Bőripari Dolgozó, 1969 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! XVI évfolyam 1. szám Ára 50 fillér 1969. január DOLGOZÓ A bőr- és cipőipar bíztató eredményei az új gazdasági mechanizmus első esztendejében A Szakszervezet Központi Vezetőségének megállapítása December utolsó napjaiban tanácskozott szakszervezetünk központi vezetősége. Napirenden szerepelt: 1. Tájékoztató a bőr- és cipőipar 1968. várható eredményeiről és az ez évi célkitűzéseiről. 2. Javaslat a központi vezetőség 1969. évi programjára, a bv-ülések napirendjére és az elnökség első féléves munkatervére. 3. Előterjesztés az 1969. évi költségvetés jóváhagyására. 4. Tájékoztató a két ülés között végzett munkáról, az elnökség választási irányelveiről. Az első napirendet a Könynyűipari Minisztérium képviseletében Tardos Iván terjesztette elő. Bevezetőjében megállapította, hogy az átmenet az új mechanizmus első évére általában zökkenőmentes volt és a vártnál kedvezőbben alakult, a kapacitást jól ki tudták használni. Az alapanyagellátás biztosítva volt és általában jobb volt az előbbi éveknél. A kedvező alapanyagellátás ellenére a cipőipari vállalatok felsőbőr igényeinek kielégítése nem volt mindig zavartalan, mivel a Bőripari Vállalat 1968 első háromnegyed évében mennyiség és választék tekintetében nem tudott eleget tenni a cipőipari vállalatok kívánalmainak. Az is igaz azonban, hgoy esetenként a cipőipari vállalatok felsőbőr igényei túlzottak voltak, amelyet bizonyít az, hogy 1968. utolsó negyedévben a cipőgyárak a már szerződésileg lekötött felsőbőr egy részéről is lemondtak. Gazdasági szabályozók érvényesülése A közgazdasági szabályozók általában kedvezően érvényesültek. Kedvező hatásuk elsősorban abban mutatkozott meg, hogy javult a belső piac egyensúlya, és mennyiség tekintetében kielégítő volt a kínálat. Ezzel párhuzamosan bővült a választék, de még mindig nem kielégítő mértékben. A kedvezőtlen jelenségek között első helyen kell megemlíteni, hogy nem javult a kívánalmaknak megfelelően a termékek minősége és a választék. Ugyanakkor nőttek a vállalati készletek. A belkereskedelemnek szállított árukból alakult készlet sem felel meg összetételében a fogyasztó igényeknek. A termelékenységet értékre vetítve, a bőriparágban 97%-ra csökkent, a cipőiparban pedig 100% körül alakult. Az 1968. év gazdasági értékelése még nincs lezárva, de az előzetes számítások alapján is biztatók az eredmények. A bőriparban az igényeknek megfelelően a keményáru-termelés csökkent, ugyanakkor a puha bőr tekintetében lényegesen túlhaladta az előirányzott szintet. Jó eredmények A Panónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció V. 103,7%ra, a Pécsi Kesztyűgyár várhatóan 103,1%-ban teljesíti 1968. évi termelési programját. A cipőipar a tervezett 24,5 millió pár előirányzatát várhatóan f0lfiQ/o-ra teljesíti. A cipőipar helytállását tanúsítja, hogy a baráti exportot 100%ra teljesítette és némi lemaradás a tőkés exportnál volt tapasztalható. Viszont tény, hogy tőkés export vonalon rendkívül jól dolgozott a Minőségi Cipőgyár kollektívája, amely az előirányzatot megduplázta. Ugyanakkor a Tisza, a Szombathely és az Alföldi Cipőgyár az előirányzatát nem tudta teljesíteni. A bőr- és cipőipari vállalatok 1968. évi tényleges nyeresége (eredménye) várhatóan magasabb