Bőripari Dolgozó, 1969 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! XVI évfolyam 1. szám Ára 50 fillér 1969. január DOLGOZÓ A bőr- és cipőipar bíztató eredményei az új gazdasági mechanizmus első esztendejében A Szakszervezet Központi Vezetőségének megállapítása December utolsó napjaiban tanácskozott szakszervezetünk központi vezetősége. Napiren­den szerep­elt: 1. Tájékoztató a bőr- és ci­pőipar 1968. várható eredmé­nyeiről és az ez évi célkitű­zéseiről. 2. Javaslat a központi veze­tőség 1969. évi programjára, a bv-ülések napirendjére és az elnökség első féléves munka­tervére. 3. Előterjesztés az 1969. évi költségvetés jóváhagyására. 4. Tájékoztató a két ülés kö­zött végzett munkáról, az el­nökség választási irányelvei­ről. Az első napirendet a Köny­­nyűipari Minisztérium képvi­seletében Tardos Iván terjesz­tette elő. Bevezetőjében meg­állapította, hogy az átmenet az új mechanizmus első évére általában zökkenőmentes volt és a vártnál kedvezőbben ala­kult, a kapacitást jól ki tud­ták használni. Az alapanyag­ellátás biztosítva volt és ál­talában jobb volt az előbbi éveknél. A kedvező alapanyagellátás ellenére a cipőipari vállalatok felsőbőr igényeinek kielégíté­se nem volt mindig zavarta­lan, mivel a Bőripari Válla­lat 1968 első háromnegyed évében mennyiség és válasz­ték tekintetében nem tudott eleget tenni a cipőipari válla­latok kívánalmainak. Az is igaz azonban, hgoy esetenként a cipőipari vállalatok felső­bőr igényei túlzottak voltak, amelyet bizonyít az, hogy 1968. utolsó negyedévben a cipőgyá­rak a már szerződésileg lekö­tött felsőbőr egy részéről is le­mondtak. Gazdasági szabályozók érvényesülése A közgazdasági szabályozók általában kedvezően érvénye­sültek. Kedvező hatásuk első­sorban abban mutatkozott meg, hogy javult a belső piac egyensúlya, és mennyiség te­kintetében kielégítő volt a kí­nálat. Ezzel párhuzamosan bő­vült a választék, de még min­dig nem kielégítő mértékben. A kedvezőtlen jelenségek között első helyen kell meg­említeni, hogy nem javult a kívánalmak­nak megfelelően a termé­kek minősége és a válasz­ték. Ugyanakkor nőttek a válla­lati készletek. A belkereske­delemnek szállított árukból alakult készlet sem felel meg összetételében a fogyasztó igé­nyeknek. A termelékenységet értékre vetítve, a bőriparág­ban 97%-ra csökkent, a ci­pőiparban pedig 100% körül alakult. Az 1968. év gazdasági ér­tékelése még nincs lezárva, de az előzetes számítások alapján is biztatók az eredmények. A bőriparban az igényeknek megfelelően a keményáru-ter­­melés csökkent, ugyanakkor a puha bőr tekintetében lénye­gesen túlhaladta az előirány­zott szintet. Jó eredmények A Panónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció V. 103,7%­­ra, a Pécsi Kesztyűgyár várha­tóan 103,1%-ban teljesíti 1968. évi termelési programját. A cipőipar a tervezett 24,5 millió pár előirányzatát vár­hatóan f0lfiQ/o-ra teljesíti. A cipőipar helytállását tanúsítja, hogy a baráti exportot 100%­­ra teljesítette és némi lema­radás a tőkés exportnál volt tapasztalható. Viszont tény, hogy tőkés export vonalon rendkívül jól dolgozott a Mi­nőségi Cipőgyár kollektívája, amely az előirányzatot meg­duplázta. Ugyanakkor a Tisza, a Szombathely és az Alföldi Cipőgyár az előirányzatát nem tudta teljesíteni. A bőr- és cipőipari vállala­tok 1968. évi tényleges nyere­sége (eredménye) várhatóan