrzési rendszert honosítanak meg, amely lehetővé teszi a hiba elkövetőjének gyors felkutatását, valamint a prémiumösszeg helyes odaítélését. A vállalatvezetőség a célprémiummal is arra kívánja ösztönözni az üzemrészek közösségeit, hogy a jövőben minőségileg kifogástalan munkát adjanak ki kezükből. — Csupán az a baj — folytatta Farkas Józsefné —, hogy a vállalati összevonás óta lassabb lett az ügyintézés. Mire is gondolok? Például a műszaki intézkedési tervet, melyben a dolgozók javaslatai is szerepelnek, felküldtük a központba. Még mai napig sem tudunk a sorsáról. Sokkal könnyebben megoldhatnánk az új esztendő feladatait, ha időben tudnánk arról, hogy milyen célkitűzéseket kell megvalósítanunk. Összevonás előtt például már decemberben eldöntöttük, hogy a következő évben milyen feladatokra kell összpontosítanunk a figyelmünket. Mindez idén nagyban hátráltatja munkánkat. A rövid beszélgetésünk nyomán csupán néhány érdekes témát villantottunk fel a gyár életéből. Nem tértünk ki az apró részletek ismertetésére, hiszen erre az új esztendő folyamán még gyakran sor kerül majd. Reméljük, az 1964-es esztendőben is jó munkával, és gazdag sikerekkel folytatja majd további munkáját a Minőségi Cipőgyár szegedi gyáregységének kollektívája. F. J. Szakszervezetünk Elnöksége és a Bőripari Dolgozó Szerkesztősége ezúton mond köszönetet mindazoknak, akik az új év alkalmából jókívánságaikat fejezték ki.