lesz a tervezettnél. A többletnyereség elérésében általában kifejeződik az, hogy a vállalatok vezetői eredményesen alkalmazták az 1968. január 1-én érvénybe lépett közgazdasági szabályozókat. A nyereség tömegének növekedését befolyásolta a termelés mennyiségének növekedése, az anyag és költségek csökkenése, választékbővülés, minőségalakulás, helyenként az árképzési elvekben lévő lazaság. A tervezettnél nagyobb vállalati eredmény természetesen magasabb részesedési, illetve fejlesztési alapot fog eredményezni. Az előzetes számítások alapján az egyes bőr- és cipőipari vállalatok teljes részesedési alapja napokban kifejezve az alábbiak szerint várhat: Tisza Cipőgyár 50 nap, Duna Cipőgyár 30 nap, Szombathelyi Cipőgyár 40 nap, Minőségi Cipőgyár 59 nap, Alföldi Cipőgyár 47 nap, Bonyhádi Cipőgyár 48 nap, Bőripari Vállalat 47 nap, Bőrkonfekció 52 nap, Pécsi Kesztyűgyár 35 nap, Pannónia Szőrmeárugyár 31 nap, Bőrellátó V. 46 nap. A táblázatban közölt részesedési alap csak becsült vállalati átlag, és magában foglalja a „teljes felhasználható részesedési alapot”. A vállalati részesedési alap tényleges, illetve végleges alakulását befolyásolja a vállalat utolsó negyedévi tevékenységének eredménye. A végleges felhasználható részesedési alapból egyszer 10%-ot be kell helyezni a részesedési alap tartalék alapjába, továbbá levonásba kerülnek az évközben történt kifizetések: — a bázis-bérszínvonalon felüli összeg, — a nem bérköltséget terhelő prémiumok és újítási díjak, — különböző címeken kifizetett jutalmak, — tanulmányi ösztöndíjak, stb. • Tehát a fenti felhasználások levonása után alakul ki a dolgozók részére kifizethető „évvégi részesedési alap”. Amely a kollektív szerződésben lévő szabályozás alapján kerül kifizetésre. Pl.: figyelembe veszik a munkában töltött idő arányát, az egyes gyáregységek eredményeit, stb. A kollektív szerződésben levő „kifizetési szabályozás” tehát az egyes személyek „évvégi részesedését” növeli, illetve csökkenti. Az 1969. évi célkitűzések A népgazdasági terv 1969. évi fő mutatói általában megegyeznek a múlt évi fejlődés ütemével. A mi iparágainkban viszont az átlagosnál alacsonyabb lesz a termelés növekedésének üteme, mivel a szükségtelenül létrejött, felesleges készleteket a jövőben lejjebb kell szorítani. Ennek következtében a cipőipar 1969. évi mennyiségi termelése alatta marad az 1968. évi várhatónak. Ezzel szemben a kesztyű-, szőrme-, valamint a bőrdíszműtermelésben növekedés várható. A bőr-, és cipőipari vállalatok első tervelképzelései már a korábbi hónapokban elkészültek, elsősorban a termelés mennyiségére vonatkozóan. Ezek a tervek a termelés növelését és a kapacitások maximális kihasználását tartalmazták. A műszaki fejlesztési tervek, önköltségcsökkentési tervfejezetek azonban még csak kezdeti stádiumban vannak. Hátráltatta a tervezési munkát az a körülmény, hogy 1969-ben új bőripari és cipőipari termelői árak lesznek. Most a vállalatok vezetői átdolgozzák az 1969. évi menynyiségi tervelképzeléseiket. A vállalati információk szerint az állami cipőipar a minisztériumtól kapott cipő-igényszámok birtokában az 1968. évi szinten körül alakította ki termelési számaikat. De ezek csak akkor realizálhatók, ha a vállalati tervek nagymértékben fokozzák a tőkés exportot és a bérmunkát. Kedvező jelnek