magasabb lesz a tervezettnél. A többletnyereség elérésében általában kifejeződik az, hogy a vállalatok vezetői eredmé­nyesen alkalmazták az 1968. január 1-én érvénybe lépett közgazdasági szabályozókat. A nyereség tömegének növeke­dését befolyásolta a termelés mennyiségének növekedése, az anyag és költségek csökkené­se, választékbővülés, minőség­alakulás, helyenként az ár­képzési elvekben lévő laza­ság. A tervezettnél nagyobb vál­lalati eredmény természetesen magasabb részesedési, illetve fejlesztési alapot fog eredmé­nyezni. Az előzetes számítások alap­ján az egyes bőr- és cipőipari vállalatok teljes részesedési alapja napokban kifejezve az alábbiak szerint várhat: Tisza Cipőgyár 50 nap, Duna Cipőgyár 30 nap, Szombathelyi Cipőgyár 40 nap, Minőségi Cipőgyár 59 nap, Alföldi Cipőgyár 47 nap, Bonyhádi Cipőgyár 48 nap, Bőripari Vállalat 47 nap, Bőrkonfekció 52 nap, Pécsi Kesztyűgyár 35 nap, Pannónia Szőrmeárugyár 31 nap, Bőrellátó V. 46 nap. A táblázatban közölt része­sedési alap csak becsült vál­lalati átlag, és magában fog­lalja a „teljes felhasználható részesedési alapot”. A válla­lati részesedési alap tényleges, i­lletve végleges alakulását be­folyásolja a vállalat utolsó negyedévi tevékenységének eredménye. A végleges felhasználható részesedési alapból egyszer 10%-ot be kell helyezni a ré­szesedési alap tartalék alapjá­ba, továbbá levonásba kerül­nek az évközben történt kifi­zetések: — a bázis-bérszínvonalon felüli összeg, — a nem bérköltséget ter­helő prémiumok és újítási dí­jak, — különböző címeken kifi­zetett jutalmak, — tanulmányi ösztöndíjak, stb. • Tehát a fenti felhasználások levonása után alakul ki a dol­gozók részér­e kifizethető „év­végi részesedési alap”. Amely a kollektív szerződésben lévő szabályozás alapján kerül ki­fizetésre. Pl.: figyelembe ve­szik a munkában töltött idő arányát, az egyes gyáregysé­gek eredményeit, stb. A kol­lektív szerződésben levő „kifi­zetési szabályozás” tehát az egyes személyek „évvégi ré­szesedését” növeli, illetve csökkenti. Az 1969. évi célkitűzések A népgazdasági terv 1969. évi fő mutatói általában meg­egyeznek a múlt évi fejlődés ütemével. A mi iparágainkban viszont az átlagosnál alacso­nyabb lesz a termelés növeke­désének üteme, mivel a szük­ségtelenül létrejött, felesleges készleteket a jövőben lejjebb kell szorítani. Ennek következtében a ci­pőipar 1969. évi mennyiségi termelése alatta marad az 1968. évi várhatónak. Ezzel szemben a kesztyű-, szőrme-, valamint a bőrdíszműterme­lésben növekedés várható. A bőr-, és cipőipari vállala­tok első tervelképzelései már a korábbi hónapokban elké­szültek, elsősorban a termelés mennyiségére vonatkozóan. Ezek a tervek a termelés nö­velését és a kapacitások maxi­mális kihasználását tartalmaz­ták. A műszaki fejlesztési ter­vek, önköltségcsökkentési tervfejezetek azonban még csak kezdeti stádiumban van­nak. Hátráltatta a tervezési munkát az a körülmény, hogy 1969-ben új bőripari és cipőipari termelői árak lesznek. Most a vállalatok vezetői át­dolgozzák az 1969. évi meny­­nyiségi tervelképzeléseiket. A vállalati információk szerint az állami cipőipar a miniszté­riumtól kapott cipő-igényszá­­mok birtokában­ az 1968. évi szinte­n körül alakította ki ter­melési számaikat. De ezek csak akkor realizálhatók, ha a vállalati tervek nagymér­tékben fokozzák a tőkés ex­portot és a bérmunkát. Kedvező jelnek tekinthető az, hogy a vállalati tervjavas­latok szerint 14%-kal több tő­kés export lebonyolítását ter­vezik, mint az 1968. évi vár­ható mennyiség. A Pannónia és a Kesztyűgyár kapacitásának kihasználása 1969-re maximálisan biztosí­tott, sőt az esetleg keletkező újabb kapacitásokat is ki le­het tölteni. A fejlődés fő vo­nala a tőkés export növelése. Különösen dicséretes mun­kát végzett a Pannónia, mely­nek teljesen kész az 1969. évi tervjavaslata és annak min­den részterve. Kb. 10—12%­­kal tervezi növelni termelését és ezen belül 18%-kal a tőkés exportját. A műszaki fejlesz­tési terve rendkívül részletes és fontos műszaki feladatok megoldását tartalmazza, azok gazdasági kihatásainak kidol­gozásával együtt. Önköltségi tervelképzelései szerint 1,2%­­kal akarja csökkenteni terme­lési költségeit (Folytatása a 2. oldalon) Javában tartanak a bizalmi választások MINT MÁR KORÁBBAN HÍRT ADTUNK RÓLA, az első ne­gyedévben sor kerül az alapszervezetek újraválasztására. Ja­nuár hónapban a bizalmiakat választják újra, s aztán következ­nek a műhelybizottságok, a szakszervezeti bizottságok és a szakszervezeti tanácsok. A választás mindig nagy felelősséget ró a szakszervezeti tagságra és a beszámolásra kötelezett tiszt­ségviselőkre. A szakszervezeti munka alapjai a bizalmi csopor­tokban gyökereznek, és lényegében ott dől el, hogy milyen gyorsan, lelkiismeretesen tudják az aktivisták szaktársaik ér­dekét képviselni. A sok közül ellátogattunk a Díszműbőrgyárba és részt vettünk Korponay Lászlóné bizalmi­ csoportjának vá­lasztási értekezletén. Korponay Lászlóné beszámolójából kitűnt, hogy a legutóbbi választások óta volt miről számot adnia. Mint elmondotta, az előző napok estéit annak szentelte, hogy vacsora­főzés után pa­pírra vetette mindazt a sok szerteágazó tevékenységet, amit a csoport érdekében végzett. Érdemes néhány szemelvényt közre­adni mások okulására. AZ ELMÚLT KÉT ÉV EGY KISSÉ MOZGALMASABB VOLT RÉSZEMRE, mint az előzőek. Ez abból fakadt, hogy a termelés felfutása következtében sok új dolgozó került műhe­lyünkbe. Az addig is teljes létszámú bizalmi csoport így menet­közben felduzzadt. Ez bizony komoly gondot és sok munkát adott. Nagyon sok új dolgozó őszintén megnyilatkozott, amikor hozzánk került. Sokan csalódottan távoztak előző munkahelyük­ről, és nehezen fogták fel, hogy itt mindenki szervezett mun­kás. Türelmes szóval közeledtem hozzájuk, de ugyanígy tettékkk ezt a csoport tagjai is. Most elmondhatom, hogy ezek az új dolgozók valamennyien tagjai a szakszervezetnek, rendszeresen fizetik a tagdíjat és a csoportban elmaradás nincs. Ebből is láthatják a szaktársak, hogy nevelőmunkánk nem volt hiábavaló. Mindjárt az elején kell megemlítenem azt is, hogy nyolc év óta vagyok bizalmi és úgy tapasztalom, hogy a művezetők segítsége nélkül nem tudnék eredményes munkát végezni. Molnár András művezető minden alkalommal kikérte úgy az én, mint a többi bizalmi társam véleményét, ha egy-egy intézkedésről, vagy problémáról volt szó. Műhelyünkben nem történik jutalmazás, kitüntetés anélkül, hogy Molnár elvtárs meg ne kérdezné a véleményemet. Ugyanígy jár el akkor is, amikor felelősségre von, büntetni akar. FELTÉTLENÜL EL KELL MONDANOM CSOPORTOM TAGJAINAK, hogy az elmúlt két év alatt 11 dolgozótársunk részesült segélyben. Ezeket a segélyeket különböző címen