tekinthető az, hogy a vállalati tervjavaslatok szerint 14%-kal több tőkés export lebonyolítását tervezik, mint az 1968. évi várható mennyiség. A Pannónia és a Kesztyűgyár kapacitásának kihasználása 1969-re maximálisan biztosított, sőt az esetleg keletkező újabb kapacitásokat is ki lehet tölteni. A fejlődés fő vonala a tőkés export növelése. Különösen dicséretes munkát végzett a Pannónia, melynek teljesen kész az 1969. évi tervjavaslata és annak minden részterve. Kb. 10—12%kal tervezi növelni termelését és ezen belül 18%-kal a tőkés exportját. A műszaki fejlesztési terve rendkívül részletes és fontos műszaki feladatok megoldását tartalmazza, azok gazdasági kihatásainak kidolgozásával együtt. Önköltségi tervelképzelései szerint 1,2%kal akarja csökkenteni termelési költségeit (Folytatása a 2. oldalon) Javában tartanak a bizalmi választások MINT MÁR KORÁBBAN HÍRT ADTUNK RÓLA, az első negyedévben sor kerül az alapszervezetek újraválasztására. Január hónapban a bizalmiakat választják újra, s aztán következnek a műhelybizottságok, a szakszervezeti bizottságok és a szakszervezeti tanácsok. A választás mindig nagy felelősséget ró a szakszervezeti tagságra és a beszámolásra kötelezett tisztségviselőkre. A szakszervezeti munka alapjai a bizalmi csoportokban gyökereznek, és lényegében ott dől el, hogy milyen gyorsan, lelkiismeretesen tudják az aktivisták szaktársaik érdekét képviselni. A sok közül ellátogattunk a Díszműbőrgyárba és részt vettünk Korponay Lászlóné bizalmi csoportjának választási értekezletén. Korponay Lászlóné beszámolójából kitűnt, hogy a legutóbbi választások óta volt miről számot adnia. Mint elmondotta, az előző napok estéit annak szentelte, hogy vacsorafőzés után papírra vetette mindazt a sok szerteágazó tevékenységet, amit a csoport érdekében végzett. Érdemes néhány szemelvényt közreadni mások okulására. AZ ELMÚLT KÉT ÉV EGY KISSÉ MOZGALMASABB VOLT RÉSZEMRE, mint az előzőek. Ez abból fakadt, hogy a termelés felfutása következtében sok új dolgozó került műhelyünkbe. Az addig is teljes létszámú bizalmi csoport így menetközben felduzzadt. Ez bizony komoly gondot és sok munkát adott. Nagyon sok új dolgozó őszintén megnyilatkozott, amikor hozzánk került. Sokan csalódottan távoztak előző munkahelyükről, és nehezen fogták fel, hogy itt mindenki szervezett munkás. Türelmes szóval közeledtem hozzájuk, de ugyanígy tettékkk ezt a csoport tagjai is. Most elmondhatom, hogy ezek az új dolgozók valamennyien tagjai a szakszervezetnek, rendszeresen fizetik a tagdíjat és a csoportban elmaradás nincs. Ebből is láthatják a szaktársak, hogy nevelőmunkánk nem volt hiábavaló. Mindjárt az elején kell megemlítenem azt is, hogy nyolc év óta vagyok bizalmi és úgy tapasztalom, hogy a művezetők segítsége nélkül nem tudnék eredményes munkát végezni. Molnár András művezető minden alkalommal kikérte úgy az én, mint a többi bizalmi társam véleményét, ha egy-egy intézkedésről, vagy problémáról volt szó. Műhelyünkben nem történik jutalmazás, kitüntetés anélkül, hogy Molnár elvtárs meg ne kérdezné a véleményemet. Ugyanígy jár el akkor is, amikor felelősségre von, büntetni akar. FELTÉTLENÜL EL KELL MONDANOM CSOPORTOM TAGJAINAK, hogy az elmúlt két év alatt 11 dolgozótársunk részesült segélyben. Ezeket a segélyeket különböző címen utaltuk