utal­tuk ki — haláleset, betegség stb., — és a segélyezési bizottság, valamint a szakszervezeti bizottság csak abban az esetben fog­lalkozott a kérésekkel, ha azt én magam aláírtam. Ugyanilyen módszerrel oldottuk meg az üdülőjegyek felosztását is. Itt ta­lán fogyatékosságként azt említeném meg, hogy a fizikai dolgo­zók egy része nem szívesen él a lehetőséggel, és nem jelentke­zik beutalóért. Igaz, hogy ebbe nem nyugszunk bele, mert év­közben rendszeresen végigjárom a csoport tagjait és mindig el­mondom személyesen, hogy hova lehet elmenni üdülni. A kri­tika mellett azt is megjegyezni kívánom, hogy azért szép szám­mal üdültek csoportom tagjai közül, vagy azok gyermekei. A gödi hétvégi üdülőt is egyre többen veszik igénybe, és ennek nagy nyilvánosságot teremtünk. Talán ezzel függ össze, hogy e miatt csoportomban nem volt nézeteltérés, veszekedés. Nemcsak a szervezeti élet kérdései, és a szaktársak ügyes­bajos gondjai adtak munkát az elmúlt évek során, hanem a termelés is. Magam is gépen dolgozom és tudom mit jelent az, hogy kifogástalan minőséget gyártsunk. Az elmúlt év nálunk a minőség éve volt és ez lesz 1969-ben is. Sokat beszéltünk erről termelési tanácskozásokon és más megbeszéééseken is. Szemé­lyesen is felkerestem csoportom tagjait, hogy vigyázzunk a mi­nőségre, mert a jó keresetet csak ezáltal tudjuk biztosítani. El­mondhatom azt is, hogy nagyon jó kapcsolat alakult ki Ágai szaktársnővel is, aki brigádunknak a vezetője. Együtt is gyak­ran megbeszéltük a minőségi munkával kapcsolatos teendőket, örömmel mondhatom most el, hogy nálunk a minőséggel nem is volt komolyabb baj. ÚGY GON­DOLOM, HOGY ITT A TERMELÉSI KÉRDÉS­NÉL EMLÍTHETEM MEG LEGINKÁBB, a munkafegyelemmel sem volt különösebb baj. Az viszont tény, hogy olykor nézetel­térés támadt egyik, vagy másik szaktársnő között. Ilyenkor együttesen, a művezető elvtárs közreműködésével igyekeztünk a nehézségeken úrrá lenni, hogy ez ne rontsa meg a kollektíva szellemét, a hangulatot és ne okozzon elő felesleges izgalmat. Emlékeznek rá a szaktársak, hogy korábban hányszor szóvá tettük a műhely megvilágításának a gon­dját. Először nehéznek látszott ez a kérdés, de végül is nyitott fülekre talált szavunk, és fénycső világítást vezettek be. Viszont megoldásra váró fel­adat továbbra is a szellőzés hiánya. Nem kell különösebben bi­zonygatni, hogy milyen rossz itt a levegő, és ez a termelés ha­todik, hetedik órájában már kedvezőtlenül érezteti hatását a feladatnak a sürgős megoldását várjuk a gazdasági vezetés­től, és kérem a szakszervezeti bizottságot, hogy támogassa cso­portunk előterjesztését, az alapos és tömör beszámolót élénk vita kö­vette. A munkát értékelve tízen szóltak hozzá. A csoport tagjainak szavából kitűnt, hogy egyetértenek a bizalmi értéke­lésével, sőt személyes gondjaikkal, tapasztalataikkal kiegészí­tették azt. Amikor a beszámoló feletti vita lezárult ugyancsak nagy vita kerekedett. Az egyik csoport Korponay Lászlónét minden további nélkül újraválasztotta, egyhangú szavazással Azonban a másik bizalmi személye körül pró és kontra hangzottak el a vélemények. A józan mérlegelés és a sokoldalú eszmecsere végén nem az eredetileg javasolt bizalmit, hanem egy másik szaktársnőt választottak erre a tisztségre. Abranka A csoport tagjai érdeklődéssel hallgat­ják Korponai Lászlóné bizalmi beszámolóját

Next