ki — haláleset, betegség stb., — és a segélyezési bizottság, valamint a szakszervezeti bizottság csak abban az esetben foglalkozott a kérésekkel, ha azt én magam aláírtam. Ugyanilyen módszerrel oldottuk meg az üdülőjegyek felosztását is. Itt talán fogyatékosságként azt említeném meg, hogy a fizikai dolgozók egy része nem szívesen él a lehetőséggel, és nem jelentkezik beutalóért. Igaz, hogy ebbe nem nyugszunk bele, mert évközben rendszeresen végigjárom a csoport tagjait és mindig elmondom személyesen, hogy hova lehet elmenni üdülni. A kritika mellett azt is megjegyezni kívánom, hogy azért szép számmal üdültek csoportom tagjai közül, vagy azok gyermekei. A gödi hétvégi üdülőt is egyre többen veszik igénybe, és ennek nagy nyilvánosságot teremtünk. Talán ezzel függ össze, hogy e miatt csoportomban nem volt nézeteltérés, veszekedés. Nemcsak a szervezeti élet kérdései, és a szaktársak ügyesbajos gondjai adtak munkát az elmúlt évek során, hanem a termelés is. Magam is gépen dolgozom és tudom mit jelent az, hogy kifogástalan minőséget gyártsunk. Az elmúlt év nálunk a minőség éve volt és ez lesz 1969-ben is. Sokat beszéltünk erről termelési tanácskozásokon és más megbeszéééseken is. Személyesen is felkerestem csoportom tagjait, hogy vigyázzunk a minőségre, mert a jó keresetet csak ezáltal tudjuk biztosítani. Elmondhatom azt is, hogy nagyon jó kapcsolat alakult ki Ágai szaktársnővel is, aki brigádunknak a vezetője. Együtt is gyakran megbeszéltük a minőségi munkával kapcsolatos teendőket, örömmel mondhatom most el, hogy nálunk a minőséggel nem is volt komolyabb baj. ÚGY GONDOLOM, HOGY ITT A TERMELÉSI KÉRDÉSNÉL EMLÍTHETEM MEG LEGINKÁBB, a munkafegyelemmel sem volt különösebb baj. Az viszont tény, hogy olykor nézeteltérés támadt egyik, vagy másik szaktársnő között. Ilyenkor együttesen, a művezető elvtárs közreműködésével igyekeztünk a nehézségeken úrrá lenni, hogy ez ne rontsa meg a kollektíva szellemét, a hangulatot és ne okozzon elő felesleges izgalmat. Emlékeznek rá a szaktársak, hogy korábban hányszor szóvá tettük a műhely megvilágításának a gondját. Először nehéznek látszott ez a kérdés, de végül is nyitott fülekre talált szavunk, és fénycső világítást vezettek be. Viszont megoldásra váró feladat továbbra is a szellőzés hiánya. Nem kell különösebben bizonygatni, hogy milyen rossz itt a levegő, és ez a termelés hatodik, hetedik órájában már kedvezőtlenül érezteti hatását a feladatnak a sürgős megoldását várjuk a gazdasági vezetéstől, és kérem a szakszervezeti bizottságot, hogy támogassa csoportunk előterjesztését, az alapos és tömör beszámolót élénk vita követte. A munkát értékelve tízen szóltak hozzá. A csoport tagjainak szavából kitűnt, hogy egyetértenek a bizalmi értékelésével, sőt személyes gondjaikkal, tapasztalataikkal kiegészítették azt. Amikor a beszámoló feletti vita lezárult ugyancsak nagy vita kerekedett. Az egyik csoport Korponay Lászlónét minden további nélkül újraválasztotta, egyhangú szavazással Azonban a másik bizalmi személye körül pró és kontra hangzottak el a vélemények. A józan mérlegelés és a sokoldalú eszmecsere végén nem az eredetileg javasolt bizalmit, hanem egy másik szaktársnőt választottak erre a tisztségre. Abranka A csoport tagjai érdeklődéssel hallgatják Korponai Lászlóné bizalmi beszámolóját